2012. szeptember 20., csütörtök

Egy gésa emlékiratai

Most egyáltalán nincs könnyű dolgom. A kedvenc filmemet és az alapjául szolgáló könyvet kellene értékelnem. Értékeléseimnél igyekszem objektív és pontos lenni, meglátva a mű szépségeit és hibáit egyaránt, akár tetszett, akár nem. Most viszont képtelen vagyok elfogulatlan lenni és ezért előre is elnézést kérek.
Tehát Egy gésa emlékiratai. Kezdetnek egy kis zenei aláfestés:

Minden egy könyvvel kezdődött. Az amerikai származású Arthur Golden, akinek szakterülete a japán történelem, megírta regényét Egy gésa emlékiratai címmel.
A könyv hosszú éveken át készült, több változatot megélt, míg végül 1997-ben nyomatásba került. Golden írás közben több gésával beszélt és amennyire csak lehetett, belemerült a japán történelem egyik legérdekesebb és legrejtelmesebb szakaszába.
A könyv kedvező fogadtatást kapott, hosszú ideig uralta a bestseller listákat és több, mint harminc nyelvre fordították le. 
Magyarországra 1999-ben került először és azóta többször újra kiadták. Az a példány, amelyiket én olvastam (amúgy könyvtárból kölcsönöztem ki) a 11. kiadás darabja. Köszönet érte a Trivium Kiadónak.
A borító szép zöld és igazán kifejező. A kötés kemény, az oldalszám épp ideális négy és félszáz lapjával, bár a betűk meglehetősen kicsik. Igaz, ez csak azért tűnt fel, mert sok ifjúsági könyvet olvasok, amiknek viszonylag nagy a betűmérete. Tehát egy igényes és szép darab.
Fülszöveg:
"Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást."
A történet lényegében egy borzongatóan élethű, fiktív emlékirat. Bennem végig fenntartotta a hitelesség látszatát. Hiszen, akár valóság is lehetne. A karakterek hétköznapi emberek nem épp hétköznapi környezetben. Az olvasó könnyedén beleéli magát és elhiszi, valóban Szajuri szavait olvassa.
A cselekmény ennek fényében egy nő életútját követi, így felesleges írnom róla. Túl összetett és bonyolult ahhoz, hogy néhány tőmondatban összefoglaljam. Így ezúttal is az olvasás közben felmerült érzéseimet osztanám meg.
Először egy vallomással tartozom: előbb láttam a filmet és csak azután vettem kézbe a könyvet. (A filmről, majd a bejegyzés második felében írok.) Az események így nem okoztak számomra meglepetést, csupán kiegészítették eddigi tudásomat. Éppen ezért jobban tudtam a nyelvezetre és  a tálalásra koncentrálni.
Golden nagyon szépen bánik a szavakkal. Érezni, mennyire érti, vagy inkább érzi a japán kultúrát, a mentalitást, ami a fogalmazásban kristálytisztán tükröződik. Szajuri gyönyörű mondatai, mintha valóban egy művelt, japán nő szájából születnének.
A leírások és jellemzések nagyon képszerűek, könnyedén megjelennek az olvasó szemhéja mögött és mindeközben gördülékenyen folynak a szavak egymás után. A részletek, itt most főleg a gésalét kellékeire gondolok, egyáltalán nem zavaróak, sőt pont annyi van belőlük, amennyi kell egy a keleti kultúrában laikus ember számára.
Mint korábban írtam, a karakterek élnek. Mindenkinek egyénisége, jelleme van, amit végig megőriz, bár kétség kívül fejlődésen esnek át. Nekem a legjobban Nobu és Hatszumomo karaktere tetszett. Mindkettő a mélysége miatt. Tökéletesen értettem, mit miért tesznek. 
Persze a főszereplővel is könnyű volt azonosulni, főleg mivel pont jókor olvastam a könyvet. Szerintem, ha a könyvmoly hallgat a szívére, akkor mindig épp ahhoz a kötethez nyúl, amire szüksége van. Nekem most erre volt szükségem, hogy megerősödjek kicsit és határozottan vegyem az akadályokat. Szajuri eltökéltsége ösztönzően hatott rám.
Mivel vonzódom a kelet iránt, nagy kíváncsisággal olvastam a gésák titokzatos világáról, ami talán mégsem olyan misztikus, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Hiszen ez is csak egy közösség, amit főleg nők alkotnak. A női közösségek pedig könnyedén kiismerhetők, mivel egy közös vonást mindig megtartanak, az áskálódást. A kis helyre összezsúfolt nők ugyanis előbb vagy utóbb egymás ellen fordulnak, ha vetélytársra bukkannak. Erre tökéletes példa Szajuri és Hatszumomo kapcsolata. A világ tele van ilyenekkel.
A szerelmi szál ennél már egy cseppet nehezebb. Nekem ugyanis nem volt túl könnyű elképzelnem Szajuri érzelmeit a kora miatt. Mikor először találkozik az elnökkel még gyermek és mégis olyan ragaszkodást kezd el táplálni iránta, ami nem szűnik az évek múlásával. Persze a nők többsége vonzódik az idősebb férfiakhoz, itt mégis olyan soknak éreztem a korkülönbséget, főleg az elején. Szajuri felnőtté válásával azonban megoldódott a dolog és megszépültek érzelmei a szememben.
Ami még megfogott: a háború ábrázolása, a történelmi személyek beleszövése, a kimonók és hajviseletek részletes leírása és az okiják gazdaságban betöltött szerepének részletezése.
Összefoglalva, nagyon tetszett a könyv. Igényesen megalkotott dráma, csipetnyi romantikával fűszerezve, egzotikus, keleti háttérrel. Ajánlom mindenkinek, aki bepillantana a gésák világába, egy kis szelet Japánra vágyik, vagy egyszerűen kidolgozott emberi sorsokra kíváncsi. 

A könyv alapján 2005-ben mozifilm is készült azonos címmel.
A történetet szinte tökéletesen visszaadták és csupán itt-ott változtattak rajta, amik egyáltalán nem zavaróak. A kis átírások, a mellékszereplők kihagyása nem ront a mű élvezetén.
Talán mondhatom, hogy a kedvenc filmem. Kismilliószor láttam már, mégis mindig újraélem ugyanazokat az érzelmeket. Drukkolok a kis Szajurinak, hogy jobbra forduljon a sorsa, ámulok a gésák világától és érzem minden képkocka örömét, illetve bánatát.
A kivitelezés csodálatos. A képi világ lenyűgöző a jelmezekről nem is beszélve. Nem véletlen a három Oscar-díj (látványterv, operatőr és jelmezterv). Igazán művészire sikerült, amihez a zene tökéletesen harmonizál. John Williams, aki Golgen Globe-ot is kapott érte, zseniális. Érdemes végighallgatni a teljes albumot. (Ízelítőnek a bejegyzés elején talán a legütősebbet választottam.) 
Mivel a könyvet csak most olvastam, míg a filmet évek óta újra és újra megnézem, nem emelhetek kifogást a színészek választása ellen. Bár, van egy olyan érzésem, ilyenre senki sem vetemedne. Mindenki a maximumot nyújtotta szerepében, én mégis kiemelnék kettőt a főszereplő, Zhang Ziyi, mellett. 
Gong Li tökéletes választás volt Hatszumomo szerepére, amit a National Board of Review is elismert legjobb női főszereplőnek járó díjával. Nagyon tehetséges színésznő. (Amúgy játszott a Hannibal ébredésében is.)
A másik tehetség Michelle Yeoh (Mameha). Neki is voltak már neves szerepei. (Számomra kedves példát hozva: A selyemút árvái.)
Nem szeretem összehasonlítani a könyvet és a filmet, mivel két külön műfajról van szó. Itt még nehezebb lenne, mivel az író és a rendező nézőpontja egész más volt. Golden a japán kultúra tükrében írt, míg a rendező, Rob Marshall szemszöge az amerikai látásmódot tükrözi. A film így kevésbé hű Japánhoz és belesző egy kis amerikai vonalat. Ez azonban szerintem nem von le semmit a történet értékéből.  
A film tehát egy kiváló adaptáció. A narrációért pedig külön piros pontot adok neki. Aki olvasta a könyvet, bátran nézze meg, nem fog csalódni. 
Elsősorban drámakedvelőknek ajánlom, bár ezt a filmet csupán a látványért is érdemes végigülni. 

Idézetek, érdekességek és botrányok:
Mivel nagyon szeretem ezt a történetet, cseppet nehéz minden gondolatomat szavakba önteni róla és mint már mondtam, elfogult vagyok. Úgyhogy nem bírok leállni anélkül, hogy az apróságokat meg ne osztanám olvasóimmal.
Kezdetnek egy magyar vonatkozás: A könyv hagos könyvként is megjelent, méghozzá Pécsi Ildikó narrációjával. 
Néhány megkapó idézet, hogy még több kedvet csináljak az olvasáshoz:
"Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna." 
"Olyanok vagyunk, mint egy darab agyag, amelyben mindenki otthagyja az ujjlenyomatát, akivel az életben találkozunk." 
"Ez az oka, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket." 
"Sohasem az a célom, hogy legyőzzem azt, akivel küzdök. Mindig arra törekszem, hogy aláássam az önbizalmát. Aki kételkedik önmagában, nem tud teljes erővel a győzelemre koncentrálni."
Arthur Golden egyik meginterjúvolt gésája Ivaszaki Mineko volt, aki később beperelte a szerzőt. A per oka becsületsértés, mivel a hölgy úgy érezte, visszaéltek bizalmával és Golden elferdítette azt, amit mondott. Az ügyből egy újabb könyv született. Ivaszaki megírta saját történetét A gésák gésája címmel. A könyv elérhető magyarul és szeretném elolvasni puszta kíváncsiságból.   
(Halkan szeretnék állást foglalni a kérdésben. Golden regényt írt és sosem állította, hogy valóság volna. Épp ezért, bár kétségtelen, hogy Ivaszaki adta Szajuri karakterének alapját, nem hiszem, hogy ez sértődésre adna okot. Az író művének tejhatalmú ura, úgy csavarja a dolgokat ahogy neki tetszik. Ráadásul nem írt semmi kimondottan bántót és főleg nem írt konkrétumokat (itt most a nevekre gondolok). Az ügy számomra nagyon pénzgyanús. No, de ez csak az én véleményem és ki vagyok én, hogy ilyen kérdésben ítélkezzem.)

A botrányok sajnos a filmet sem kerülték el. 
Itt a legnagyobb sérelmet a színészek származása okozta, mivel a szereplőgárdának csupán csekély része japán. A többség kínai, ahogy a főszereplő, Zhang Ziyi. Információim szerint Kína fel is háborodott a színésznő kiválasztásán, mivel úgy élték meg a dolgot, mintha prostituáltat csináltak volna belőlük. Nos, ez hülyeség úgy, ahogy van, ám az ilyen érzelmekkel nem szabad játszadozni. A japán-kínai ellentét túl mélyen gyökerezik ahhoz, hogy félvállról vegyék.
A félreértések elkerülése miatt azonban muszáj megjegyeznem, hogy a gésa nem azonos a prostituálttal. A gésa művészt jelent, akinek feladata a szórakoztatás (társalgással, zenével, tánccal).  Az első gésák amúgy férfiak voltak.
Golden könyvében többször hangsúlyozza, mit is jelent pontosan gésának lenni, ami a filmben is átjön. Az emberek azonban  korlátoltan gondolkoznak és inkább elfogadják azt, ami korábbi ismereteik alapján kézenfekvőnek tűnik, minthogy töprengjenek kicsit. 
(Amint időm és kedvem is lesz, elolvasom végre Lisa Dalby könyvét és részletes, illetve pontos információkat is hozok a témával kapcsolatban.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése