2017. április 20., csütörtök

Kimi ni Todoke

Ez volt a terápiás sorozatom. Lázasan az ágyban fekve nem vágytam másra, csak valamire, ami eltereli a figyelmemet minden nyűgömről, kicsit szórakoztat, könnyed hangulatú és rövid, ugyanakkor sok részt meg lehet nézni belőle. Tökéletesen megfelelt a célnak.
Ez az anime egyértelműen lányoknak készült és az iskolai élet megunhatatlan kérdéskörébe tartozik. Természetesen manga adta az alapját, így Kauho Shiina ötletgazdát illeti a dicséret. Bár a képregény még fut, két évadnyi anime és sok kiegészítés készült már hozzá.
Az első évad 25 epizódból áll, míg a második csupán 12 részt kapott. Utóbbi cseppet sem baj, mert ha még tovább húzták volna, attól függetlenül, mennyire legyengítettek a bacilusok, valakit megütöttem volna.
Ismertető:
"A főszereplő Sawako Kuronuma, akit az osztálytársai csak Sadako-nak hívnak a Kör című film után, hiszen kinézetük sok hasonlóságot mutat, emiatt félnek tőle. Az iskolában rögtön elterjednek a pletykák, hogy látja a szellemeket, és ha valaki 3 másodpercnél hosszabb ideig néz a szemébe, azt megátkozza. Ennek ellenére próbál kedves lenni mindenkihez, azonban csak menekülnek előle. Nincsenek barátai, ezért amikor a népszerű Kazehaya elkezd vele beszélni, minden megváltozik. Ő lesz a példaképe, hiszen személyisége pont ellentéte az övének."
Első ránézésre talán kicsit elcsépeltnek tűnik és számomra is kellett pár rész, hogy ráérezzek az ízére. Hozzá kellett például szoknom a grafikához, ami kifejezetten változatos. Az alapgrafika szép, kidolgozott és ezt néhány pasztellszínű képkockával dobják fel időnként, főleg ha valami nagyon romantikus történik. Csakhogy sokkal gyakrabban váltanak át chibi karakterekre, ezzel is kiemelve a humort és a főhősnő furcsaságait.
Chibi
Szóval nagyon sok benne a "cuki" képkocka, ami egy jóval kidolgozatlanabb és gyengébb képminőséget ad. Igen, szórakoztató, de a vizuális lelkem egy ideig nehezen viselte.
A grafika tehát sajátos és ez igaz az egész sorozat hangulatára is. Erre a zene ráerősít, ami kellemesen rövid és tökéletesen passzol a sorozathoz.
A történet természetesen tele van tipikus konfliktusokkal, jelenetekkel, de mégis igyekszik új megközelítést adni mindennek.
Például nagyon kreatív, hogy a főhősnő azért vált kiközösítetté, mert hasonlít egy horrorfilm szereplőjére és ráadásul elég ijesztő, mikor valakire szándékosan rámosolyog.
"Jó reggelt!"
Az is tetszett, ahogy az antiszociális lány meglehetősen nehezen kezelte a szocializálás lépcsőfokait. (A szerelem kérdéskörét egyelőre hagyjuk.) Nem lett hirtelen a társaság közepe és minden felé nyitó gesztust rendkívül értékelt. Ettől Sawako karaktere kedves, kissé suta, de igazán szerethető.
Ez a szerethetőség igaz nagyjából a teljes szereplőgárdára, még a negatívabb karakterekre is, mint Kurumi. Egyedül Kento-t nem bírtam egy picit sem megkedvelni.
Minden karakter kellő teret kapott, mivel az egyes részek szépen egymásra épülnek és mind hozzátesz valami újat a fejlődésükhöz. Ettől a történet szépen halad előre.
Természetesen a történet mozgatórugója a kapcsolatok. Kapcsolat az osztálytársakkal, mert egy reggeli üdvözlés sem mindig zökkenőmentes, kapcsolat a barátokkal, mert a bizalmat fel kell építeni és kapcsolat az ellenkező nemmel. Igen, egy ilyen lányos animénél borítékolva van a szerelem.
A mellékszereplők szerelmi életét kifejezetten okosan oldották meg. Van itt minden idősebbek iránti vonzalomtól a viszonzatlan szerelemig. Nem szájbarágósan cukorsziruposan, hanem mesélősen, valósághűen. A karakterek másik nagy erőssége az, hogy hihetőek. Hihető a viselkedésük és megérthető minden érzelmük és ez sokat tesz a történet élvezhetőségéért.
szereplők
A főhősök szerelmi szálával azonban voltak gondjaim. Az első évadban megszoktam, hogy két kis mulya tini románca ez, így nem vártam túl sokat. Sőt, még élveztem is, ahogy elpirulva botladoztak. Csakhogy a második évad az agyamra ment.
Az a 12 rész nem szól másról csak arról, hogyan értik félre egymást a főhősök, hogyan rombolnak le mindent, amit az első évad során felépítettek. Nem egyszer kedvem támadt megragadni, megrázni és megütni őket, hogy vegyék már észre azt, ami majd' kiszúrja a szemüket. Ezen pedig a kis utálatos Kento sem segített sokat, akit szívem szerint bolygóközi pályára rúgtam volna, amint megjelent.
A szerelmi huzavonát tehát túlságosan elnyújtották a készítők. Sokkal rövidebben és élvezetesebben meg lehetett volna oldani. Ettől eltekintve azonban egy igazán kedves, aranyos és szórakoztató anime. Bátran ajánlom minden olyan hölgynek, aki valami finoman romantikusra vágyik és nem zavarja a változékony grafika.

Kiegészítés:
Ahogy említettem, a manga még fut, de találni még bőven kiegészítést hozzá. Készült például 3 epizódnyi special, vagyis kiegészítő rész. Megtalálható a történet visual novel formában is, sőt egy élőszereplős film is napvilágot látott már. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése