2017. november 25., szombat

Úti testvérek

Kedvelem a Széthullott Birodalomban játszódó történeteket. Jorg és Jalan trilógiája is tetszett, így örömmel merültem el újra ebben a világban.
A borító ezúttal is szépen mutat a kemény kötésen, még a 164 oldalas terjedelmen is.
Fülszöveg:
"Térj vissza Mark Lawrence-szel a hatalmas sikerű Széthullott Birodalom világába! Ez a tíz elbeszélést tartalmazó kötet még jobban kibontja a regényekben felvetett témákat, és egyúttal megmutatja Jorg Ancrath herceg és úti testvérei kevésbé ismert oldalát is.

Emellett mélyebb bepillantást nyújt a letűnt Építők által hátrahagyott rengeteg tárgyi emlék hátterébe, és megmutatja, mit kezd egy barbárabb kor egy valaha volt világ legkifinomultabb eszközeivel.

Mélyülj el jobban a Széthullott Birodalom és Jorg bandájának kegyetlen világában, ki ne hagyd ezeket a csattanós, akciódús elbeszéléseket a trilógia elolvasása után!"
Ez tehát egy novelláskötet. Tíz rövid történetet mesél el szerzői kommentárokkal.
Az alap elképzelés érdekes. Az olvasó ismét elmerülhet ebben a véres és akaratos világban, ismét találkozhat kedvenc hőseivel és közben felidézhet a regényekből egy-egy emlékezetes pillanatot. A nosztalgikus hatás így adva van.
A szerzői megjegyzések által pedig belepillanthatunk abba, mi járhatott Mark Lawrence fejében miközben megalkotta a történeteket. Nagyon tetszett, hogy megmagyarázott egy-egy mozzanatot, de nem esett túlzásokba, nem próbálta befolyásolni az olvasási élményt, csak kiegészítette azt.
Szóval az ötlet kiváló, valami mégis hiányzik. Hiányzik az a plusz, amitől ezek a kis epizódok élménnyé válhattak volna. Akadt ugyan köztük olyan, ami kiegészítette korábbi olvasási élményeimet (például Egy jó név vagy az Ismerd meg tenmagad), akadt olyan, ami visszaidézte a könyvet (mint a Métely, A fenevad természete vagy A titok), ám a többi felejtős volt. Felejtős, mert nem adott pluszt hozzá, nem a legérdekesebb pillanatokról szólt vagy egyszerűen csak érdektelen maradt.
Amennyire a kötet eleji előszóban bőszen helyeseltem a szerző megjegyzésein, olyan csalódottan húztam el a számat a közepén. Lawrence állítása szerint, a novellában mutatkozik meg az írás igazi ereje és ezt a gondolatot tudom támogatni. A novella tényleg tökéletes arra, hogy a szerző megmutassa stílusát, fantáziáját és minden más készségét. Csakhogy ez nem mindig sikerül. Nem könnyű pár oldalba belesűríteni egy olyan történetet, ami felkelti az olvasó érdeklődését, végig fenntartja a kíváncsiságát és ad neki valami pluszt is a végére. A novella tehát valóban nehéz műfaj és még az olyan remek íróknak, mint a jelen szerző, is beletörhet az a bizonyos csatabárdja. Szóval, bár volt néhány történet, amely megugrotta ezt a mércét, nem mind sikerült úgy, hogy az olvasó megtudhassa belőle, mire képes ez a tollforgató.
Összességében azt kell mondanom, a trilógiák kiegészítésének elment, reggel a metrón jó volt átlapozni egy-egy rövid történetet, de nem adott akkora élményt, mint amit a szerzőtől megszoktam.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik rajonganak az író regényeiért, ők tudják majd értékelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése