Teljesen véletlenül botlottam bele ebbe a könyvbe a könyvtár polcain és mondhatom, a megérzéseim ezúttal sem hagytak cserben. Ez a könyv tényleg haláli, rég nevettem ennyit olvasás közben.
Könyvmolyképző Kiadó munkája, pöttyöt azonban nem kapott és reklám sem igazán volt körülötte, így eddig nem is hallottam róla, amivel szerintem nem vagyok egyedül. (Igaz, mostanában le vagyok maradva a kiadó friss megjelenésiben.) Pedig megérdemelt volna egy kis figyelmet, no meg egy szebb borítót.
A könyvmolyképzős könyveknek általában nagyon mutatós a borítója, most viszont szerintem nem sikerült eltalálniuk. Ránézek és nem érzem azt, amit olvasás közben, ellenben, ha az eredeti borítóra pillantok, elégedetten vigyorgok. Tudom, nem lehet midig megtartani az eredetit, de lehetett volna valami hasonlót alkotni, ami passzol a könyv hangulatához.
Vastagságra a megszokott 300 oldal a végén egy kis extra kóstolóval a folytatásból, mert ez is egy sorozat, illetve a köszönetnyilvánítás sem maradt ki.
Fülszöveg:
„Ez a nap – akkor még nem tudtam, hogy a halálom napja – rosszul indult, pocsékul folytatódott és rémesen végződött” Betsy Taylor arra ébred, hogy egy hullaházban fekszik és vámpírrá változott. Ez azonban még mindig jobb, mint halottnak lenni. Betsy emberfeletti képességek birtokába jut, és a másik nemre is elképesztő hatással van. Egy dologgal nem tud megbarátkozni: az új, folyékony étrendjével…
Senkit se tévesszen meg ez a pár sor, nem szokványos vámpírtörténetről van szó. Inkább menne el vámpírparódiának és ezt most határozottan pozitív értelemben mondom.
Betsy, akinek már a nevétől is heves vihogás fog el (Ebben Anita Blake-kel értek egyet: „Mit várjon az ember olyasvalakitől, akinek olyan tökéletesen megfelelő neve van, mint az Elisabeth, mégis jobb szereti, ha úgy hívják, mint egy tehenet.”) egy eléggé divat-centrikus liba, akit még halála után is csak a kedvenc cipői izgatnak. Mégis, bár hiányzik belőlem a cipőimádatért felelős női gén (addig hordom elnyűtt tornacsukáimat, míg le nem foszlanak a lábamról) teljesen szimpatikusnak találtam. Tetszett minden szőke megnyilvánulása, mert mindezek ellenére, vagy épp miattuk, Betsy egy vagány csaj és nem is annyira önző, mint első ránézésre gondolnánk. Hiszen ott segít a bajbajutott lényeken, ahol tud és még a halálát okozó macskáját is szereti. A szövege pedig elképesztően laza és irtózatosan vicces. Olyan beszólásai vannak, hogy végig vihogtam miattuk a könyvet. Van benne önkritika és szarkazmus is bőven.
"Eszembe jutott, hogy fel kellene keresni a gyászoló barátaimat és a családomat, és el kellene nekik mondanom, hogy nem fűlik a fogam a temetésemhez. Végtére is új munkát kell találnom, nincs időm arra, hogy csak úgy feküdjek egy koporsóban majd' két méterrel a föld alatt! A számlákat ki kell fizetni, különben kikapcsolják az áramot."
 |
| Eredeti borító |
A főhősnő személyisége így viszi a történetet, ám a cselekmény is hasonlóképp van megalkotva.
Betsy folyton bajba kerül, mindenbe beleüti a cipőleárazások kiszimatolására edzett orrát és közben olyan csapatot gyűjt maga köré (kedves kóbor kutyusok tömegét nem számítva), akik csak tovább bonyolítják életét, vagyis inkább halálát. De hiába csak egy titkárnő, fél kézzel megbirkózik néhány morcos vámpírral.
Cselekményt a fülszöveg bővebb tartalma nagyon jól összefoglalja (sajnos le is lövi a fordulatok egy részét, ezért sem szúrtam be), így ebbe nem is mennék bele, járjon utána mindenki maga.
Inkább írok kicsit a többi szereplőről, mert megérdemlik.
Egy temperamentumos főhősnő mellé kijár a temperamentumos úriember is, ezt pedig egy vonzó vámpír, Eric Sinclair testesíti meg. Betsy folyton csúnya szavakkal illeti, ám én mégis első pillanattól megkedveltem. Birkatürelme van, hogy elviseli a hősnőt a szómenése és az ostoba megjegyzései ellenére is. A párbeszédeik pedig pörgősek, ütősek és irtózatosan viccesek. Van köztük szikra bőven...
A kedvenc szereplőm mégis Marc. Ő egy igazi színfolt ebben a csiricsáré, színkavalkádban. Nagyon kedvelem, főleg mikor Jessica, Betsy legjobb barátnője is a színpadon van. Ők a főhős hátvéd csapata, akikre szüksége is van ennyi rámenős vérszívóval a környéken.
Apropó vérszívók, az írónő ezen a téren is újított kicsit, ám következetesen meghagyta a fő sztereotípiákat, mint a kereszt, fokhagyma, napfény meg hasonlók, hogy kellően ütősek legyenek az egyedi vonások. Nekem tetszett ez a fajta vámpírábrázolás, főleg mikor Betsy nem ura hegyes szemfogainak és pöszén beszél tőlük.
Akadnak a könyvben popkultúrás utalások és márkanevek bőven, ám ezek kellenek, hogy hiteles legyen a szőke, divatmániás vámpírkirálynő szerepe.
Humorban és fantasy elemekben bővelkedik tehát a könyv, ám van még egy tartalom, ami hangsúlyt kapott, ez pedig az erotika.
Mindig kétkedve fogadom a felnőtt tartalmakat, mert kezdek tőlük megcsömörleni, annyira sok jó történetet vittek már a hanyatlás felé. Itt szerencsére ettől nem kell tartani. Van benne erotika, mivel a vérszívás erős szexuális töltetet kap, mégis olyan finoman van a könyvbe csempészve, hogy picit sem zavart. Még a nagy ágyjelenet közben sem estem ki a könyv bohókás hangulatából, olyan hatalmas poént sütött el közben az írónő, hogy csak vigyorogni tudtam bőszen. Azért ez nem jelenti azt, hogy a korhatár nem érvényes, úgy tessék kézbe venni.
Összességében nagyon tetszett a könyv, régen nevettem ennyit. Élveztem minden mondatát és szívesen olvastam volna tovább is, de mivel olyan szórakoztató, hogy nehéz megválni tőle, nem sikerült beosztanom.
Ajánlom mindenkinek, aki humoros könyvre vágyik, aki ki akar kapcsolódni és persze minden cipőmániás nőnek.
Néhány kedvcsináló idézet:
"– Toncsikám, tényleg ez történt? – kérdezte tőle apám. Ez annyira jellemző rá. Az igazán lényeges dolgok felett (a halálból visszatérő lánya) szépen elsiklik, és inkább a kézzelfoghatóbb dolgokra (az a ribanc felesége ellopja a halott lánya cipőjét) koncentrál. – Tudod, milyen régóta spórolt, hogy megvegye…"
"Sinclair megrázkódott a húsvét szó hallatán (azt nem tudom, hogy Jézus miatt, vagy mert nyúlfóbiája van), de aztán gyorsan összeszedte magát."
"– Ah,igen. Én Sinclair vagyok. És te…..?
– Baromi mérges.
– Ez a vezetékneved?"
A könyvben Sinclair kedvenc klasszikusai mellett, akiket Betsy egyáltalán nem értékel, elhangzik egy a találó dal is egy élőhalott lányról. Szerintem nagyon passzol a könyvhöz:
Kiegészítés:
Ahogy a bejegyzés elején is írtam, könyvsorozatról (Betsy the Vampire Queen) van szó. MaryJanice Davidson írónő, aki maga is cipőmániás, több kötetben írta meg Betsy kalandjait. Ez információim szerint összesen 11 könyvet jelent. Arról azonban nem tudok, hogy a magyar olvasókhoz mikor jut el a folytatás. Nem ártana ennek a sorozatnak egy kicsit nagyobb reklám.
Amennyiben megjelenik magyarul és megtalálom a könyvtárban, biztosan folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése