A halál és a pingvin

Már nem emlékszem, hol hallottam erről a könyvről, de a pingvin rögtön megfogott.

Ukrán szerző munkája, és nem egy vaskos kötet, mindössze 250 oldal. Gyorsan azonban nem mondanám, hogy lehet haladni vele, inkább csak totyogva, mint egy pingvin.

Fülszöveg:

"Viktor önjelölt íróként, egy királypingvin társaságában tengeti napjait a maffiaháborúktól zajos Kijevben, mikor szokatlan állásajánlatot kap a helyi lap főszerkesztőjétől. Magas fizetség fejében írja meg még élő kijevi elöljárók és hírességek nekrológját. A fiatalember lelkesen körmöli a könnyfakasztó gyászjelentéseket, mígnem egy napon nyomtatásban nem látja egyik kis „remekművét”, amelynek alanyát gyanús körülmények között baleset érte. Ahogy múlnak a hónapok, és szaporodnak a megrendelt halálhírek, Viktor lassan ráeszmél, hogy írásai egy alvilági játszma fontos eszközei, amelyben neki hálátlan szerepet szántak. Alkalmi családjával – a szívbeteg Misa pingvinnel, egy barátjától megörökölt kislánnyal és annak bájos nevelőnőjével – menekülni kényszerül a maffia tagjai elől, akik újabb és újabb meglepő szívességeket kérnek tőle…"

A fülszöveg elég sokat elárul a cselekményből, ám nem gondolom, hogy ez probléma. A történet lényege ugyanis nem a cselekménye, mert be kell látni, hogy itt konkrétan nem sok dolog történik. A maffia ügyei a háttérben húzódnak, az apró-cseprő események pedig hol jelentéktelenek a nagy kép egészét tekintve, hol  annyira abszurdak, hogy jobban elviszik a történetet, mint maga a cselekmény.

A könyv eredeti megjelenése 1995-ös, vagyis egyáltalán nem mondható frissnek, magyar olvasó mégis érezheti az aktualitását. Összefonódó érdekek, korrupció, áldatlan állapotok az egészségügyben, mind-mind olyan téma, ami sajnos görbe tükröt tart a mai valóságunk elé. Hosszú ideig olvastam ezt a könyvet, majdnem egy hónapig, mert időről-időre le kellett tennem kicsit, annyira nyomasztónak éreztem a párhuzamokat. Ezzel azonban nem akarom elvenni senki kedvét a könyvtől, mert néhol azért kifejezetten szórakoztató.

"A tábornok körletszemlén meglát egy fiatal bakát, aki egy pingvinnel ácsorog.– Vigye az állatkertbe! – parancsolja neki.
Másnap a tábornok ismét ugyanott találja a bakát a pingvinnel.
– Mi az, maga talán süket? – kérdezi. – Azt mondtam, vigye az állatkertbe.
– Tábornok úrnak jelentem, tegnap voltunk az állatkertben és a cirkuszban. Ma a vidámparkba megyünk."

Igen, az idézet is jelzi, hogy annak szórakoztató, aki kedveli a kissé abszurd és meglehetősen sötét humort. Vagyis tud egy-egy mozzanaton akkor is nevetni, ha épp egy mélyen lehangoló téma közepén van. Ráadásul itt nem csupán a helyzetek vagy a párbeszédek abszurdak, hanem maguk a szereplők is. Hiszen hány olyan rendőr szaladgál a világban, akit ha felhívnak munka közben azzal a problémával, hogy vigyázni kellene egy pingvinre, ahelyett, hogy nevetve lecsapná a kagylót, komoly hangon rávágja, rendben. Ráadásul ezen figurák között a pingvin tűnik néha a legkomolyabb és legértelmesebb karakternek. Ő volt a kedvencem, ám ebben nincs semmi meglepő.

A főhőssel azonban már nem tudtam mit kezdeni. Viktor olyan kis semmilyen karakter, hogy nem lehet igazán megkedvelni, de utálni sem az ostobasága és érdektelensége miatt. Helyenként bosszantó, mennyire nem rakja össze, mi zajlik a "keresztek" hátterében, vagy épp mennyire nem érdekli. Az emberi kapcsolatai pedig botrányosan rosszak, lényegében a pingvinen kívül senkivel sem tud kapcsolódni. Szóval nem ő az év főszereplője, az biztos.

Ahogy a bejegyzés elején írtam, ebben a könyvben nem a cselekmény a lényeg, ami viszont néhol lapossá, és amikor épp nincs benne egy kis fekete humor, unalmassá teszi ezt a könyvet. A rövid fejezetek ellenére kifejezetten hullámzó olvasási élményt nyújt, mivel hol szórakoztat (ha az olvasó vevő a humorára), hol már-már untat, hol egyszerűen lehangol. Épp ezért nehéz kicsit véleményt alkotnom róla. Az elején kedveltem, a közepén sokat kuncogtam rajta, ám közben nyomasztónak találtam, és időnként unatkoztam rajta. A lezárás viszont kifejezetten tetszett.

Összességében azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik a sötét humort, nem zavarja őket, ha a főhős meglehetősen sótlan, és nem várnak csavaros cselekményt. Aki viszont izgalmas maffia-kalandokra, vagy könnyed humorra vágyik, keresse valahol máshol. Pingvinek kedvelői előnyben, a világ és az ország jelenlegi helyzetére érzékenyek pedig hátrányban.