A borítóra ezúttal is egy papírállat került, ami bár nem kapcsolódik egyik történethez sem, mégis remek választás. Nekem legalábbis nagyon tetszik, hogy a szerző magyarul megjelent kötetei így egységesebbnek tűnnek.
350 oldalból, összesen 18 novellából áll össze, plusz előszó és köszönetnyilvánítás, amelyeket nem érdemes kihagyni.
Fülszöveg:
"Ken Liu a szépirodalom eszköztárát használó, modern science fiction egyik legnagyobb hatású alkotója. Művei számos nyelvre lettek lefordítva, és már több novelláját adaptálta Hollywood. Legújabb, Az istenekkel nem lehet végezni című kötetében tizennyolc lenyűgöző történet olvasható, melyek korunk legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, legyen szó migrációról, klímaváltozásról vagy emberi mivoltunk megértéséről. Liu rendre elmélkedik a haza és otthon, a család és szeretet fogalmain, írásainak általános célja, hogy tőlünk távolinak, idegennek tűnő közegbe helyezzen nagyon is létező, jól ismert dilemmákat, kérdéseket. A novellák megjelenítik a 21. századi ember világát, mindennapjait, vágyait és küszködését, sokszor a technológiához való kapcsolatán keresztül. Noha sok történet a jövőben játszódik – vagy holnap, vagy évszázadokkal később –, az üzenetük állandó érvényű."
Az előszóban a szerző megjegyzi, etúttal ő maga válogatta össze a kötetbe került novellákat. Ezzel pedig meg is alapozza az olvasási hangulatot. Én legalábbis rettentően kíváncsi lettem, melyek a kedvencei, és vajon nekem is tetszeni fognak-e. Természetesen az sem probléma, ha nem, hiszen nem kell, hogy mindegyik történet megnyerjen magának. Ezt pedig a szerző is így gondolja, ami még szimpatikusabbá tette számomra.
A másik novellás kötetnél már megfigyeltem, milyen témák foglalkoztatják az írót, és ez itt is jól nyomon követhető. Ezúttal hangsúlyos volt az ázsiai kultúra, a világegyetem tágassága (és a nagy kérdés: Egyedül vagyunk-e benne?), a technikai fejlődés jövője, és az emlékezés. Nekem az utóbbi téma talált be a legjobban, de kifejezetten élveztem a világűrben játszódó történeteket is.
A novellák egy része összefüggött, ugyanabban az elképzelt jövőben játszódtak, csak hol közelebb, hol távolabb a jelenhez. Igen, a címadó novelláról és "folytatásairól" van szó. Tökéletesen értem, miért ezt emelte ki, miért mozgatta meg ennyire a szerzőt, hogy több történetet is írjon róla. Igen, itt jön a de. De nekem mégsem ezek a novellák jelentették a csúcspontot. Az első még tetszett, jó ötlet, majd a folytatás kellemesen borzongató jövőképet adott, de aztán ráuntam. Egyszerűen nem érdekelt annyira ez a téma. Pedig van benne bőven érdekes gondolat, mégsem rezonáltam vele igazán. Sőt, a végére mér untam, mikor újra és újra feljött. Szóval hiába a hangzatos cím, más novellákat, szeretnék kiemelni.
Előbb azonban még néhány fontos általános információ. A szerző stílusa tetszetős, felismerhető, a témák izgalmasak, de ezek a novellák nem könnyed esti mesék. Sőt, általában szomorúak (akad bennük bőven társadalomkritika), nem a legkecsegtetőbb jővőképet festik le, és helyenként véresen erőszakosak is. Ha tehát valaki nem szívleli a nyomasztó dolgokat, ha egy-egy történet lélekben gyomorszájon vágja az embert, akkor óvatosan közelítsen.
Na, most már lássuk azokat a novellákat, amelyek nekem a legjobban tetszettek. Szubjektív vélemény következik:
Szellemnapok
Az első novella, később olvastam jobbat is, mégis szeretném kiemelni. Egyrészt, mert azonnal beszippantott, és tökéletesen megalapozta az olvasási kedvemet. Másrészt ötvözte a szerző kedvenc témáit, mert egyszerre szólt emlékekről a múltban, távoli jövőről, és a világegyetem tágasságáról. Közben finom kis morzsákat szórt az ázsiai kultúráról. A legjobban mégis az tetszett, hogy jelen, múlt vagy jövő, a kirekesztés és a saját nézetünk másokra erőltetése univerzálisnak tűnik. Szomorú? Igen. Fontos róla beszélni? Sajnos egyre fontosabb. Mégis ez tartozott a "könnyedebb" történetek közé.
Nyugodjék békében
Erős fricska a médiának. Bár itt egy nagyon fejlett technika adta a történet alapját, a jelenség, amit leírt, ma is létezik. Az online fórumok kommentjei, az internetes trollok ma is léteznek, és épp így működnek. Az pedig, hogy a fejlettebb jövőben még nagyobb problémát jelenthet az USA-ban, hogy bárki fegyverhez juthat, egy kis extra fricska volt a szerző részéről hazájának. Olyan sok finom picike részlet van ebben a történetben, ami már sajnos megtörtént eseményekre reflektál, hogy hosszan lehet töprengei rajta. Ütős volt, nagyon tetszett.
Részben folytatta ez előzőleg kiemelt novellának média-kritikáját, ám jóval messzebb is merészkedett nála. Ez volt az egyik legvéresebb, legfelkavaróbb történet. Szintén beintett a hírek közlésének és a kommentelőknek, ám egy jóval globálisabb problémát feszegetve, a menekültek kérdését. Nagyon tetszett, ahogy rámutatott a segélyező szervezetek tökéletlenségére és az emberek empátiájának végességére. Közben pedig úgy lehozott az életről, hogy pár napra le kellett tennem a könyvet pihenni kicsit.
Az üzenet
A kötet utolsó előtti novellája remek keretet adott a könyvnek. Ismét a tágas világűrt mutatta be, és ismét a múlt és a jövő összekapcsolódása által. Kicsit klasszikusabb történet, de az üzenet nagyon is átjött a csattanóval együtt. Kedvelem az ilyen típusú sci-fi felvetéseket.
Számora tehát ez a négy novella volt a legkedvesebb. Ezek maradtak velem a kötet befejezése után is, és adtak további motivációt, hogy valamikor olvassak még a szerző tollából. Illetve volt még két novella, ami hangulatát és témáját tekintve hasonlított egymásra, és szintén teteszett (Emlékek anyámról és Hét születésnap) a teljesség kedvéért.
A többit is szívesen olvastam, nem volt olyan, amit kifejezetten utáltam volna, inkább csak nem mozgatott meg vagy unatkoztam rajta. Azonban épp erre jó egy novelláskötet, lehet benne szemezgetni.
Azonak ajánlom, akik szívesen olvasnak társadalmi kérdésekről sci-fi köntösben. Viszont vigyázat, a történetek tanulsága szerint, az emberiség rettentően távol áll a tökéletestől, a jelenlegi problémáinkat pedig nem feltétlenül oldaná meg a technikai fejlődés következő néhány mérföldes ugrása. Ha viszont valakinek már elege van jelen valóságunkból, ne ide meneküljön egy kis kikapcsolódásért. Ez nem egy könnyed kötet.