344 oldalával átlagos terjedelmű kötet.
Fülszöveg:
"Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun. Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.
Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni.
Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik."
A japán kultúra közel áll a szívemhez, a japán mondavilág pedig egy olyan téma, amiről szívesen olvasok vagy szívesen nézek filmeket. A tanuki pedig egy rettentő cuki jószág, volt szerencsém élőben is megcsodálni. (És örömmel meg is ölelgettem volna, ha hagyja...) Úgyhogy minden adva volt ebben a könyvben, hogy szeressem, és ez így is történt nagyjából a kötet kétharmadáig. Ott ugyanis rá kellett jönnöm, hogy nem voltam elég körültekintő, a borító annyira elvarázsolt, hogy nem néztem utána rendesen a kötet besorolásának. Na, de ez az én figyelmetlenségem hibája és nem a könyvé.
Japán, mint helyszín szépen van beépítve a történetbe. Pontosan lehet követni, épp hol járnak a szereplők, és ad egy kis bepillantást a 17. század társadalmi berendezkedésébe. A háttér tehát hozza az elvárt ígéreteket, és a különféle lények és hitvilág is szépen vannak beleszőve. Gyakorlatilag ez adja a kellemesen japános hangulatát az olvasásnak.
Nagyon tetszett, hogy a szerző jól használta a japán kifejezéseket. Egyáltalán nem éreztem indokolatlannak, mikor egy-egy japán szó bekúszott a szövegbe. Minden ilyen elejtett szónak volt értelme, és többnyire a japán mondavilághoz voltak köthetők. Például a tanuki sokkal kifejezőbb, mint a nyestkutya, hiszen nem csupán az állatot jelöli, hanem a mitológiai lényt is.
Ha már szöveg, a könyv kifejezetten olvasmányos. Gördülékenyek a mondatok és a cselekmény is kellemes tempóban halad. Az olvasó könnyedén belesüpped a történetbe, amit jól bizonyít, hogy kórházi környezetben is sikerült benne elmerülnöm.
Ami a cselekményt illeti, egy tipikusnak mondható kaladra épül. Két valószínűtlen szövetséges keres egy elrejtett tárgyat, miközben mindenféle bajba keverednek. Nekem tetszett ez az egyszerűség, mert van valami az ilyen utazásra épülő kalandokban, ami kellemes kikapcsolódást nyújt. Viszont a kaland motivációjául szolgáló konfliktus egyáltalán nem lett kibontva. Sőt, kifejezetten erőtlennek és esetlennek hatott. Konkrétan olyan volt, mint egy mellékszál, pedig a címben is megjelenő tükörnek ennél központibb szerep illett volna.
Itt érkeztünk el a figyelmetlenségemhez. Én ugyanis a fent leírtakra, a kellemes utazásos kalandra Japánban számítottam, hozzá néhány mítikus lényre is, viszont arra nem, hogy mindez csupán egy vékony kis keretet adjon valami másnak. Ez a könyv ugyanis nem egy kalandregény, nem is fantasztikus történelmi regény, csupán ezek elemeit használja, hogy kibontson egy szerelmi történetet. Bizony, a kötet fókuszában a két főszereplő egymásra találása áll. Ez meglepett kicsit, ám nem zavart, mivel úgy voltam vele, kalanddal fűszerezett kellemes romantika még mindig elég komfortos számomra. Csakhogy, mikor a történetben eljött a pont, ahol a két főhős vonzalma találkozott, egészen más fordulatot vett a kötet. Erre pedig nagyon, de nagyon nem számítottam. Pedig, ha rendesen utána nézek, tudhattam volna...
Szóval félreértések elkerülése végett jelzem mindenkinek, hogy ez nem egy cuki romantikus történet, hanem egy romantikus és erotikus mese egy lányról és egy tanukiról. Ezzel a tudattal érdemes hozzáállni, akkor talán nem éri az embert olyan nagy csalódás, mint engem. Én ugyanis nem keresem az erotikus regényeket. Ha egy romantikus kötetben akad egy-egy ilyen jelenet, rendben vagyok vele, de mikor az ágyjelenet hangsúlyosabb, mint maga a cselekmény, az már sok nekem. Itt pedig a cselekmény puszta díszlet volt a románchoz, míg a románc elsodródott az erotika irányába. Konkrétan több fejezet szólt részletesen arról, hogy a két főhős mit és hogyan csinál egymással az ágyban. Meglepődtem? Igen. Zavart? Nos, szintén igen. Nem azért, mert a románcban helyet kapott a testiség, hiszen ez természetes és normális dolog. Még azt is le szoktam nyelni, ha egy szerző túlírja ezeket a jeleneteket, de itt most az erotika egy olyan szekciójába vitt el a könyv, ahová cseppet sem vágytam. Tudom, nagy az igény a mindenféle fajok nászára az irodalomban, de ha van valami, ami cseppet sem érdekel, akkor az számomra ez. Hiszen itt egy tanuki az egyik résztvevő és nem emberi alakjában. Én peidg túlságosan racionális vagyok, hogy ettől el tudjak vonatkoztatni...
Na, de ezt előre tudhattam volna, ha nem vakít el a borító szépsége és rendesen utána is nézek a könyvnek. Úgyhogy nem róhatom fel neki, egyszerűen nem én vagyok a célközönsége. Azt viszont már joggal jegyezhetem meg negítavumnak, hogy a cselekmény lezárása eléggé vérszegényre sikerült. A tükör és a megszerzése mögött húzódó érdekek végig mellékesen voltak jelen, így a nagy csavar, hogy ki is akarja valójában megszerezni, már senkit sem érdekelt. Konkrétan érdektelenné vált, pedig ez lett volna a kötet központi cselekménye.
Összességében tehát vegyes érzéseim vannak ezzel a kötettel. Egyrészt megadta a kellemes japános hangulatot és a könnyed kalandot, amire vágytam. Másrészt viszont volt a kötetben bőven olyan rész, ami egyértelműen nem nekem íródott, nem az én világom. Úgyhogy a könyv első fele tetszett, a második kevésbé.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik kifejezetten egy románcra épülő történetre vágynak, és nem zavarja őket az erotikus tartalom. Kükönféle lények közötti erotikára vágyók előnyben. Viszont, ha valaki ezt az irányt nem kedveli, nos, keressen egy másik japános kötetet.