Márciusban viszonylag sok filmet néztem meg, szám szerint tizenegyet. Volt köztük rövidfilm, dokumentumfilm és mozifilm is, így elég vegyes a felhozatal, és nem épp meglepő módon minőség szempontjából is kifejezetten széles skálán mozognak.
Fontos vagy nekem
"A bíróság által kijelölt gyám rászedi idős ügyfeleit, és saját gondozása alá veszi őket. De utolsó kiszemelt áldozata nem várt háttérrel rendelkezik."
Ezt a filmet szinte azonnal megnéztem, amint felkerült a Netflix-re. Izgalmas téma, jó színészek és egy nyugtalanító hangulat. Nem csalódtam.
Ez az a fajta film, amit nem jó nézni. No, nem azért, mert nem szórakoztató, vagy izgalmas, hanem, mert egy antifős a főszereplője. Itt nem azért drukkol a néző, hogy a főhős elérje célját, hanem épp ellenkezőleg. A film hangulata ezért kifejezetten különleges, a cselekmény izgalmas, a karakterek pedig pont olyan álnokok, mint a történet leírása ígéri.
Nekem tetszett ez a film. Tudom ajánlani azoknak, akik ezúttal egy negatív főhősre vágynak. Aki viszont a klasszikus felállást szereti, nos, ettől bizony valami egészen mást fog kapni.
Ragadozó városok
"Évezredekkel azután, hogy a civilizációt elpusztította egy kataklizmikus esemény, az emberiség alkalmazkodott a körülményekhez, és új életmódot fejlesztett ki. Hatalmas mozgó városok róják a föld felszínét, és könyörtelenül vadásznak a kisebb városokra. Tom Natsworthy, aki a mozgó London város egyik alsó soráról származik, találkozik a veszélyes szökevénnyel, Hester Shaw-val, és kisvártatva a saját életéért kell küzdenie...
A két ellenlábas, akiknek sosem kellett volna találkozniuk, váratlanul szövetségre lép, hogy megváltoztassa a jövő alakulását..."
Ez a film egy ifjúsági fantasy könyv alapján készült, és ez sajnos nagyon érződik rajta. Mikor mozikba került, érdekesnek találtam a steampunk vonal miatt, de aztán olyan sok negatív kritikát kapott, hogy elment tőle a kedvem. Szóval nem voltak magas elvárásaim, amikor mégis megnéztem.
A történet három pilléren nyugszik, a cselekményen, a világépítésen és persze a látványon. Nos, utóbbi az, amely szilárd marad, mert tényleg nagyon látványosra sikerült. A többi viszont több sebből vérzik. Egyrészt az alap miatt, mert egy ifjúsági könyv nem mindig következetes, ha világépítésről van szó. Épp ezért a cselekményben akadnak logikai bukfencek, míg a világban sok-sok kérdőjel. Sajnos a karakterek is hasonló cipőben járnak és az egész nagyon kiszámítható. Ráadásul ordít egy-egy elemről, hogy milyen történetből emelték át.
Szóval nem egy jó film, de egyszer azért nézhető darab. Kizárólag azoknak ajánlom, akiket nem zavar az egyszerű történet, illetve az esetleges hiányosságok felett is el tudnak siklani, ha a látványvilág leköti őket. Aki viszont egy jó steampunk világra vágyik, nos, vegyen inkább kézbe egy könyvet, de ne azt, ami ennek a filmnek az alapját képezte.
Az igazság ára
"Az igazság ára című fordulatos thrillerben Matthew McConaughey a dörzsölt, karizmatikus Los Angeles-i bűnügyi védőügyvédet, Michael „Mick” Hallert alakítja, aki Lincoln Continental kupéjának hátsó ülését használja irodaként. Mick eddig javarészt piti bűnözők védelmét látta el, ám most úgy érzi, megfogta az isten lábát: egy gazdag Beverly Hills-i playboy (Ryan Phillippe) ügyét bízzák rá, akit emberölési kísérlettel vádolnak. Az ügyvéd azt hiszi, könnyű dolga lesz, ám a rengeteg pénzzel kecsegtető eset, amely pofonegyszerűnek ígérkezik, hamarosan halálos játszmává alakul át. Hallernek nemcsak egy hozzá hasonlóan mesteri manipulátorral, de saját lelkiismeretével is meg kell küzdenie."
Teljesen véletlenül dobta fel ezt a filmet a Netflix. Matthew McConaughey miatt pedig nem volt kérdés, hogy megnézem.
Ez egy izgalmas krimi egy csipet ármánnyal fűszerezve. Nem mondom, hogy jó képet fest az igazságszolgáltatás rendszeréről, de ez nem is baj. A filmet azonban nem ezek a jogi kiskapuk viszik el, hanem a főhős. Szórakoztató karakter és persze remek színészi játék.
Tetszett. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli az ügyvéd nyomoz felállást és úgy általánosságbam a krimiket.
A chicagói 7-ek tárgyalása
"Ami békés tüntetésnek indult, erőszakos rendőrségi összecsapásba torkollott. Ami utána következett, azt a történelem egyik leghírhedtebb pereként tartják számon."
Az Oscar-díj jelölések kifejezetten jót tettek ennek a filmnek. Én legalábbis ezért figyeltem fel rá, aztán megláttam Eddie Redmayne nevét, és már csaptam is le rá.
Remek film. Egyszerre feszült és szórakoztató. Fontos eseményre hívja fel a figyelmet, miközben nagyon is aktuális kérdéseket is boncolgat. A dialógusok szuperek, a színészekre nem eshet panasz, és van benne néhány annyira erős jelenet, amely később is a néző eszébe jut. Két órás, de egyáltalán nem érződik hosszúnak, pedig a játákidő nagy része egy végtelennek tűnő tárgyalást mutat be.
Nagyon tetszett. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Remek film, fontos üzenettel.
Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak
"Egy texasi tinédzserlány feminista mozgalmat szervez a suliban."
Hogy miért kellett ennyire meghosszabbítani a magyar címét az számomra érthetetlen. Még szerencse, hogy a Netflix mindent angolul nyom az arcomba...
Nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog ez a film, hiszen a tinifilmekből már régen kinőttem. Azonban néha akad köztük olyan alkotás, amelyre érdemes időt szakítani, és témáját tekintve ez is annak tűnt. Nos, nem voltak magas elvárásaim, és ezeket lényegében hozta. Szórakoztató volt, és bár a karakterek a szokásos klisékre épültek, egész jó témákat vetett fel. Egyedül a főhős volt az, akivel nem bírtam megbarátkozni. Nem is értettem, hogy miért akar mozgalmat indítani, és aztán persze nem lepődtem meg, hogy nem igazán tudta kezelni. Viszont a srác, akivel összejött, na, ő cuki volt a négyzeten. Nem hibátlan alkotás, mert a legfontosabb témát elég lazán kezelte, nem is adott neki időt kibontakozni, de nagyon tudtam értékelni, hogy próbált jó üzenetet közvetíteni.
Úgyhogy összességében jól szórakoztam rajta. Nyugodtan ajánlom mindenkinek, aki kedveli a tinifilmeket, mert annak tényleg jó.
Ha bármi történik, szeretlek
"A gyászoló szülők útja az érzelmi hullámvasúton, miután a gyermekük egy tragikus iskolai lövöldözés áldozata lesz."
Ez egy rövidfilm, mindössze 12 perces, sokáig mégis halogattam, mert tartottam tőle, hogy érzelmileg megterhelő lesz.
Hát, tényleg szomorú (mi más is lehetne), de valahogy nekem nem ütött akkorát, mint vártam. Tetszett a szimbolika, tetszett, ahogy a témát megközelítette, de talán a rövidsége miatt nem szippantott be teljesen. Talán túlságosan magas elvárásaim voltak. Azért az Oscar-díjat bezsebelte. Az animációja egyébként nagyon szép.
Ajánlom azoknak, akik szánnának néhány percet a gyászfeldolgozás kérdéskörére.
Anyáim története
"A magyar film egy azonos nemű párról szól, akik úgy döntenek, hogy a társadalmi előítéletek ellenére örökbe fogadnak egy gyereket. A film egy napjainkban rendkívül aktuális témát feszeget az elmúlt évek Magyarországára jellemző homofób és kirekesztő hangulatról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a család a hagyományos szerepeken túl."
Hú, de kellett ez a film! Teljesen véletlenül figyeltem fel rá az HBO-n.
Remek dokumentumfilm és nagyon durván aktuális. 75 perces, vagyis egyáltalán nem hosszú, mégis nagyon mély. Az, hogy azonos nemű pár áll a középpontjában csak hab a tortán. Ez a film ugyanis szólhatna bármelyik (és bármilyen felállású) párról, akik gyereket szeretnének örökbe fogadni, és ezért készek elveszni a bürokrácia útvesztőiben. A film nagy része ugyanis erről szól, ügyintézésről, a magyar ügyintézés pedig épp olyan, mint a közutak, tele van kátyúkkal, vagy épp bukkanókkal. Aztán megtörténik az áttörés, és bekerül a filmbe a kislány (aki tündéri), és ezzel a film egy csodálatos példát ad a nézőknek. Elképesztő volt látni, hogy egy magára hagyott gyerek, aki nem kevés hátránnyal indult az életben, milyen gyorsan és szépen fejlődik, cseperedik, ha egy olyan közegbe kerül, ahol törődnek vele és nem utolsó sorban szeretik.
Nagyon tetszett ez a film, mert jólesett a lelkemnek egy pozitív példa, még úgy is, hogy tudom, ma ezt a bürokratikus labirintust végigjárni sajnos még nehezebb. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Törvényen kívüli király
"Egy valódi Dávid és Góliát küzdelem története, ahogy a 14. században Robert the Bruce skót király elszántsággal és bátorsággal visszaverte a sokkal nagyobb és felszereltebb megszálló angol sereget."
Szeretem a történelmi filmeket, úgyhogy lelkesen kezdtem bele ebbe a filmbe, ám sajnos csalódnom kellett.
Adva volt egy valós, izgalmas sztori, ám a készítők nem igazán tudtak mit kezdeni vele. A látványos háborús filmhez érezhetően kevés volt a költségvetés, a jó karakterdrámához pedig kevés volt a dramaturgiai érzék. Szóval megragadtak a középszerűség mocsarában egy nem különösebben szimpatikus főhőssel (úgy általánosságban senki sem volt szimpatikus nekem a kutyát leszámítva) és meglehetősen gyér csatákkal. A legnagyobb hibája azonban a filmnek az, hogy bár igaz történeten alapszik, egyetlen képkockáját sem tudtam komolyan venni. Mert ha Robert the Bruce tényleg ilyen bénán szervezett meg mindent, akkor kár volt erre fimet pazarolni. Ha viszont a történelmi lelkesedés iránta valós érdemeken alapszik, miért kellett ezt elrontani egy ilyen középszerű alkotással.
Nem jó film, nem tetszett. Ha valaki a Netflix kínálatából szeretne királyi életrajzon alapuló filmet, inkább nézze meg az V. Henriket, mert az legalább szórakoztató.
Csokoládé
"Az egész világon hatalmas sikert arató Életrevalók sztárja, Omar Sy alakítja a főszerepet ebben a megható és igaz történetben, amely a XIX. század végére kalauzol. Franciaországban ekkor a cirkusz, mint szórakoztatási forma a virágkorát érte. A kubai Rafael Padilla az első színesbőrű volt, aki színpadra lépett: barátjával Footit-tel (James Thiérrée) a műsorszámuk hatalmas népszerűségnek tett szert, bejárták vele az országot, mígnem Párizsban igazi szupersztárrá váltak.
Csokoládé korának tökéletes szórakoztató terméke volt, megihlette Toulouse Lautrec-et és feltűnt a Lumiére testvérek első filmjeiben is.
Roschdy Zem nagyszabású, egyszerre kacagtató és megríkató filmje nemcsak egy elfeledett sztár portréja, hanem egy letűnt kor krónikája, melynek bizonyos problémafelvetései könnyedén átültethetők a kortárs környezetbe is."
Régóta szerettem volna megnézni ezt az egyébként 2016-os filmet, ám valahogy sosem volt igazán kedvem hozzá. Talán mert nem csípem a bohócokat...
Életrajzi alkotás a cirkusz világából. Egyszerre meséli el a siker felé vezető utat, a sztárok életének hátrányait és a nagy zuhanást a mélybe. Korkép és karakterek szempontjából remek, de egyáltalán nem egy vicces film. Sőt, ez inkább egy kemény dráma, mert sokkal több benne a drámai elem, mint a mosolygásra késztető fordulat. Nem bánom, hogy megnéztem, de vidámabbra számítottam.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a cirkusz világát, és szívesen néznek életrajzi drámákat. Viszont, ha valaki könnyed, délutáni, humoros alkotásra vágyik, keresse máshol, mert ezek a bohócok bizony csak a színpadon vidámak.
A barátaim mind halottak
"Egy szilveszteri buliban az események váratlan fordulatot vesznek, ami leleplezett titkokhoz, összetört szívekhez és megdöbbentő végkifejlethez vezet."
Már az előzetes alapján tetszett ez a lengyel film. (Na meg a címe is tetszett, mert egy képes könyvre emlékeztetett.) San Diego viszont morbidnak találta, úgyhogy kellett kicsit győzködnöm, hogy nézzük meg.
Ez a film zseniális. Beteg, de zseniális és rettentően szórakoztató, San Diegónak is tetszett. Az alapötlet a tipikus tini klisé csipet horrorral fűszerezve kreatív megoldásokkal kiegészítve. Szóval, bár első ránézésre ismerősnek hat, ez bizony nem egy újabb bőr ugyanarról a csontról, hanem valami friss és üdítő. A cím mindent elárul, így nem bonyolódnék részletekbe, a lényeg, hogy nagyon vicces. Remekül szórakoztam rajta, mert tudtam értékelni a apró részleteket és a karaktereket.
Remek vígjáték, ajánlom mindenkinek, aki kedveli a kissé morbid dolgokat, és valami frissre vágyik.
Az angyal
"A tizenhét éves Carlos angyali arca és göndör fürtjei mögött egy morális gátlások nélküli szörnyeteg rejtőzik. Amikor összeáll az egyik osztálytársával, kétfős bandájuk sorra követi el az egyre súlyosabb bűncselekményeket, a gyilkosságoktól sem visszariadva, rettegésben tartva a ’70-es évek Buenos Airesét."
Ezt a filmet is régóta halogattam. Szintén egy életrajzi alkotás, és viszonylag pontosan követi a valós események menetét.
Ez a film lehetett volna nagyon jó, de nem sikerült. Egyrészt mert a pszichopata főhőst nem sikerült úgy bemutatnia, hogy közel kerüljön a nézőhöz, másrészt mert helyenként kifejezetten vontatott volt. Ezt a vontatottságot pedig csak időnként törték meg olyan jelenetek, amelyek kínosan mulatságosak voltak. Félreértés ne essék, nem szerettem volna szimpatizálni vagy azonosulni a főhőssel, de annyira megfoghatatlan maradt, hogy már érdektelenné vált. A többi szereplő, bár nekik legalább volt motivációjuk vagy érzelmi világuk, sem hatott meg, így végig nagyon távolról néztem az eseményeket, ami filmélmény szempontjából nem ideális. Úgy érzem, hogy bőven elég lett volna elolvasnom egy összefoglaló újságcikket az eseményekről, mert ez a közel két óra bizony túl sokat vett el az életemből.
Nem tetszett, inkább nem ajánlom. Akit érdekel a jelenleg is börtönben csücsülő fickó bűnlajstroma, inkább olvasson utána.
Értékelés:
A chicagói 7-ek tárgyalása -> 10
Anyáim története -> 10
A barátaim mind halottak -> 9
Az igazság ára -> 9
Fontos vagy nekem -> 8
Ha bármi történik, szeretlek -> 8
Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak -> 7
Csokoládé -> 6
Ragadozó városok -> 5
Törvényen kívüli király -> 4
Az angyal -> 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése