The One - A tökéletes pár

Ezt a könyvet valaki ajánlotta nekem. Már nem emlékszem pontosan, mikor és miért, csak annyi maradt meg, hogy ha A lelkitárs-egyenlet tetszett, akkor ezt is érdemes elolvasnom. Az ajánlás pedig jól jött, mivel borító alapján bizony nem választottam volna ezt a kötetet.

416 lapjával nem egy rövid olvasmány, de kifejezetten gyorsan lehet haladi vele. Még akkor is, ha az olvasónak korlátozott szabadidő áll rendelkezésére.

Fülszöveg:

"Meddig ​mennél el, hogy megtaláld az igazit?Nem kell hozzá más, csak egy egyszerű DNS-teszt. Gyorsan mintát vesz az ember, és már össze is párosítják a DNS-párjával – azzal, aki genetikailag neki rendeltetett.
Ezt ígéri egy DNSPárod nevű alkalmazás. Egy évtizeddel ezelőtt egy nagyvállalat bejelentette, hogy megtalálták azt a gént, ami párosítja az embereket a lelki társukkal. Azóta világszerte emberek milliói találták meg a DNS-párjukat. Azonban ennek a felfedezésnek megvannak az árnyoldalai: a teszteredmények miatt számtalan párkapcsolat bomlott fel, és a feje tetejére állították a klasszikus értelemben vett románcot, randevúzást és szerelemet. Öt nagyon különböző ember kap értesítés arról, hogy megtalálták a DNS-párjukat. Mindegyikük hamarosan találkozni fog az igaz szerelmével. De nem mindenki fog „boldogan élni, amíg meg nem hal.” Mert még a lelki társaknak is vannak titkaik. És némelyik bizony sokkolóbb, mint azt bárki sejtené…"

Nem ez az első könyv, amely a nagybetűs igazi megtalálásáról szól. Azonban a szerző egy kifejezetten érdekes megközelítést alkalmazott. Egyrészt tudományos alapra helyezte a kérdést, így tekinthetjük ezt a könyvet sci-finek. Másrészt meglehetősen realista szemszögből írta meg. Harmadrészt pedig egyszerre öt kifejezetten érdekes és a többitől teljesen különböző szálat használt. Igen, ez a könyv jól van összerakva, kellemesen meglepett.

Nem szeretnék minden egyes karakter sorsára kitérni, mert azzal sokat elárulnék a cselekményből, inkább csak összegzem a benyomásaimat.

A nézőpont karakterek mind különbözőek. Vannak köztük nők és férfiak vegyesen, hol jobb, hol rosszabb élethelyzetben. A közös bennük a teszt elvézése, ami eredményt is hoz, és az eredmény forgatja aztán fel az életüket. Mint a jó tudományos fantasztikus könyvekben, itt is akad pozitív és negatív oldala is ennek a felfedezésnek. Közben pedig a szerző elkezdi meggyőzni az olvasót, hogy ebben a világban ez a teszt bizony működik, kőbe van vésve. Aztán persze csavar a szálakon, és a kötet végére visszatérnek a kérdőjelek. Finom kis feszültségek, fordulatok bontakoznak ki a szálakon, így végig fenntartja a figyelmet.

Tetszett, hogy a kérdést nem csupán férfi és nő vonzalmában kezelte, hanem kitért arra is, mi történik, ha azonos nemű partnert ad az eredmény. Talán ez a szál volt a kedvencem, mert okosan és érzékenyen lett felépítve.

Mindegyik karakter érdekes utat járt be, mindegyik adott valamit a kép egészéhez viszonyítva, ami a kötet második felére bontakozott ki igazán. Egy ideig ugyanis úgy tűnt, különálló kis történeteket olvashatunk, ám a végére mégis akadt egy kis kapcsolat közöttük. Ettől pedig a kezdeti darabosság érzése teljesen elpárolgott.

Tetszett a történet által bemutatott társadalomkritika. Volt, ami adta magát, kikövetkeztethető volt, ám olyan is akadt, ami kifejezetten kreatívra sikerült. Sokáig azonban nem tudtam elképzelni, hogyan lehet lezárni egy ilyen jellegű könyvet. Lehet-e igazán lezárni, vagy megmarad nyitottnak az olvasóra bízva a továbbiakat. John Marrs azonban megoldotta. Elvarrta a szálakat, mindegyik szereplő kapott tetőpontot, és a végére a már említett laza kapcsolat is összeállt. Az olvasónak tehát csak azt kell tovább gondolnia, amit a szereplőkről érez, na meg a kérdést, jó lenne-e egy ilyen teszt vagy sem.

Összességében tehát ez egy társadalmi sci-fi a szerelemről. Érdekes és helyenként kellemesen elgondolkodtató. Engem pozitívan meglepett. 

Tetszett, jó élményt adott, így bátran ajánlom azoknak, akik szeretnek emberi kapcsolatokról olvasni. Aki viszont csupa kedves és egyértelműen pozitív románcra vágyik, nos, keresse máshol, mert ez nem egy szokványos romantikus kötet, hiába sugallja ezt a borító.

A Telihold kávézó

Ajándékba kaptam ezt a könyvet. Aki meglepett vele, biztos volt benne, hogy tetszeni fog nekem, mert japán szerző munkája és cicák vannak benne.

A borító szép és igényes kemény kötésével. Az illusztrációk, amelyek időnként megtörik a szöveget, azonban nem nyerték el a tetszésemet. Nem éreztem ugyanis, hogy bármit hozzá tudtak volna tenni a történethez, pedig a szerző gyakorlatilag ezekhez igazította a cselekményt.

180 oldalával nem hosszú olvasmány, gyorsan lehet haladni vele. 

Fülszöveg:

"A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba.Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje – ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból.
A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba…"

Ez egy amolyan tipikus japán kötet. Tipikusan japános a stílusa, tipikusan emberi kapcsolatokról szól és tipikusan szeretne adni egy pozitív tanulságot. Több ilyen jellegű kötetet olvastam már, így ezek a dolgok egyáltalán nem értek váratlanul. Az viszont, hogy mennyire szeretem ezt a fajta japán irodalmat, még számomra sem teljesen világos.

A történet alapja teljesen rendben van. Adva van egy munkában és magánéletben is kissé félre siklott forgatókönyvíró, akinek szüksége van némi iránymutatásra. Ezt meg is kapja kissé szokatlan módon, majd még néhány hasonlóan eltévedt személy is részesül a furcsa helyről érkező tanácsadásban. Ezek az esetek látszólag csak lazán kapcsolódnak össze, mivel a szereplők közvetetten ismerik egymást. A végére azonban kiderül, hogy mégis akad valami, ami összeköti őket.

Nos, ez a felépítés nekem tetszett. Viszonylag rövid volt egy-egy szereplő része, és ahogy a történet végére összefonódtak a szálak, épp olyan kerek lett ez a könyv, mint a címadó telihold. A problémák, amelyekkel megküzdöttek, és a tanácsok, amelyeket a megoldásukra kaptak, nem voltak sem eget rengetőek, sem túlságosan bonyolultak. Amolyan hétköznapi, emberi kihívások vannak itt, amelyekről kellemes olvasni. Ráadásul semmi sem volt túlírva, így nem éreztem, hogy szájba rágós útmutatást olvasnék. A helyszín, Kiotó is kellemesnek hatott, és úgy általánosságban tetszett a japán hangulat és környezet.

Bizony, itt jön az a bizonyos de. De nagyon távol áll tőlem az asztrológia. Nem hiszek a horoszkópokban, és sosem éreztem késztetést, hogy elmerüljek a témában. Ettől pedig számomra minden csillagokon alapuló okfejtés, ami ebben a könyvben előfordult, érdektelen és unalmas volt. Sőt, helyenként úgy éreztem, túlságosan is belement a szerző a csillagok állásába, ennél jóval rövidebben is elmondhatta volna azt, amit szeretett volna. Csakhogy az utószóból kiderül, épp ez a részletesség sarkallta a történet megírására, mert őt nagyon is foglalkoztatja ez a téma.

A macskák beépítése a cselekménybe már egy fokkal jobban tetszett, bár itt is voltak fenntartásaim. Egyrészt a gondolat, hogy ha segítesz egy cicán, azt valamikor majd vissza fogod kapni, szép és kedves. A különféle macskák és bolygók párhuzama pedig szintén ötletes volt. Másrészt viszont az ember nagyságú, két lábon járó, kötényes macska már sok volt nekem. Amúgy sem igazán kedvelem az antropomorf ábrázolást, de jelen esetben inkább csak feleslegesnek éreztem. Ha a cicák maradtak volna egyszerűen cicák, szerintem úgy is működött volna a történet.

Van még egy eleme a könyvnek, amiről érdemes szót ejteni, a kávézóban felszolgált dolgok. Ezek egyrészt kapcsolódnak az asztrológiához (nevükben legalábbis mindenképp), másrészt az útmutatás részét képezik. Vártam volna ezért, hogy valamilyen plusz töltettel bírjanak azon kívül, hogy nagyon finomak. Ez azonban elmaradt, amiért kissé csalódott voltam.

Összességében tehát ez egy tipikus japán könyv az élet dolgairól. Nem akarja megváltani a világot, csak elmesél néhány történetet, és reméli, hogy az olvasó tanul belőle valamit. Viszont tele van asztrológiával, ami kicsit el is nyomja a macskák jelenlétét. Nem bánom, hogy elolvastam, de akkor sem veszítettem volna sokat, ha kihagyom.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik komolyan foglalkoznak a horoszkópokkal, nem áll távol tőlük ez a téma és kedvelik a cicákat. Ha valaki tipikus kapcsolatokról szóló japán könyvre vágyik, nyugodtan kézbe veheti. Azonban, ha még nem olvasott hasonlót, óvatosan kezdjen bele, mert ez bizony nem mindenkinek csúszik könnyedén.