2017. február 14., kedd

Csavargások X.

Ahogy látszik a bejegyzések ritkaságán, nem sokat voltam az elmúlt hetekben gép előtt. Ennek legalapvetőbb oka, hogy nem sokat voltam otthon, a laptopomat pedig nem szoktam magammal cipelni. (Kicsit öreg már és dög nehéz...) Mindebből egyenesen következik, hogy sokat csavarogtam.

Rengeteg RomKafé
a legcukibb cégér
A főváros a romkocsmák paradicsoma. Olyannyira, hogy még anyukámat is el kellett vinnem egybe, hogy megtudja, milyen is egy híres neves romkocsma. Nos, nevéből adódóan kellően romos és igen, egy kocsma, ahol nem olyan olcsó a sör. Szóval egy ilyen hely már megszokott egy budapestinek, ha azonban csavarunk rajta kicsit, igazi különlegesség lehet belőle.
Ez a különlegesség a romkávézó, ahol a legjobb a forrócsokoládé. F. barátom mutatta meg ezt a picit eldugott gyöngyszemet. Rögtön bele is szerelmesedtem.
fogadóbizottság a lépcsőn
Alkoholos rokonaihoz hasonlóan, itt is egy "romos" vagyis szedett-vetett belső fogadja a betévedőket. Mi például kiszuperált moziszékeken találtunk magunknak helyet.
A kávézó jellegzetességei a plüssmackók, akik mindenhol ott figyelnek, azonban nem csak őket lehet fellelni. Olyan ez a hely, mintha elveszett tárgyak birodalmába kerülne az ember. Akad itt minden a kávéfőzőtől a játékokon át a gumicsizmáig. Ez a zsúfoltság pedig csak még különlegesebbé, kuckósabbá teszi az amúgy pincében helyet kapó kávézót.
Itallap az nincs, de van helyette kedves, kissé hippi pincérlány, aki készségesen felsorol minden finomságot, amire az ember vágyhat. Sőt, ha valaki forrócsokit szeretne, össze is állít neki egy ízvilágot a kedvenceiből.
F. barátom így kapott egy adag málnás étcsokoládé csodát, míg én egy fűszeres, narancsos tejcsoki boldogságadagot. Az italok nem drágák, főleg a látvány és ízvarázs függvényében. A csoki sűrű, már-már pudingszerű és az adag mérete is ideális. Ráadásul nincs elcukrozva, így pont azt az ízt adja, amelyet az ember elképzelt.
Mackók, mackók mindenütt!
Fizetés a pultnál lehetséges, ahol a nagyon hippi bácsi senkit sem enged el egy fontos kérdés nélkül: "Ízlett-e?"
Nekünk nagyon ízlett, amire a rengeteg plüssmackó volt a tanúnk. Hiszen ez mégis csak Medvemenhely embereknek, mint a hely alcíme is hirdeti.
Megyünk ide máskor is és csak biztatni tudok mindenkit, aki romos helyre és egy igazán jó forrócsokira vágyik. 
A Tűzoltó utcában a piros vasajtót és az elé kirakott apróságokat el sem lehet téveszteni, ha az ember nyitva tartja a szemét és tudja, hogy medvét keres.


málnás és narancsos csodacsoki

Opera - Anyegin
Az Opera egy nagyon jó hely!
nézőtér fölött
Oké, oké, tudom, hogy nem ilyen kijelentést vár el az ember egy huszonéves rockrajongó lánytól, de így van. Egyszerűen szeretem az épületet - mert gyönyörű - szeretem a klasszikus darabokat - ahogy például a szépirodalmat is szeretem - és szeretem a balettet. Igen, a balettet, amiről már írtam korábban (Diótörő és Szentivánéji álom). 
Egyszerűen csodálok mindenkit, aki képes gyönyörködtetni és kifejezni valamit alternatív módon és a balett pont ilyen szép és kifejező.
Tavaly már volt szerencsém ellátogatni az Operába egy balettelőadásra, a Hattyúk tavára. (Fogalmam sincs, miért nem áradoztam róla blogbejegyzés formájában.) Már akkor ámultam és bámultam és tudtam, hogy ha újabb lehetőségem lesz, ismét eljövök. Nos, nyáron szereztünk is pár jegyet rá a barátaimmal és végre, végre eljött az ideje, hogy beváltsuk. 
csak egy lépcső...
Ezúttal Queen B. és immár hivatalos pasija mellett F. barátom is elkísért. Igen, ez inkább lányos program, mégis van olyan fiú, akit érdekel. (Nem, San Diego nem ezen urak táborát gyarapítja. Nem is állt szándékomban kínozni vele.)
Anyegin volt műsoron, amelyet bár gimiben olvastam, úgy elfejtettem, mint alzheimeres elefánt. (Szánom, bánom bűnömet...) Szóval nem csak a tánc és a zene - Csajkovszkij egy zseni! - hanem a sztori is új volt nekem. Ez azonban nem vett el semmit a darab értékéből, sőt inkább fokozta az élvezetet.
Meglehetősen hosszú darab, azonban ezt csak az ember feneke veszi észre, úgy elvarázsolódik a látványtól. Semmi panaszom nem lehet rá, mindenki profi munkát végzett.
Az Opera különlegessége azonban nem csak a repertoárból áll, hanem magából a környezetből. A kissé túldíszített, ám épp ettől csodás termek, a vörös kárpitos lépcsők és folyosók, illetve a bámulatos mennyezet mind-mind ad valamit az élményhez. Mondanám, hogy csak ajánlani tudom, mert így van, azonban ezt a kis ékszerdobozt épp tatarozzák. Az utolsók között nézhettük meg itt a darabot, mivel felújítás miatt becsukják kicsit. Kétségtelen, hogy gyönyörű lesz, ha elkészül, hiszen a "régi" változat is olyan meseszép, ahogy a mellékelt képek mutatják.
Szóval, ha valaki kacérkodik egy balettelőadás gondolatával, ilyen szép helyszínen tegye, hogy érezze, ez egy különleges dolog, ez valami felemelőbb és hogy ha esetleg mégsem tetszene neki a darab, legyen jó néhány kép a mennyezeten és itt-ott, amit megcsodálhat helyette.

Nemzeti Színház
Nem az Anyegin volt az egyetlen kultúrprogram, amin mostanában részt vettem. Jártam színházban is, méghozzá a Nemzetiben, ahol a világ legrondább szőnyege is megtekinthető. (Nem vicc, tényleg csúnya az a szőnyeg.)
A Duna partján terpeszkedő épület meglehetősen impozáns, gondoltam, a darabok is hasonlók. Mivel jobban kedvelem a klasszikusokat a modern darabokhoz képest, Shakespeare mellett tettem le a voksomat. Konkrétan az egyik remek vígjátéka, a Szentivánéji álom mellett és elvittem rá anyukámat. Élmény volt, az biztos.
nyitójelenet
A mellékelt kép nem tévedés és mielőtt kivesézném azt, amit láttam, jöjjön egy praktikus, ám mégis költői kérdés:
"Mi a búbánatért nem lehet feltüntetni a műsoron, hogy modern feldolgozás?"
Shakespeare darabot választottunk, mert klasszikusra vágytunk. Klasszikus sztorira és klasszikus színházi élményre. Helyette azonban kaptunk egy látványos, szépen összerakott, ám modern átdolgozást és a hangsúly az utóbbin van. Ez egy átdolgozás, az eredeti mű újragondolása és hiába kreativitás és maximális térkihasználású látvány, nem az eredeti. Ez pedig elég sokat visszavesz a néző szimpátiájából, ha az illető gyanútlanul ül be rá és kicsit savanyú szájízzel konstatálja, hogy nem lesznek itt cuki tündérek és bájos díszlet, de kap kötelet, pisztolyt és egy adag szexet. Mi nem erre számítottunk, így csalódottak voltunk.
Pedig az ötlet remek, a sztori szépen fel lett fűzve, a szöveg is adta a hangulatot, a zenét igazán eltalálták és a színészek kitettek magukért. Ha tehát úgy mentem volna el, hogy egy modern átiratra vágyom, rossz szavam sem lehetne. Azonban nem ez történt és itt van a lényeg csúnya szőnyegbe bugyolálva.
Nem szeretem a modern darabokat. A modern átdolgozásokat csak-csak, de a modern erotikára és tabudöntögetésre építő mai műveket cseppet sem preferálom. Épp ezért, bár összességében jónak ítélem a színházi élményt, legközelebb jobban átgondolom, utánajárok, mire megyek el, mert nekem akkor is a klasszikus kell.

A kiemelt helyek mellett persze csavarogtam másfelé is. Ezek azonban vagy nem újdonságok, mert írtam már róluk korábban, vagy túl friss még az élmény. Úgyhogy csavargok tovább és igyekszem gyakrabban jelentkezni, mert az élményeket jó dokumentálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése