2018. május 24., csütörtök

Lelkek könyvtára

A különleges gyermekek sorozatának befejező kötete.
Az első részt (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei) még érdekesnek találtam. Nem volt ugyan hibátlan, de az alapötlet tetszetős volt. A második könyv (Üresek városa) ezzel szemben nagy csalódást okozott, mert bebizonyította, hogy hiába jó egy alapötlet, ha nincs benne elég szufla megtölteni vele több kötetet.
Szóval nem voltak túl nagy elvárásaim a befejezést illetően, bár a borító és a könyv fizikai kivitelezése továbbra is mutatós. 464 oldalával ráadásul ez a legvastagabb kötet.
Fülszöveg:
"A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa."
Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a rész is tartotta az alacsony színvonalat. A korábban már említett hibák mindegyike felelhető volt benne és a végkifejlet is annyira lapos lett, mint számítottam rá. No, de azért nézzük meg ezt a bizarr képek köré pakolt történetet kicsit közelebbről. 
Kisebb spoilerek előfordulhatnak!
Az első gond magukkal a képekkel van. Még mindig úgy érzem, hogy bár látványos fényképekről van szó, kicsit esetlenül lettek összeillesztve a történettel. Némelyik cseppet erőltetett volt illusztrációnak, némelyik meg egyenesen feleslegesnek hatott a szöveg szempontjából.
A második gond az időhurkok kidolgozatlan mivolta. Az előöregedés kérdése végig ott lebegett és végig kidolgozatlan maradt. Míg az első könyv hurka viszonylag ki volt fejtve, addig a többi, amelyeken a főhősök átvágtattak egyikből a másikba, alig kaptak figyelmet. Rendszertelenül nem lehet az időben utazni. Oké, igazából lehet, csak elveszti a hitelességét, szóval én egy idő után meg sem próbáltam figyelni arra, hol és mikor járnak, úgyis érdektelen az egész.
A harmadik problémám a szereplők viselkedése volt és ez itt az igazán nagy gond. Kidolgozatlan háttérrel és kissé kusza sztorival is el lehet adni egy könyvet, ha a szereplők rendben vannak. Itt azonban ők sem voltak rendben. A főhős kivételével ugyanis ezek a gyerekek, elvileg - köszönjük időhurok baromságok - már nem gyerekek, hanem lélekben idős emberek. Ebből adódóan felmerül a kérdés: Miért viselkednek úgy, mint az óvodások? Indokolatlanul gyerekesek voltak és indokolatlanul ostobák. Itt most konkrétan a lelkek könyvtárába történő belépés előtti jelenetre gondolok, mert csak egy gyerek tudja így elcseszni a világ sorsát, mikor már győzelemre áll...
Azonban mindez nem meglepő, mert a cselekményvezetésen és főleg a végkifejleten érezhető, hogy az író nem igazán tudta eldönti, mit is akar kezdeni ezzel az egésszel. A végső "harcjelenet" engem a végtelen hosszúságú csihi-puhi rajzfilmek sokadik epizódjára emlékeztetett. Például eddig az üresek hú de félelmetes és legyőzhetetlen lények voltak, most meg hullottak, mint a legyek. A fő gonoszt meg inkább nem kommentálom, annyira szerencsétlen és nevetséges figura volt.
A vége tehát kaotikus és logikátlan (nem mintha korábban logikus lett volna), de még mindig nincs vége a panaszáradatnak. Az író ezt a gyenge izgalomfaktorú katyvaszt még megfejelte egy adag csillámporral. Ó, igen, a befejezés maga a giccs, hogy minden nagyon boldog lehessen.
Kisebb spoilerek vége!
Összességében tehát nem tetszett és nem értem, hogy lett ez a közepes történet ennyire sikeres. Az alapötlet tényleg jó volt valaha, hajdanán, az első könyv környékén, ám olyan szerencsétlenül lett folytatva és olyan logikátlan, hogy kár volt ezt eddig húzni.
Ha valakinek nem tetszettek az előző részek, inkább bele se kezdjen, mert nem veszít sokat, ha nem ér a cukorszirupos végére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése