2016. június 1., szerda

Mozgóképek XLV.

Picit megcsappantak filmes élményeim. Egyrészt mert nem igazán szántam rá magam arra, hogy leüljek és két órát töltsek a képernyő bámulásával, főleg mikor az olvasnivalóim csak állnak a polcomon. Másrészt meglehetősen sokfelé csatangoltam, így nem is fért bele az időbeosztásomba. Ezért, bár a hónapban kétszer is jártam moziban, most csupán négy filmmel szolgálhatok.

A dzsungel könyve
"A Vasember-t is jegyző Jon Favreau ezúttal Rudyard Kipling klasszikusából forgatott élőszereplős filmet, amelyet a Disney azonos című animációs filmje inspirált. A kaland során Maugli, akit farkasok neveltek, a félelmetes tigrissel Sir Kánnal találja magát szembe. Mivel a rettentő ragadozón korábban már komoly sebeket ejtett az Ember, ellenségként tekint a fiúra. Maugli ezért elhagyja az egyetlen otthont, amit eddig ismert és egy lenyűgöző utazásra indul, amely során önmagát is jobban megismerheti. Szigorú mentora, Bagira a párduc és a szabad szellemű medve, Balu társaságában Maugli a dzsungel számos lakójával találkozik, akik nem biztos, hogy a legjobb szándékkal közelítenek a fiúhoz."
Habár A dzsungel könyve nem a legkedvesebb Disney rajzfilmem,  azért természetesen szeretem ezt a mesét. Miért is ne szeretném, mikor tele van állatokkal és nagymacskák állnak a főszerepben? Kicsit mégis szkeptikus voltam az élőszereplős filmmel kapcsolatban. Egy agyzsibbasztó nap és több goromba ember elviselése után azonban tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult és bár a grafikától nem ájultam el, megérte a moziélményt.
Ez a film pont olyan, mint a mese és ezért szórakoztató. A szöveget, főleg Balu esetében, nagyon eltalálták és a mondanivaló is befigyel a háttérben. Maugli igazából nem sok vizet zavar, mert az állatok elviszik bundás hátukon ezt a filmet. Egyetlen egy dolog volt teljesen indokolatlan, Lajcsi dalra fakadása. Összességében tehát tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, aki a rajzfilmet szerette, mert ez egy jó átdolgozás.

Ao Haru Ride Live Action

Ao Haru Ride című anime élőszereplős változata.

Az élőszereplős adaptációkkal szemben mindig vannak fenntartásaim. Főleg, ha az eredetit nagyon szeretem és ez most sem volt másképp.
Az anime nagy kedvencem és összességében ezzel az átdolgozással sincsenek nagyobb problémáim, csak néhány kisebb.
Egy, hogy továbbviszi a történetet, mint az anime, én pedig inkább rajzolt változatban néztem volna tovább és tovább.
Kettő, mivel mozifilmről van szó, a készítőknek egy órába kellett belesűríteni 12 epizód eseményeit, így bár a cselekmény pörgősebb lett, a mondanivaló kicsit elsikkadt. A néző nem érzi a dolgok súlyát, mert minden olyan gyorsan történik.
Három, a japán színészek játéka valljuk be, nem tudja visszaadni azt, amit egy rajzolt figura. A mentalitás és viselkedésformák sokkal könnyedebbnek tűnnek, ha nem hús és vér embereken látjuk őket. Számomra legalábbis a rajzfilmek túlzásait valósággá tenni mindig kissé erőltetettnek hat.
Szóval, bár nem mondom, hogy rossz lett, mert a készítők ragaszkodtak az eredeti alapokhoz, nem is nyűgözött le. Kedvet hozott a sorozat újranézéséhez és bár a cselekményt továbbfűzte, még mindig úgy érzem, inkább egy második évadot kérek az animéből.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az élőszereplős átiratokat és már látták az eredeti művet. Nekik egy könnyed délutáni kikapcsolás lesz.

Spotlight - Egy nyomozás részletei
"Az igaz történet alapján készült film egy bostoni újság oknyomozó munkatársainak rendkívüli munkáját követi életük egyik legfontosabb és legizgalmasabb cikksorozatának elkészítése során. A Boston Globe új főszerkesztőt kap (Liev Schreiber), aki arra utasítja munkatársait, hogy járjanak utána egy rég óta szőnyeg alá söpört ügynek: egy helyi pappal szembeni gyerekmolesztálási vádnak. A kis csapat (Mar Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams) elképesztő, addig minden erővel titkolt, megrázó tények nyomára jut, és egyre szenvedélyesebben követik a szálakat. Amit találnak, megrázza és megváltoztatja őket. És az újságjukat. És Bostont. És az egész világot."
Oscar-díjas film remek színészekkel, nekem ennyi ajánlólevél elég is volt.
Rendkívül érdekes film. Nem könnyű témát boncolgat és nem is szokványos köntöst választott hozzá. Lényegében tényleg csupán egy újságírói nyomozást követhet nyomon a néző, ami nem hangzik túl izgalmasnak és valóban nem sűrűsödik az akciótól, mégis leköti a nézőt. Egy ideig féltem, hogy el fogom unni magam, de aztán annyira beszippantott a szereplők munkája és az apró sikerek és kudarcok, amelyek vele jártak, hogy már nem is tűnt olyan szürkének az irodai munka. Ehhez persze tényleg szükség volt a nagy nevekre és a rutinra, ami mögöttük van. Illetve kellett egy olyan sztori, ami megfog, amiről mindenkinek van véleménye. A film tehát nagyon jól van összerakva, nem esik túlzásokba, nem akar többnek tűnni, mint ami, mert ez tényleg egy részletes oknyomozói munka dokumentációja.
Nem mondom, hogy ha csak rajtam múlik megkapja a szobrocskát, de tetszett. Ajánlom mindenkinek, akinek egy picit is felkeltette a figyelmét.

Rendes fickók
"Mi a jobb egy tökös és nagypofájú nyomozónál? Két tökös és nagypofájú nyomozó. Igaz, az egyik inkább csak verőlegény (Jackson Healy - Russell Crowe), a másik meg a világ leggázabb detektívje (Holland March - Ryan Gosling), de mindketten lelkesek, szeretik az alkoholt, és nem restek erőszakot alkalmazni a jó ügy és a jó nők érdekében. Jó ügyekből és jó nőkből pedig nincs hiány: elsőként egy gyönyörű pornósztár látszólagos öngyilkossága után kezdenek el nyomozni, majd a titokzatos és csinos bírónő (Kim Basinger) kérésére annak nem kevésbé csinos lányát, Ameliát próbálják meg előkeríteni. És ami egyszerű rutinmelónak ígérkezett, arról hamarosan kiderül, hogy az évszázad bűnügye, amelyben érintett a Los Angeles-i alvilág színe-java..."
Egyik munkatársam, Nel rendkívül szerencsés, ha nyereményjátékokról van szó. Egyszer már elkísértem egy filmre (Ifjúság) , amire úgy nyerte a jegyet és most ismét mellé állt a szerencse. Illetve mellém is, hogy engem kérdezett meg, elmegyek-e vele. 
Ez a film zseniális! A történet ütős, a poénok fergetegesek és a szereplők remekelnek. Végigkacagtuk a filmet és végre elértem azt a pontot, hogy értem, miért van minden nő oda és vissza Ryan Goslingért. Ha be kellene skatulyáznom, akció és vígjáték címkét kapna, ám mindkét kategóriában az élmezőnyben landolna. Ez a film ugyanis minden őrülete ellenére ezerszer hihetőbb, mint akciófilmek tucatjai és ezerszer szórakoztatóbb, mint az ostoba vígjátékok. Van benne egy kis meghökkentő különlegesség, talán a '70-es évek légkörében, a karakterek emberi viselkedésében vagy abban a sok tökéletesen elhelyezett poénban, ami úgy üt, mint kidobó a műszak végén. Vastaps a rendezőnek és a színészeknek!
Imádtam ezt a filmet, ezért csak ajánlani tudom mindenkinek függetlenül attól, szerelmes-e Ryanbe, bírja-e Russel Crowe-t és úgy egyáltalán lázba hozza-e egy kis nyomozás nem épp megszokott nyomozókkal. Egyszerűen látni kell és kész, mert garantáltan elszórakoztat mindenkit.

Értékelés:
Rendes fickók                                         ->  10
Spotlight - Egy nyomozás részletei        ->  9
A dzsungel könyve                                 ->  8
Ao Haru Ride Live Action                      ->  7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése