2023. január 4., szerda

2022 könyvösszegzése

2022 végre egy jó év volt! Temészetesen nem volt mentes nehézségektől, de mindent összevetve, és főként az előző két évhez viszonyítva, sokkal, de sokkal jobb volt számomra. Ez egyrészt a fekete, szőrös szeretetgombócomnak köszönhető, aki tényleg tökéletes gyógyszer depresszió ellen, másrészt San Diegonak, akire május óta hivatkozhatnék férjemként is.
Mivel magánéletem területén jó volt ez az év, akadtak szinte olvasás nélkül töltött időszakok is. Egyrészt az esküvőszervezés meglehetősen lekötött, így májusban csupán két könyvet olvastam (ráadásul mindegyiket még áprilisban kezdtem el), másrészt nyáron eltöltöttem két hetet Olaszországban, ahol többnyire csak az útikönyvemet bújtam, és ősszel egy hetet Izraelben, ahol még az útikönyvemre is alig volt időm. No, de ez nem panasz volt, hiszen nem az olvasás az egyetlen tényező az életemben, így teljesen rendjén van, ha időről-időre kicsit háttérbe szorul.
A blogon viszont kiemelt helyet kapnak a könyvek, így jöhet a szokásos éves könyvértékelés.

2022-ben csupán 45 könyvet olvastam, ami 7 kötettel kevesebb, mint 2021-ben. Ez még mindig nem egy rossz arány, összesen 15 632 oldal.
A 45 kötetből 24 volt könyvtári kölcsönzés, vagyis ismét rendszeres vendéggé váltam az egyik könyvtárban. Egy kötetet kaptam kölcsön, illetve 8 kötetet olvastam e-könyv formában. Olvasmányaim között volt két képregény, két útikönyv, két ismeretterjesztő, két kisregény és egy novelláskötet is a szokásos regények mellett.
10 kötetet olvastam magyar szerző tollából, ami talán az eddigi legtöbb, ráadásul a magyar szerzők lenyomták az amerikaiakat, mivel csupán 9 kötet volt amerikai szerzőtől. Meglepő fordulat, de örülök neki. A többi olvasmányom nemzetiségek szempontjából így oszlik el: három könyvet olvastam angol, izlandi és svéd szerző tollából, kettőt olvastam dél-koreai, spanyol és skót szerzőtől és egy-egy kötetet ausztrál, japán, olasz, német, norvég, török és zimbabwei szerzőktől.
Kiadói szempontból is változatos a felhozatal. A legtöbbet magánkiadásban olvastam, konktétan két magyar szerző sorozatát, azaz 7 kötetet. Ezt követi a Fumax 4 kötettel. Szorosan mögötte 3 kötettel az Animus, Európa, Jelenkor és Libri. Két kötetet olvastam az Alexandra, Cser, Delta Vision, Könyvmolyképző, Lingea, Maxim és a 21. Század gondozásában. Illetve egy-egy kötetet a Agave, Kossuth, Scolar, Tea, Totel Szerviz, Typotex, Twister Media és Művelt Nép kiadóktól. Tetszik, hogy itt is borult kicsit a papírséma és bejött néhány új kiadó a látóterembe.

Melyik volt a leghosszabb?
Könnyű kérdés, mert a Sosem voltunk boldogabbak 744 oldalával messze lekörözi az összes többi olvasmányomat. Hosszú olvasási élményt nyújtott, de egyáltalán nem bántam.

Melyik volt a legrövidebb?
Nem megkepő módon az egyik kisregény, A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb volt a legrövidebb olvasmányom. Mindössze 88 oldal, ám beosztottam, így hosszabbnak érződött, mint a másik kisregény, de arról majd később egy másik pontnál.

Melyik tetszett a legjobban?
Ez most egy kifejezetten nehéz kérdés. A legtöbb cím ugyanis, ami eszembe jut, már egy másik ponthoz van társítva, így vagy dupla díjat kap az egyikük, vagy keresnem kell egy másik, valamilyen szempontból kiemelkedő olvasmányt. Nem tudok dönteni, legyen mindkettő!
Az egyik könyv, ami a legjobban tetszett idén, és ami még visssza fog köszönni később, A Hail Mary-küldetés. Nagyon szerettem azt a könyvet, az egyik legjobb olvasási élményt nyújtotta az évben, és rájöttem, mindent el akarok olvasni Andy Weir tollából. (Már csücsül is egy újabb kötet tőle a polcomon olvasásra várva.)
A másik könyv, amit ki szeretnék emelni, a Mi vagyunk a medvék. Két okból volt kiemelkedő olvasmányom. Egyrészt, mert nem gondoltam volna, hogy egy sportot központba helyező történet ennyire le tud kötni, és ilyen szuperül meg lehet írva. Másrészt ez az a könyv, amit sikerült elolvastatnom San Diegoval, akinek éves könyves mérlege maximum 1-2 kötet, amit rendszerint én nyomok a kezébe. Ez pedig tetszett neki, érdekli a folytatás is, szóval mi más lehetne az év legjobb olvasása ha nem az, ami még egy nem igazán olvasó embert is leköt.

Melyik tetszett a legkevésbé?
Sokat gondolkodtam, melyik könyvet válasszam a citromdíjra, de mindig lebeszéltem magam arra hivatkozva, hogy csak nekem nem való ez a könyv, másnak biztosan tetszhet. Így végig kellett néznem néhány értékelésemet, hogy megtaláltam a tökéletes választást 2022 legrosszabb olvasmánya címre. Dobpergést kérek, a legrosszabb könyv Az elveszett gyermek volt. Igaz, hogy a női lélektani regények nem a kedvenceim, de ez kritikán aluli volt. Idegesítő szereplők, céltalan szenvedés és egy egyáltalán nem érdekes történet. Szenvedés volt olvasni.

Melyik olvasása tartott a leghosszabb ideig?
Bármennyire is meglepő, nem a leghosszabb olvasmányomat olvastam a legtovább. Azt viszonylag gyorsan, alig egy hónap alatt végiglapoztam. Az ébredő tűzzel azonban megküzdöttem. Ezt a könyvet május elején kezdtem el és csak július közepén értem a végére, vagyis összesen 67 napomba telt, míg átrágtam magam rajta.

Melyik olvasása tartott a legrövidebb ideig?
Egy kedves képregénysorozat legújabb kötetét, Csodabogár befaltam mindössze egy óra alatt. Néha jólesik nem beosztani a könyveket, főleg ha ilyen komfortosak.

Melyik volt kölcsönkapott könyv?
Egyik munkatársamtól kaptam kölcsön A teljes Maus képregényt részben munka miatt, részben kíváncsiságból. Nagyon örülök, hogy végre elolvastam.

Melyik könyv volt a legvidámabb?
Itt a helye a másik kisregénynek, amit ebben az évben olvastam. A Kritikus rendszerhiba egy nagyon-nagyon szórakoztató történet. Nem keveset kuncogtam olvasás közben, és az egyik legkellemesebb kikapcsolódást nyújtotta.

Melyik könyv volt a legszomorúbb?
Egyértelmű, hogy a Nemes teremtmények. Rövid könyv, fontos könyv és az egyik legjobb könyv, amit az évben olvastam, de mélységesen szomorú. Valóban megtörtént tragédiát mesél el, amitől még fájdalmasabb olvasni, de néha ilyen is kell. Nagyon tudom ajánlani, bár nem való mindenkinek.

Melyik könyv volt a legromantikusabb?
Nem sok romantikus könyvet olvastam az évben, és amikor egyet-egyet kézbe vettem, nem is igazán éreztem iránta lelkesedést. Ehhez a ponthoz ezért nem a szerelmi szál alapján hozok címet, hanem a romantikus műfaji elemeket figyelembe véve. A legromantikusabb így Az örök város balladája volt. Romantikus helyszín, romantikus eszme, szerelmi szálak szövevénye, és egy kis idillikus cirkuszi élet. Ennél klasszikus értelemben véve romantikusabbat nem olvastam az évben.

Melyik könyv volt a legizgalmasabb?
Idén nem olvastam Brian MyClellen tollából, így kénytelen vagyok megtörni a sormintát, és egy másik szerző könyvét hozni. A legizgalmasabb olvasmányomról már volt szó a legjobb katagóriában, igen, ez A Hail Mary-küldetés. Hiszen mi lehetne izgalmasabb, mint egyedül elveszni az űrben...

Melyik könyvet értékelik túl?
Több cím is eszembe jutott ehhez a ponthoz, mert idén nem egyszer ugrottam be a sokak által dicsért könyveknek. Csakhogy, mikor megnéztem a Molyon a százalékos arányukat, megnyugodtan kicsit, mivel egyik sem érte el a 90%-ot. Ettől függetlenül kell egyet választanom, így a legmagasabb százalékon álló kötetet, az Ólomerdőt mondanám, ami jelenleg 87%-on áll a molyok értékelése alapján. Rengetegen dicsérték ezt a könyvet, és bár sosem vonzott igazán, a sok pozitív hang hatására mégis kézbe vettem. Csalódás volt, ennél sokkal jobb mitológiára épülő történetek vannak a világon, így nem értem a nagy dicsfényt, ami körbeveszi.

Melyik könyvet értékelik alul?
Úgy tűnik, az évben nem bukkantam rejtett kincsre, mivel ehhez a ponthoz egyetlen címet sem tudok mondani. Minden kötet, ami tetszett nekem, viszonylag népszerű is a maga körében.

Melyik könyvnek volt a legszebb a borítója?
Több olvasmányomnak volt kifejezetten szép a borítója, sőt, volt olyan eset, hogy épp a megnyerő borító miatt vettem valamelyiket kézbe. Azonban volt egy könyv, Csendélet, amely mindegyiket felülmúlta szépségben. Egyrészt szép a borító, másrészt a lapok széle is gyönyörű, harmadrészt, ami belül van, az is szép. Ez egyszerűen egy szép könyv, ami nem adja könnyen magát, de megéri adni neki egy esélyt.

Melyik könyv volt a legnagyobb csalódás?
Volt néhány kötet, ami csalódást okozott, ám egyik sem volt annyira kiábrándító, mint a Teázó a boldogsághoz. Ennek egy aranyos, kedves és könnyed történetnek kellene lennie, ám sajnos csupán bugyuta. Semmilyen előzetes elvárásomat nem teljesítette.

Melyik könyv volt a legnagyobb meglepetés?
Nem egy kötetet, hanem egy könyvsorozatot mondanék az év meglepetésének. Évek óta szemeztem a könyvtárban a Csodaidők sorozattal, sok pozitív értékelést is olvastam róla, mégis tartottam tőle cseppet. Hát, nagyon nem kellett volna, mert ez egy meglepően szépen felépített, érdekes sorozat olyan karakterfejlődéssel, hogy az olvasó legszívesebben pezsgőt bontana örömében. Szuper élmény volt elolvasni.

Hány új sorozatba kezdtem bele?
10 új sorozatba kezdtem bele idén, ám mentségemre szóljon, hogy ebből kettőt be is fejeztem, egyet pedig 2023-ban biztosan be fogok.

Hány sorozatot fejeztem be?
Hármat. Egyrészt végigolvastam a már említett Csodaidők sorozat mind a négy kötetét. Másrészt elolvastam Leiner Laurától az Iskolák Versenye második trilógiáját. Harmadrészt pedig fájó szívvel, de búcsút mondtam egyik kedvenc szerzőm utolsó sorozatának is a Szeptemberi fények elolvasásásával.



Így alakult tehát 2022-es évem könyvek szempontjából. Olvastam sok jó könyvet, így nincs okom panaszra.

Lezárásként a rendkívül gyönyörű és egyébként eszméletlen finom esküvői tortánkkal kívánok minden olvasómnak békés, boldog új évet! 

Legyen 2023 olyan egyszerű, ám édes, mint ez a torta a képen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése