2015. november 8., vasárnap

SzJG - Ketten

A sorozat hatodik és ránézésre talán a legszimpatikusabb kötete. Tetszik a szürke színvilág, na meg Carlos.
Vastagságra a megszokott formát hozza 514 lapjával és a fülszöveg is pont olyan, mint eddig: figyelemfelkeltő, de semmitmondó. Ez több szempontból is rendjén van. 
Mielőtt azonban kifejteném, előre szólok, hogy aki még nem olvasta az előző részt (Remény), az jobban teszi, ha itt befejezi az olvasást. A könyv ugyanis az ötödik kötet csattanójával nyit és senkinek sem szeretném elrontani a meglepés élményét.
Fülszöveg:
"December 20-a Reni életének legboldogabb napja, és ettől kezdve minden megváltozik. De vajon csak jó értelemben? Vajon meddig tart a váratlanul jött boldogság? És Reninek sikerül-e nemcsak megszerezni, de meg is tartani Cortezt? Mi mindennel kell megküzdenie a saját félelmein, gátlásain kívül? Hisz Cortez a suli legmenőbb sráca, mindenki rajong érte, Reni viszont, legalábbis a saját megítélése és persze Kinga szerint, a „nyomik” táborát erősíti…
A 11. osztály 2. féléve is tele van izgalmakkal, akárcsak a korábbiak: Dave például élete eddigi legnagyobb próbatételén megy keresztül, Kinga még önmagát is felülmúlja egy diszkóban, Corteznek iskolapszichológushoz kell járnia, Viki „kiborítja a bilit”, Reninek pedig váratlan vendég érkezik a születésnapjára…"
A korábbi kötetek bejegyzéseinél már írtam, hogy tartok picit tőle, milyen lesz, ha a két jómadár végre egymásra talál. Nos, megtörtént. Nos, ez részben jó és részben rossz.
Reni és Cortez nem nyűglődik tovább, nem beszélnek el egymás mellett, nem morognak magukban és  nem mennek az agyamra, mert végre együtt vannak és szerelmesen boldogok. Ez pedig öröm a köbön, mert mindenki erre várt és minden aggodalmam ellenére, jót tett nekik ez a kapcsolati státusz. Egyedül a könyvnek nem tett jót a dolog.
Ez a rész ugyanis az eddigi legunalmasabb kötet. Szerelmi huzavona és átsírt éjszakák nélkül ugyanis nincs konfliktushelyzet, ergo cselekmény sem igazán van. Reni naplója tükrözve gondolatait szívszerelme körül forog és mióta csak ömleng kedveséről, nincs miért izgulni (vagy esetemben falba verni a fejemet), ettől pedig lassú lett a könyv és kevés. Kevés, mert az olvasó folyton várja, hogy történjen már valami, akármi és ez sajnos elmarad. Félreértés ne essék, nem kívánom, hogy összevesszenek, csak hogy legyen egy kis feszültség, ha nem is a gerlepárral, bárkivel. Talán majd a következő részben...
A hatodik rész tehát meglehetősen lapos, kissé rózsaszín és bár a szereplők elvannak és az olvasó is elvan a szokásos poénokon, nem mond sokat. Jó dolog a boldogság, leírva azonban, főleg ötszáz oldalon, nem biztos, hogy az, amire az olvasó vágyik.
Ennyit a cselekményről, jöhetnek a karakterek szépen sorban.
Ricsi még mindig a szívem csücske. Egyrészt szórakoztató, másrészt jól áll neki, hogy minden problémát úgy akar megoldani, hogy lefejeli az illetőt, harmadrészt pedig talán a legrendesebb srác a társaságban. Nem csak azért mert folyton figyel butuska barátnőjére, hanem mert időről-időre bizonyítja, milyen jól átlátja a főhősök kapcsolatát. És hát, na, irigylem Virágot, ez van...
" – Jó, ez volt a kulturált része – biccentett Ricsi, arra utalva, hogy Kinga szépen megfogalmazta a mondanivalóját. Így most ő következett. – Igazából én teszek a szakkörre, arra, hogy mit pingálgatsz magadban vagy hogy egyáltalán ki a franc vagy. De ha még egyszer megtudom, hogy Emó miattad vagy a társaid miatt sír, komolyan mondom, beleverlek a festményedbe, hogy közelről tanulmányozd a művészetet – mondta Ricsi. Rövid és hatásos. Ő így intézi a dolgait."
Virág, akit tényleg nem lehet nem szeretni, továbbra sem az intelligencia bajnoka. Ez azonban senkit sem zavar, mert még mindig jól áll neki a színes hippi lét és minden bolondsága valahol bájos is.
"– Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja. 
– Ennél ostobább dolgot még nem hallottam – csapott a homlokára Kinga.
– Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
– Hol lakna? – kérdezte Dave.
– Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
– Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási – forgatta a szemét Kinga unottan."
Kinga is hozta a megszokott formáját. Még mindig egy diktátor, azonban mivel most nem kellett napi szinten verbálisan megrugdosnia Renit, mások felé is fordíthatta energiáit. Ahogy pedig megvédte a többieket (itt jegyzem meg, hogy a részeg srác elleni fellépése vastapsot érdemel) bebizonyította, hogy egy diktátornak is lehet szíve.
Zsolti szintén hozta az elvárt humorfaktort, viszont úgy éreztem, ebben a részben kicsit háttérbe szorult. Most, hogy ő is kiegyensúlyozott (legalábbis önmagukhoz képest az) kapcsolatban van, visszalépett a kezdeti bohóc szintre. Mindig van egy jó megjegyzése, amin az olvasó kuncoghat, de ennyi és nem több.
"– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele. Aztán unottan felnézett. – A buszt."
Dave viszont nem mászott vissza a skatulyájába és ennek kifejezetten örültem. Egyre hangsúlyosabb figura, ahogy egyre több dologban vesz részt és ő is mindig bebizonyítja, jó barát.
"– Dave, mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Kinga idegesen. 
– Hoztam gyertyát – felelte tök természetes arccal.
– Ezek hanuka gyertyatartók!
– Azt mondtad, hozzak tizennyolc gyertyát. Ez annyi!
– Te akkora idióta vagy! Gyertyát, a tortára! – fogta a fejét Kinga."
Reni a könyv elején picit rám ijesztett. Tartottam tőle, hogy továbbra is önmarcangoló és féltékeny marad, de szerencsére a kezdeti akadályokat jól vette és a könyv végére megvilágosodott és már kevésbé foglalkozott mások véleményével.
Cortez kap egy piros pontot. Egyrészt végre hajlandó két szónál többet mondani naponta, másrészt pedig nem hagyja, hogy Reni őrült tévképzeteibe lovalja magát. Kezd szimpatikus lenni a srác, tartsa meg ezt a jó szokását.
A többiek továbbra is a partvonalról figyelték az "eseményeket" és maradtak a skatulyájukban. Pedig reméltem, hogy Macu kicsivel több figyelmet kap, de ő is csak a díszletet szolgálta.
Még valakit ki kell emelnem, Arnoldot, aki eben a részben meghazudtolva önmagát, idióta módon viselkedett. Nem volt szép tőle, ám a többiektől sem, hogy ennyire ellenségesek voltak vele.
Összességében tehát eltelt egy újabb félév a Szent Johanna Gimiben és mivel ez volt a legboldogabb félév, olvasói szempontból a legunalmasabb is. Ettől függetlenül még mindig szeretem a sorozat nosztalgikus légkörét (el is kapott rendesen a végére, mert számomra is a harmadik év volt a legjobb a gimiben) és a karakterekkel is szimpatizálok.
Szóval aki eddig eljutott a sorozatban, ne most hagyja félbe, bár készüljön rá, ez egy nyugis, rózsaszín félév lesz.

Zene a könyvben: Arctic Monkeys - 505


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése