25. Könyvfesztivál

szombati könyvforgatag

Tavaly sajnos nem volt szerencsém és sikerült lebetegednem a Könyvfesztivál idejére. Így a személyes hagyományom (2016-ban ötödszörre jártam itt) megtört kicsit. Most viszont nem tarthatott vissza semmi, még az sem, hogy szombaton kénytelen voltam dolgozni. Szóval ismét kijutottam a Millenárisra, ráadásul két napon is.

Élménybeszámoló következik:

Szombat

Általában a szombat a négynapos Könyvfesztivál legpörgősebb napja. Ilyenkor van a legtöbb program és persze ekkor a legnagyobb a tömeg. A legkeresettebb szerzők dedikálását is erre a napra szokták tenni. Csakhogy idén ez a nap pont egy bedolgozós szombatra esett, ami meg is látszott a népsűrűségen. Én azonban nem bántam, mert így kényelmesen tudtam a standoknál bámészkodni.

Első körben a Fumax standját kerestem meg, mivel előrendeltem náluk Sarah Andersen legújabb kötetét, a Macskapásztort. (Az előzőeket természetesen már olvastam, a Puha boldog puffancs a polcomon is figyel.) Boldogan szorítottam magamhoz friss szerzeményemet és kaptam mellé egy ajándék hűtőmágnest is. Kedvelem a Fumax csapatát, mert barátságosak és mindig pozitívan tudják meglepni az embert.

Aztán körbejártam a többi kiadót és meg-megsimogattam egy-egy kötetet a kínálatból. Ki is néztem magamnak néhány dolgot, dönteni azonban nem tudtam, így mikor kiültem a gyepre napozni és olvasni, felhívtam San Diegót, hogy szükségem van a másodvéleményére. Meg is ígérte, hogy később csatlakozik hozzám. 

Tovább olvasgattam szólóban, míg nem kezdődött a kinézett programom.

szombati zsákmány

Nem csupán munkalevezetésnek mentem ki ezen a napon, hanem, mert volt egy beszélgetés, ami megragadta a kíváncsiságomat. A Twister Media hirdetett ugyanis egy workshopot a szinopszisokról. Nem ismertem eddig ezt a kiadót és a szerzőit, ám nagyon érdekelt, mi alapján ítél egy szerkesztő olvashatónak valamit. Szóval puszta kíváncsiságból elmentem, hátha rájövök a titok nyitjára. Sok reményt azonban nem fűztem hozzá és ezt bizony nagyon jó tettem.

A workshopot Cressilda Downing, angol szabadúszó szerkesztő tartotta. Kicsit meglepődtem, hogy körülöttem a többség jegyzetfüzettel és tollal ült be és szorgalmasan körmölte is a diasorokon felsorolt tanácsokat. Én meg csak ültem és töprengtem, mégis mi a fenét keresek itt. Az előadás ugyanis teljesen evidens dolgokról szólt - ezt az előadó el is mondta, na meg azt is, hogy mégis vannak olyanok, akik beleesnek ezekbe a szarvashibákba - és cseppet sem vitt közelebb ahhoz, mi járhat egy szerkesztő fejében. A program egyetlen pozitívuma az volt, hogy nagy kedvencem, George Orwell egyik regényének (Állatfarm)  szinopszisa is előkerült, ami rettentően szórakoztatónak bizonyult.

Illetve rájöttem még egy dologra, a tanácsadás egyáltalán nem nekem való, ha nem egzakt paraméterekről van szó.

Mikor vége lett a workshopnak, befutott San Diego, így segített választani egy ajándék könyvet unokatesómnak és egy könyves nyakláncot az Olvashop kínálatából. Utóbbi nagyon nehéz döntés volt, mert annyira szép volt mind, hogy legszívesebben többet is hazavittem volna. No, de nem voltam telhetetlen és a Geopen standjánál a plüss Muminnak is ellen tudtam állni...

Vasárnap

vasárnapi tömeg

Ma már sokkal célirányosabbak voltunk. San Diego elkísért, így nem kellett magányosan bolyonganom az egyre nagyobb tömegben.

A kiválasztott programunkat az Athenaeum Kiadó szervezte és Virág Emília volt a főszerepben. Oké, valójában nem ő, hanem a boszorkány és a csirke.

Ez ugyanis egy rendhagyó kedvcsináló könyvbemutató volt. Konkrétan egy interaktív játék, amiben egy rövid történetet (amelyet természetesen a szerző írt) a közönség alakíthatott szavazással. Szavazni pedig a képen is látható boszorkánnyal vagy csirkével lehetett.

Nagyon élveztük, mert kreatív volt, humoros és rettentően szórakoztató, ahogy beleszólhattunk a történet menetébe. Ráadásul az írónő remek stílusa itt is világított, mint lidércfény a mocsárban. Csak azt sajnáltam, hogy nem telt meg a terem, mert úgy sokkal érdekesebb lett volna a szavazatok aránya.

A játék után volt egy rövid szünet, amiben szereztem magamnak egy kávét az Alexandra (alias már megint egy újabb Könyvmolyképző stand) pultjánál, míg San Diego megtette, amit megkövetelt tőle a boszorkánya. Vagyis megvette nekem a Hétvilág sorozat második kötetét. Aztán két kötettel (jó előre bekészítettem otthon a táskámba a Sárkánycsalogatót) beálltunk a dedikálásra várók sorába. Közben hozzám került a boszorkányos szavazó pálca, míg kísérőmnél maradt a csirke. Meg is állapítottuk, hogy én vagyok a boszorkány, San Diego meg a lidérccsirkém, aki hozza utánam a dolgokat, jelen esetben a könyveket.

dedikált könyv első felvonás

Előbb kerültem sorra, így hamar megszereztem Virág Emília szignóját nem csak a könyvemre, hanem a boszorkányomra is.

Igazán szimpatikus írónő. Fesztelennek és jókedvűnek tűnt és mindenkivel készségesen elbeszélgetett.

San Diegóval is, aki utánam került sorra az új könyvemmel, a Boszorkányszelídítővel. Direkt félrehúzódtam, ám még így is hallottam a beszélgetésük elejét, vagyis mikor lidérccsirkém elpanaszolta, hogy elfelejtette a boszorkány barátnője névnapját, ami pont ma van, így ezzel a könyvvel kívánja megúszni a helyzetet, mielőtt az említett boszorkány sárkánnyá változna, vagy őt változtatná át valami egyszerűbb életformává... Aztán, mert nem akartam tovább rontani a meglepetés erejét, még távolabb húzódtam tőlük és hagytam, hogy az írónővel közösen megoldják ezt a hétvilági próbát.

Nos, sikerült, mert az új könyvem egy igazán kreatív és kedves dedikálással került végül hozzám, így nem kellett San Diegót csúszómászóvá változtatnom. Amúgy sem lett volna szívem hozzá, mert jobban tetszik nekem így, lovagnak.

dedikált könyv második felvonás

Ez a könyvfesztiválos nap tehát igazán mágikusan telt el, nincs okom a panaszra.

Nagyon örülök, hogy idén sikerült eljutnom erre a remek programra. Sok szép könyvet láttam (de erős voltam és csak célirányosan vásároltam), belefutottam pár ismerősbe, akár megálltak csevegni, akár csak messziről szúrtam ki őket a tömegben. Illetve két szép új könyvvel gazdagodtam. Egy könyvmoly lelkének nem is kell ennél több. Na, jó, egy jégkrém azért kellett, mert nagyon meleg volt, de azt beszereztük hazafelé menet.

Remélem, jövőre sem jön semmi közbe és ismét el tudok majd menni a következő  ilyen eseményre. 

Aki pedig még nem volt Könyvfesztiválon, sürgősen pótolja! Remek élmény. Ráadásul csak egyszer van egy évben.

(Oké, van még Könyvhét is évente, arra is el fogok menni, de az bizony egy kicsit más és egy kicsit talán kisebb program.) 

vasárnapi zsákmány