Shiver

Tartottam kicsit ettől a könyvtől.
Mióta jobban belemélyedtem a Vörös Pöttyös könyvekbe, újra és újra belebotlottam. Nagyon sokan dicsérték, így kíváncsi lettem, viszont, ahogy utánaolvastam, már nem volt ilyen egységes az értékelés. Egyesek unalmasnak vagy csöpögősnek tartották. Engem inkább az utóbbi vélemény rettentett vissza. Akarok én romantikus könyvet olvasni? - tettem fel magamnak a kérdést.
Mivel nem vagyok épp rózsaszín lelkületű, úgy döntöttem, jegelem a témát.
Valahogyan mégis folyton az agyam egy szegletébe motoszkált egy másik vélemény miatt, ami egyöntetűnek bizonyult: Maggie szépen ír.
Ezek fényében szereztem be, mikor kihagyhatatlan alkalmam nyílt rá. (Könyvutalványt nyertem és kellett még egy könyv, hogy meglegyen az ingyenes házhoz szállítás.)
Mielőtt azonban rátérnék saját álláspontomra és reagálnék az említett kritikákra, íme az ismertető Bookline-ról kölcsönözve:

"A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az /ő/ farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig.
A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is..."

Röviden és velősen ez egy nagyon jó könyv.
Feleslegesek voltak aggályaim, mivel egyáltalán nem csöpögős és cseppet sem unalmas. Ami pedig az írónő stílusát illeti, imádom, csodálatosan ír.
A borító tetszetős, szintén simogatni való darab és ha az ember közelebbről megnézi, a cím betűinek széle csipkés, mintha ők is borzonganának. Vastagságra közepes, sem nem rövid, sem nem hosszú, pont tökéletes, bár a végén kétség kívül mindenkiben fellobban a folytatás utáni vágy. Ez azonban egyáltalán nem alaptalan, hiszen trilógiáról van szó, aminek második kötete, Linger, már elérhető hazánkban, míg a befejező rész, Forever, hamarosan megjelenik. Tervben van, hogy ezeket is beszerzem. Szeretem ha teljesek a sorozatok, bár eddig csak a Gemma Doyle trilógiám teljes.
A könyv legnagyobb varázsa a hangulat. Ajánlom mindenkinek, hogy ősszel vagy télen olvassa. Én a fűtés bekapcsolása előtti napokban bújtam egy meleg plédbe burkolózva a hűvös szobában, ami sokat dobott az élményen. Mikor Sam fázott, én is megborzongtam és teljesen át tudtam élni félelmét a hidegtől.
A történet bár romantikus, hiszen egy fiú és egy lány egymásra találásáról szól, cseppet sem sablonos vagy cukorszirupos. Pont annyira édes, amennyire kell és egy csipettel sem több. Ráadásul egyáltalán nem fárasztott sem Grace sem Sam viselkedése. Helyesek voltak együtt és kész.
A szereplők szimpatikusak. Mindkét főhős belopta magát a szívembe és nagyon csíptem Isabellt. A farkasokról még nincs kiforrott véleményem. Beck vegyes érzelmeket váltott ki, míg Shelby kíváncsiságot. Szeretem az ilyen összetett személyiségeket.
Ami a lassúságot illeti, én inkább azt mondanám, hogy megfontolt, avagy Sam szavaival élve: Fengshui. Ez egy érzelmes könyv és nem akcióregény, így érthetően nem pörögnek állandóan az események, hogy maradjon hely a leírásra, a gondolatok színezésére. Ugyanakkor izgalmas részekben sem szenved hiányt, hiszen mindig akad bonyodalom nem épp veszélymentesen.
A nyelvezete pedig csodálatos. Egyszerűen imádom, ahogy Maggie ír. Olyan könnyed, mégis művészien szép. Ezt csak néhány idézettel tudom érzékeltetni:

"Leugrott az ágyról, és lesöpörte az asztalról a könyveimet. Szavak ezrei zuhantak a padlóra."

"Az idő múlásával a délutáni napfény kifehérítette a könyveket, mintha fakó, aranyozott kötetek lennének – önmaguk díszkiadásai. Felmelegítette a papírt és a festéket a borítók mögött. Olvasatlan szavak szaga lógott a levegőben."

És a kedvencem:

"Tudtad, hogy minden elkapott levél egy boldog napot jelent?"

Összességében ez egy nagyon szép könyv. Ajánlom azoknak, akik a hideg téli napokra olvasnivalót keresnek a forró kakaó mellé, illetve a szép fogalmazás kedvelőinek és mindenkinek, aki szereti a farkasokat. Én imádom őket, ahogy minden négylábút.

Egy kis aktuális:
Ma nemzetközi eseményen vettem részt. Nem kell semmiféle eget rengető dologra gondolni, csupán egy videóban játszottam statisztát. De kezdem az elején, vagyis Matt Hardingnál.
Szóval van egy ember, Matt, aki egy egyszerű házi videóból világsztárrá nőtte ki magát. Ő az, aki a világ minden táján táncol. Ezt pedig dokumentálja: Where the Hell is Matt? Szerintem eszméletlen jó ez a videó és pozitív üzenete van tudat alatt is.
Nos, Matt most egy újabb videóra készül és ezúttal Magyarországra is ellátogatott, hogy mi is benne legyünk ebben a humoros nemzetközi kalandban.
Csak tegnap értesültem róla, hogy ma délután négykor a Halászbástyánál fog táncolni a lelkes érdeklődőkkel. Hirtelen jött az ötlet, mégis sikerült elrángatnom magammal Puccát, így büszkén jelenthetem, én is benne leszek a 2012 elején YouTube-ra felkerülő videóban. Ahogy a mondás is tartja, tizenöt másodperc hírnév mindenkinek jár, vagy valami ilyesmi. Hát ez tényleg csak ennyi és nagy valószínűséggel nem is fogok látszani, mert rengetegen voltunk, de nem bánom. A lényeg a tudat és az érzés, hogy részt vettem valami különlegesben.
Amúgy maga a "forgatás" nem tartott tovább fél óránál. Matt gyorsan betanította nekünk a táncát és néhány új mozdulatot, elpróbáltuk, majd lenyomtuk élesben és ennyi.
A legviccesebb az, hogy Matt egy pici kézi kamerával rögzítette az attrakciót, míg az ország összes tévéje hatalmas kamerával, mikrofonostól és műsorvezetőstől lézengett körülötte.
Sajnos minket is elkaptak pár percre, ami nem volt kellemes élmény. Egyáltalán nem akartuk, ráadásul azt sem tudjuk, kinek dolgoztak a díszpintyek. Egyszerűen csak odaállítottak kamerával, mikrofonnal faggatózni. Én meg szokás szerint beégtem. Ilyen helyzetben csak sületlenségeket tud összehordani az ember, erre pedig én vagyok az élő példa. Remélem, kivágnak a műsoridejükből.
No, de ettől az incidenstől eltekintve remekül éreztem magam. Megvolt a közösségi élmény.
Ezért szeretem Budapestet, sosem unatkozom.