Az utolsó boszorkány történetei

Eddig még nem olvastam Fábián Janka tollából. Egyrészt, mert ritkán érzek kedvet történelmi romantikus regényekhez, másrészt meglehetősen termékeny szerzőről van szó, így fogalmam sem volt, melyik kötettel lenne jó kezdeni az ismerkedést. Aztán ajándékba kaptam a Sárosi Felícia történetei sorozat első két kötetét, és úgy gondoltam, ez egy igazán tökéletes választás. A boszorkányos történeteket kedvelni szoktam.

Ez tehát egy sorozat első kötete, amit az egyszerű, ám elegáns borító is jól mutat. 290 lapjával nem egy hosszú olvasmány.

Fülszöveg, ami vigyázat, előteljesen spoileres:

"1735. ​Az utolsó nagy boszorkányüldözési hullám Magyarországra is elér. Az esztergomi pékmester tizenöt éves lánya, Sárosi Felícia végignézi, ahogy szeretett nagynénjét meghurcolják, majd kivégzik. Halála előtt a szép Sárosi Kata súlyos titkot bíz a lányra… a boszorkányok örökségét.A Sárosi család Esztergomról Budára költözik egy új élet reményében, ahol Felícia -hátrahagyva szerelmét – csodás és rémséges kalandok sorát éli át: kuruzslást tanul a Gellért-hegy titokzatos boszorkányától, férjével kis kávéházat nyit Bécsben, majd javasasszonyként Mária Terézia bizalmasa lesz.
Közben zajlik a háború az osztrák örökségért, ami Prága felszabadításával és Mária Terézia cseh királynővé koronázásával sem ér véget, és Felícia kötelességének érzi, hogy a maga eszközeivel segíteni próbáljon a szenvedőkön – még akkor is, ha emiatt gyanúba keveredik, és a királynővel lassan kialakuló barátságát is kis híján elveszíti…"

Bevallom, el sem olvastam a fülszöveget, csak felcsaptam a könyvet azzal a tudattal, hogy 18. század, magyar környezet és boszorkányok. Talán jobb is így, mert az a néhány sor bizony mindent elárul az egyébként nem épp csavaros cselekményből. Van azonban valami, amit érdemes lett volna tudnom, mielőtt belekezdek: ez egy novallákat tartalmazó kötet.

Regényként olvastam, és nem igazán értettem, hogy miért ilyen "foghíjas" ez a történet, aztán a befejezése után megvilágosodtam. A szerző írt három novellát, amelyeknek főszereplője Sárosi Felícia. Mivel ezek novellák, a főhős életének csupán egy-egy szeletét mutatják be, ugyanakkor összefüggnek, és ezt az összefüggést a korábbi eseményekre való állandó visszautalással erősítette meg. Csakhogy aztán ez a három novella három másikkal kiegészülve belekerült ebbe a kötetbe, ami cseppet megtévesztő. A kiegészítésekkel ugyanis nem kapta meg a tipikus regény jellemzőket, sőt a sok ugrás időben és események között, illetve a már említett vissza-visszautalások rettentően darabossá tették az olvasási élményt. Aki tehát kézbe veszi ezt a könyvet, ne regényként tegye (ahogy én tettem), hanem novelláskötetként. Garantáltan kevésbé fog csalódni.

Igen, csalódtam, mert nem csupán a műfaji besorolásban éreztem magam félrevezetettnek, - bár ez így utólag nagyon sok dolgot megmagyaráz,- hanem a történet lényegét illetően is.

Kedvelem a boszorkányos történeteket, legyen az erőteljes fantasy vagy épp hétköznapi boszorkányság, ami csupán a hozzáállásból adódóan tűnik annak. Ettől a kötettől pedig az utóbbit vártam, vagyis semmi mágiát, csak egy csipet babonasággal fűszerezett tapasztalati tudást. Ehhez pedig a kötet felütése alapján minden adva volt. A koncepciós per igazán ígéretes volt, utána azonban kifejezetten semmilyen lett ez a történetszál, pedig a címből is adódóan ennek kellett volna a cselekményt elvinnie a hátán. Konkrétan két problémám volt vele. Egyrészt a szerző nem foglalt állást, hogy akkor most hétköznapi boszorkányságról van szó, vagy egy kicsit többről. A sejtelmesség jó, ám itt valahogy nem állt jól a történetnek a "csak ismerek néhány gyógynövényt, de éjfélkor szerelmi bájitalt kotyvasztok" kettőssége. Másrészt rettentően kevésnek éreztem a boszorkányság tudományára vonatkozó részeket. Felícia kitalálta, hogy boszorkány lesz, pár hétig tanulta és jó néhány évvel később leiskolázta az orvosokat harctéri ellátásból. Na, ehhez már tényleg valódi mágiára lenne szükség...

Ráadásul az egészet a koncepciós boszorkányperek bemutatására szerette volna felhúzni az írónő, ami ötletes, de a kivitelezés már megint sántított. Hiteltelenség következő állomása a szinte minden bokorból előugró ismeretlen rosszakarók sokasága volt, akik rögtön boszorkányt kiáltottak, amint meglátták a főhősnőt. Nem voltak megalapozottak ezek a rossz szándékok, és a főhős és családja úgy fogadta a vádakat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Semmi ellánállás, semmi ellenkezés, mintha minden kedden boszorkányt kiáltanának, ami azért egy 18. századi nagyvárosban már cseppet furcsa volna.

No, de az olvasó gondolhatja, hogy a boszorkányság, csak fűszer ebben a történetben, csak egy kis adalék, hogy a főszereplő érdekesebb legyen, és valódi cselekmény máshol kereshető. Nos, ez igaz is, meg nem is. A cselekmény másik mozgatórugója ugyanis a szerelem, de ez épp olyan nyeglén lett tálalva, mint a főhősnő gyógynövénytudása.

Nem szeretem az "egyszer meglátlak, két szót sem váltunk, de örökké szeretni foglak" klisét, ebben a történetben pedig sajnos épp ez a helyzet. A főhősnő majd eleped egy olyan férfiért, akivel két mondatnál többet sosem beszélt, és akit évekig nem is látott, meg aki egyébként sáros az egyik rokona halálában, de ez kit éredekel, hiszen ő élete szerelme. Igen, ez a kapcsolat is épp olyan megalapozott, mint minden más ebben a kötetben...

A cselekmény tehát nem tetszett, kifejtetlennek, helyenként közhelyesnek és nagyon összecsapottnak éreztem. A főhősnő konkrétan idegesítitett, nem hogy megérteni, még picikét megkedvelni sem tudtam, a szerelmi életétől pedig falra másztam. Úgyhogy nem volt egy kifejezetten jó élmény ez a könyv. Viszont, hogy mondjak róla némi pozitívat is a borítón kívül, kedveltem a hazai helyszínt, a magyar történelmi hátteret, és jó ötlet volt a korabelinek ható nyelvezet. Kicsit bele kellett szokni az elején, de tudtam értékelni, ahogy a lábjegyzeteket is.

Talán nem volt szerencsés ezzel a kötettel kezdenem a szerző munkáival való ismerkedést, és rettentően félrevezetettnek érzem magam a regény besorolás miatt. 

Nem igazán fogott meg ez a történet, így csak azoknak tudom ajánlani, akik hazai történelmi novellákra vágynak egy adag lányregényes sziruppal és minimális boszorkánysággal. Akit nem zavar a darabosság és a kifejtetlenség, annak garantáltan jobban fog tetszeni, mint nekem. Ha viszont valaki egy jó boszorkányos történetre  vágyik, keresse máshol, aki pedig regényt akar részeletekkel, szintén keresse egy másik könyvben.

Kiegészítés:

Ahogy a bejegyzés elején írtam, megkaptam a sorozat második kötetét is, így azt még biztosan el fogom olvasni. Ahozz viszont már novelláskötetként fogok állni, így talán kisebb lesz a csalódásom.

Egyébként van harmadik kötet is Az utolsó boszorkány lánya címmel, ám annak elolvasására nagy valószínűséggel már nem fogok vállalkozni.