A vonzás szabályai

Ez a könyv a Tökéletes kémia folytatása, bár önálló kötetnek is tekinthető.

Az első könyvtől nem ájultam el, nem is szándékoztam foglalkozni a folytatással, azonban olyan sokan és olyan nagyra dicsérték, hogy felpiszkálta a kíváncsiságomat. Szóval adtam neki egy esélyt, úgyis könnyed olvasmányra vágytam. 

A borító a történet egyik kiragadott jelenetét eleveníti meg, nekem mégsem tetszik annyira, de ez ízlés dolga. Vastagságra szokásos vörös pöttyös 364 oldalával, amiből az utolsó húsz oldalba belefért egy kis előzetes a következő kötetből. A lábjegyzetekért hatalmas piros pont jár a kiadónak.

Fülszöveg:

"Carlos Fuentes úgy érezte, hogy elárulták. Istenített bátyja, Alex kilépett a Latin Vérből, hogy bebiztosíthassa jövőjét gringa csajával, Brittanyvel. Ami még ennél is bosszantóbb: Alex rákényszeríti Carlost, hogy térjen vissza Mexikóból, és próbáljon meg hozzá hasonlóan tisztességes életet élni. A gond csak ott van, hogy Carlos imádja a veszélyt. Ráadásul annak ellenére sem sikerül minden szálat elvágnia mexikói bandájától, hogy Alex egyetemi tanárához költözik Colorádóba. Carlos nem találja a helyét a kertvárosban. Vendéglátója lánya, Kiara iránt érezett szerelme teljesen felkavarja, hiszen a lány egyáltalán nem hasonlít azokhoz a vad chicákhoz, akikkel eddig randizott. De Carlos és Kiara hamarosan rádöbbennek, hogy szívügyekben a vonzás szabályai felülírják a társadalmi különbségeket, és átívelnek azokon a nehézségeken, amelyek szétválasztanák a szerelmeseket."

Ez a könyv szinte pont olyan, mint az előző. Más szereplőkkel és körítéssel, de ugyanaz a történet. A mexikói rosszfiú beleszeret egy fehér lányba és jó útra tér. Ennyiben pedig ki is merül a cselekmény. Mégis érzek egy kis különbséget a Tökéletes kémiához képest, az jobb volt. Alex és Brittany kapcsolata a felhasznált sablonok ellenére is újnak és érdekesnek hatott. Ezt pedig a második könyvről nem lehet elmondani, mivel már mindenki jól ismeri a felállást.

Carlos engem cseppet sem bűvölt el, inkább bosszantott. Nem attól lesz vagány, hogy cifrán tud káromkodni - bár némelyik pimasz megjegyzése hatásos volt -, és nem is attól, hogy folyton elsírja, milyen szívás csóró mexikóinak lenni. A vagányság alapja a határozottság, amiből nála egy szikrát sem éreztem. Csak sodródott az árral, néha nyafogott máskor meg megpróbálta eljátszani a mártírt, ami nem állt jól neki. Épp ezért volt, amikor jobban szerettem Kiara fejezeteit olvasni.

Kiara érdekes lány, tetszett a lezser, fiús viselkedése és a dadogás csak egy kis pluszt adott a személyiségéhez. Valami mégis meggátolt benne, hogy igazán megkedveljem. Talán az, hogy ő is olyan határozatlan és néha hormonoktól meghülyült lányként viselkedett. Azonban senki sem tökéletes, nem róhatom fel neki, hogy emberi módon hibázott.

A kedvenc karakterem tehát nem a főhősök közül került ki, hanem a legkisebb mellékszereplő lett, Kiara öccse, Brandon. Haláli a kiskölyök, olyan aranyos és micsoda szövege van a kora ellenére. Na, ha ő felnő, igazi vagány srác lesz belőle, akiről szívesen olvasnék. 

A többi szereplő nem sok vizet zavart. Alex és Brittany csak a rajongók kedvéért tűnt fel, Tuck túlságosan tipikus elem volt (bár kifejezetten szórakoztatónak találtam), a negatív szereplők meghúzták magukat a háttérben, így cseppet sem tűntek veszélyesnek, Kiara szülei pedig túl tökéletesek voltak.

Ha már szóba kerültek a negatív szereplők, muszáj néhány sort írnom Carlos balhéiról. Simone Elkeles még mindig nem jött bele az akciójelenetek megírásába. A verekedés inkább fura és kusza volt, mint izgalmas és a végén, a nagy finálé elég erőltetett és picit hatásvadász lett. Mintha muszáj lett volna beleírnia egy kis gengszteres szálat, ezzel még jobban hasonulva az előző könyvhöz. Viszont a könyv végén elmaradt a nyáltenger, aminek örültem. Ezt azonban a cukormázas epilógus pótolta. Nem értem, miért kell ennyire édes és ragadós epilógust írni. Falra mászom tőlük. 

Összefoglalva tehát ez a könyv a Tökéletes kémia vérszegényebb változata. Könnyed, romantikus délutáni limonádé, semmi több. 

Azoknak ajánlom, akiknek nagyon tetszett az első könyv, ők nem fognak csalódni. Azok viszont, akik nem találták tökéletesnek a kémiát, nem fognak vonzódni a szabályokhoz sem. 

Kiegészítés:

Van még egy Fuentes srác, Luis, szóval neki is kellett egy külön könyv a nagy szerelemről. Láncreakció címmel már elérhető magyarul. Nem várok sokat tőle, csak egy újabb bőrt a történet csontvázáról. 

Valahol megértem a könyvek nagy népszerűségét. Kamasz lányoknak íródtak, akik bizonyára értékelik a szerelem mindent legyőz meséket. A rossz fiúk mindig vonzók, de vigyázat, ezekben a könyvekben csak játsszák a rosszat, amit érdemes észben tartani.

Tökéletes kémia

Muszáj egy korábbi bejegyzésemről néhány szót szólnom, mielőtt részletesen kifejteném véleményemet az aktuális olvasmányomról. Szóval történt egyszer, hogy írtam egy bejegyzést A felhők fölött három méterrel című filmről. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz blogger pályafutásom eddigi legnépszerűbb bejegyzése. Kaptam érte hideget, meleget és még gyakorikerdesek.hu-ra is belinkelte valaki. Igazi "bortányt" és véleménynyilvánítási lázat okozott. (No, nem mintha panaszkodnék, a kulturált véleményekre mindig kíváncsi vagyok.) 

Ez a bejegyzés pedig kicsit kapcsolódik a Tökéletes kémiához, mivel akkor írtam, mikor a könyv megjelent és a filmet is azért néztem meg, mert a könyv nagy rajingótábora nagyon ajánlotta. Most pedig meg tudom mondani, látok-e hasonlóságot a két történet között. A válasz: igen, mindkét főszereplő srác motorozik és mindegyik szerelmi történet. Ezen kívül azonban ég és föld a kettő és a magasságot nem a felhőkben kell keresni, hanem a periódusos rendszer gáz halmazállapotú elemeiben.

No, de ennyi körítés és visszareflektálás elég is lesz, lássuk mitől lenne tökéletes a kémia.

Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetjük a magyar változatot, így a már megszokott paramétereket viseli az eredeti borítóval (Bár nekem ezek a levelek a tetején kicsit furák.) és kicsivel több, mint 400 oldalával. A szövegre megfelelő időt és energiát szántak és külön öröm, hogy a lábjegyzetekről sem feledkeztek meg, ami néha-néha megesik a kiadó háza táján. Itt szerencsére csinos kis hátsó mellékletben összefoglalták a könyvben fellelt spanyol szavakat és mondatokat fordítással együtt. Mivel nem tudok spanyolul, nagy hasznát vettem. (Halkan megjegyzem, hogy én a lábjegyzetet jobban preferáltam volna, mivel az állandó hátra lapozgatás és keresgélés néha megtörte az olvasási lendületet, de nem leszek szőrszál hasogató.)

Fülszöveg:

"Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?"

 Első ránézésre tipikus szerelmi történet Rómeó és Júlia beütéssel. Na igen, a tiltott szerelem mindig vonzó és érdekes. Bevallom nem voltak túl nagy elvárásaim, mivel nem vagyok kimondottan romantikus alkat, ám a kíváncsiság győzött. (Városkám könyvtárának köszönhetem ezt a győzelmet.)

Olvastatja magát, ez tény. Eléggé amerikai, már ami a gimit meg az ott kialakult hierarchiát és a tinédzserek gondolkodását illeti. Plusz adva van a vagány, de szexi fenegyerek meg a szőke, menő csaj, akik két külön világban élnek társadalmi és etnikai tekintetben is. Ebből könnyű egy újabb sablonos történetet kialakítani, azonban mégis van benn egyéniség.

A könyv több, mint a feléig csak kerülgetik egymást a főszereplők, ami nekem kifejezetten imponált. Nem szeretem az első látásra beléd estem, második fejezetben a karjaidba olvadod figurát, ez így sokkal reálisabb.

A főszereplőknek van egyénisége. Szerencsére egyik sem az a papírmasé karakter. Alex csak látszatra rossz, törődik a családjával, képes gondolkozni is, míg Brittany csak tetteti a tökéletest és imádja a nővérét. Könnyű volt megkedvelni őket és ezen tulajdonságok bebizonyítják, mennyire hasonlítanak, ami pedig okot ad a kapcsolatukra. Bizony, közös pont nélkül nem lehet párkapcsolatot kialakítani, hiába sugallják ezt a bugyuta szerelmi történetek.

Ettől eltekintve azonban Alex a végére szemforgatóan gyorsan váltogatja álláspontjait és Bittany néha túlságosan mártír. Ám senki sem tökéletes, még ebben a könyvben sem.

A cselekmény így lekötött, bár rettentően kiszámítható, még csak gondolkodni sem kell, annyira adja magát. 

Épp ezért azt mondom, nem rossz könyv ez, de nem is tökéletes és főleg nem olyan imádatra méltó, mint ami övezi.

A vége ugyanis csapnivaló lett. Amennyire a Latin Vér szál ígéretesnek tűnt az elején, annyira gagyi lett a végére. Hát igen, egy romantikus írónak nem feltétlenül mennek az akciójelenetek, nem is kellene erőltetni. A negatív karakter pedig szánalmas. Nem csak motiválatlan és felszínes, hanem szabályosan üres. Előző bejegyzésem főszereplője (Valentine) hülyének nézné és kinevetné. 

A harcjelenet mellett pedig annyi sablont sűrített bele a végébe nyáltengerré változtatva az utolsó fejezeteket, amennyit szerencsésen elkerült a könyv többi részén. Kimondottan kamikaze mélyrepülés.

No, de lenyeltem volna ezt a színvonal zuhanást, ha az epilógus ki nem veri nálam a biztosítékot. Ehhez két megjegyzésem van, ám előbb szólok: 

Spoiler veszély!

1. Egy 100%-ig mexikóinak és egy szőke, kék szemű lánynak NEM lehet kék szemű gyereke. A kék ugyanis recesszíven öröklődik és ez a gén nincs benn a mexikói génkészletben. Legkorábban az unokájuk lehet kék szemű, de csak akkor, ha a másik szülő is kék génnel rendelkezik. 

Ezen persze azért akadtam ki, mert az írónő próbált belecsempészni némi tudományt, így szembeszökő, hogy a legegyszerűbb genetikai számítást ennyire semmibe vegye. (Oké, a biológia még mindig a szívem egyik csücske, így ez is befolyásolt.)

2. Attól, hogy gimiben jó vagy kémiából és kémia szakra mész az egyetemre, még nem lesz belőled nagy feltaláló. Ezt meg a kémiához fűződő nem épp harmonikus kapcsolatom mondatja velem.

Spoiler vége!

Összegezve ez egy romantikus történet némi eredetiséggel és sok spanyol káromkodással gazdagítva. Romantika kedvelőknek biztosan tetszeni fog, de nem nyújt ennél semmivel sem többet. Ó, és magasan veri a bejegyzés elején említett filmet, mivel itt a kémia tökéletesen érthető a két szereplő között.

Mint mondtam, könyvtárból szereztem be. Eddig még kóbor könyvjelzőkön és a lapok közé préselődött apró bogarakon kívül nem találtam semmi érdekest könyvtári könyvekben. Most azonban igazi kincsre bukkantam.

Jót mosolyogtam, mikor elolvastam a mellékelt képen látható kis üzenetet. Bárki is írta, nem kell aggódnia, hétfőn nem megyek suliba... :D

Nahát, hogy ezek a c-sek micsoda érdekes alakok lehetnek, ha távol tartják a többi diákot a sulitól. Bár, mivel én is c-s voltam, tökéletesen megértem. A gimimben ugyanis az a-sok voltak az elkényeztetettek (mivel ők voltak a 8 évfolyamos osztály), a b-sek a jó tanulók (nem mintha a másik két osztályban nem akadtak volna jó képességű gyerekek), míg a c-sek a néha rettegett problémás csapat (akik elég elevenek voltak üvegfelületek véletlen betöréséhez, tesiórák csoportos ellógásához vagy épp vad hógolyócsatákhoz az udvaron).

Kiegészítés:

Simone Elkeles írónő sajnos elkapta a bubópestis gyorsaságával terjedő kórt, ami mostanában minden írót megfertőz. Nem állt meg ugyanis ennél a kötetnél, hanem trilógiává bővítette. 

A második kötet, Rules of Attraction, Alex idősebbik öccsének, Carlosnak szerelmi életét, míg a harmadik rész, Chain Reaction, a legifjabb Fuentes fiú, Lius magánéletét foglalja könyvbe.

Kérdem én: Minek? Az a kis egyediség és érdekesség, ami a Tökéletes kémiában benne volt, a folytatással elvész. Hiszen bár más köntösben, de ugyanazt a történetet írja meg csak más szereplőkkel. Ezzel pedig hazavágja azt a picike morzsányi mondanivalócskát, hogy Alex jól döntött és helyesen, példamutatón cselekedett, ami a nyáltenger tetején lebegett a kötet végére.

Elfogom-e olvasni a folytatást, ami hamarosan hazánkban is elérhető lesz? Nem valószínű. Az ilyenfajta romantikából nekem ennyi bőven elég volt. Meg amúgy is, olyan sok más témájú és érdekes könyv van még a könyvtárban.