A szökött király

Nagy elvárásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe, mivel a Hatalom-trilógia első kötete (A hamis herceg) nagyon tetszett.

A borító ezúttal is mutatós, egyszerű, ám nagyszerű és a vastagsága is a szokásos 360 lapjával. A kivitelezésre tehát nem lehet panasz és a magas elvárások ellenére is megállta nálam a helyét.

Fülszöveg:

"Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire? Visszatérhet-e valaha?
Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát? "

Már az első kötet befejezésénél sejteni lehetett, hogy nem lesz olyan egyszerű elfoglalni azt a trónt, így a folytatás nyitánya senkit sem lep meg. Talán ez az a pont is, ami mutatja, hogy nagy elvárások ide vagy oda, ez nem az első kötet. A helyzet ugyanis az, hogy aki az előző rész nagy fordulatait várja, csalódni fog. azt a poént ugyanis csak egyszer lehetett elsütni.

Azonban, mielőtt úgy tűnne, gyengébbnek találom az első kötetnél, leszögezem, nem. Ez a könyv olyan, amilyennek egy folytatásnak lennie kell. Egyrészt visszaszippantja az olvasókat ebbe a kardos világba, másrészt tovább egyengeti a szálakat, harmadrészt árnyalja a múltat és negyedrészt remek felvezetés az utolsó kötetre.

Nagyon élveztem, hogy ismét Jaron pimasz gondolatait olvashattam. Hiányzott a fiú, a lobbanékony természete, az éles esze és a balszerencséi is. Jó volt olvasni a többi ismerős karakterről és az újakat is szívesen ismertem meg. Jaron mellett egyszerűen nem unatkozik az ember.

Jennifer A. Nielsen stílusa még mindig könnyed és szórakoztató. Olvastatja magát és remekül fokozza a feszültséget.

Ármány itt is akadt bőven és a politikai viszonyok és országhatárok jobban kikristályosodtak. (Ehhez segítséget adtak a könyv elején a térképek is.) Jaron kezd felnőni a királyi feladatokhoz, bár még mindig nagyon fiatal és ez nekem nagyon szimpatikus. Hiteles a karaktere.

A cselekmény tehát tempósan halad előre és a vége az, ami igazán izgalmasra sikerült. Ez a kötet azonban mégis érezhetően felvezetés. A könyv záró fejezete pedig egy mézes madzag az utolsó részre. Mintha csak felállítaná a bábukat egy izgalmas játszmához és ez a játszma csak a következő részben bontakozik majd ki.

Egyetlen dolog volt, amivel nem tudtam mit kezdeni, a romantikus szál. Imogen kicsit túl volt erőltetve, míg a hercegnő nem kapott elég teret a kibontakozáshoz. Kicsit úgy éreztem, az írónő tudja, hogy elsősorban kamaszok olvassák a regényt, így kötelezőnek érezte, hogy valamennyi "romantikát" belecsempésszen. Csakhogy ennek egy újabb konfliktushelyzet megteremtésén kívül nem sok haszna volt. Jaron karaktere mindenféle nő feltűnése nélkül is elvitte volna a vállán, sőt kisujján ezt a könyvet.

Összességében tehát, bár az első rész katarzisa elmaradt, remek könyv. Nagyon tetszett, szórakoztatott, Jaron még mindig a szívem csücske és kellően felcsigázott az utolsó részre.

Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, aki A hamis herceget már olvasta.

Kiegészítés:

A trilógia befejező kötetének (Az árnytrón) magyar megjelenéséről pontos dátumot nem tudok mondani, de a Könyvmolyképző Kiadó még erre az évre ígérte. Remélem, nem fognak sokat csúszni vele, mert már nagyon kíváncsi vagyok a fináléra.