Időláda

Csupa jót hallottam erről a könyvről és épp megcsappant az olvasásra váró könyvkészletem, így jó okom volt megrendelni.

A borító meseszép, passzol a történethez és az egyes fejezetek végén feltűnő állatok az olvasási élményt is növelik. Főleg a vörös panda, aki személyes kedvencem volt.

Csupán 282 oldal nagyobbacska betűmérettel, ám ez teljesen megfelel egy meséhez.
Fülszöveg:

"Jó volna-e, ha képesek lennénk megállítani az időt? Mi történne, ha lenne egy csodálatos ládánk, amelybe nem hatol be az idő, és ahová elbújhatnánk a kellemetlen időjárás, az unalmas órák, személyes gondjaink és a világ bajai elől, hogy majd csak akkor jöjjünk elő, amikor újra minden jól megy a világban? E csábító ötlet megvalósulásának csaknem végzetes következményeit meséli el sok izgalommal és kimeríthetetlen fantáziával Andri Snar Magnason izlandi író fantasyjében. A kettős cselekményű regény kerettörténetének főhősei gyerekek, akik magukra maradnak egy elhagyott és pusztulásnak indult városban. Az események szálai egy ősi legendához vezetnek, mely egy mesés hatalmú királyról és egy szépséges hercegnőről szól. Sigrúnnak és barátainak kell megtalálniuk a kapcsolatot a jelenlegi események és az ősi történet között, hogy rájöjjenek, miként menthetik meg a világot."

Ez a könyv valóban egy mese klasszikus elemekkel, ám egy kicsit modern formában.

Az alapötlet - elbújni az idő elől - igazán remek és kifejezetten aktuális is. Az első cselekményszál, a könyv jelenbeli idősíkja rögtön meg is nyert magának. Sigrún és a szülei tipikusnak mondhatók, míg a többi gyerek esete cseppet túlzó, ám mégis hihető. Nagyon tetszett, ahogy a könyv a mese alakulásával párhuzamosan és fokozatosan bontotta ki ezt a szálat. Így vált a kezdetben csábító időláda mindenféle szörnyűség okozójává.

A másik cselekményszál, ami a könyv múltbéli idősíkja, nem fogott meg annyira, ám ahogy haladt tipikusan mesebeli elemeivel, sikerült megkedvelnem. Mivel a kötet nagy részét ez a szál teszi ki, ettől vált igazi mesévé. Nem mondanám, hogy egyszerű mese, mert tele van erőszakkal és meglehetősen szomorkás, de pont ettől izgalmas.

A két történetszál természetesen a könyv végén találkozik egy kiszámítható csavarral. Ez a kiszámíthatóság azonban nem vesz el az értékéből.

Szépen körbejárja az idő kérdését és az emberek viszonyulását hozzá. Kicsit túloz, kicsit ködösít, de így is szembesíti az embert a ténnyel, hogy idő nélkül bizony nem lehet élni. Illetve azzal, hogy ha valaki az idő ellenszerét kutatja, túl elfoglalt ahhoz, hogy éljen azzal az időmennyiséggel, ami adatott neki. Mindezt pedig kicsit borongós északi hangulatban teszi.

Összességében kellemes olvasmánynak találtam. Egy-egy jelenet kifejezetten elgondolkodtató volt, néhány gondolat pedig igazán remek, így megkaptam azt a pluszt ettől a mesétől, amit vártam. 

Apropó mese, hiába minden mesebeli elem, úgy gondolom, hogy ez a könyv felnőtteknek íródott, ezért elsősorban nekik tudom ajánlani. Persze ettől függetlenül a fiatalabb korosztály is tehet vele egy próbát, ám a legkisebbek inkább tegyék félre későbbre az erőszakosabb cselekmény miatt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

"Az öröm azt issza, amit az unalom főz meg."