2017. május 22., hétfő

Cseh mesebeli kastély

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz rengeteg képpel és viszonylag kevés szöveggel.
Van a világban, konkrétan Dél-Csehországban egy hely, Hluboká nad Vltavou, ahol az ember egy igazi mesebeli kastélyt találhat. Útikönyvem fényképei alapján tudtuk, hogy szép lesz, de nem gondoltuk volna, hogy egy Disney rajzfilm díszletébe csöppenünk majd.

Már az autóból kiszúrtam ezt a gyönyörű fehér kastélyt. Nem volt épp nehéz, mert úgy emelkedett ki egy domb tetején a sűrű zöld erdőből, mintha valaki odafestette volna. Kissé tájidegennek tűnt, ám a hatása épp ettől egyre csak nőtt, ahogy közeledtünk felé.
Ez a kastély hatalmas és fehér és tornyos és egyszerűen mesebeli. A képek szerintem önmagukért beszélnek, így csupán néhány érdekességet szeretnék hozzájuk fűzni.
A vár alapjai a 13. századik nyúlnak vissza, ebből azonban nem sok maradt, mert az évszázadok során többször átépítették. Az átalakulás a 16. században kezdődött, mikor a Schwarzenberg család tulajdonába került és az úrnő úgy döntött - egy angliai látogatás után -, hogy neki pont egy olyan angol kastély kell. Úgyhogy előbb reneszánsz, majd barokk, végül pedig gótikus kastély lett belőle.
a bejárat egy hídon át vezet
A vár mai képe alapján azt kell mondanom, megérte ennyit módosítani rajta. Az átépítés egyébként bővítéssel is szolgált, mivel összesen 144 szoba van ebben a mesebeli kastélyban. A szobák pedig pont olyan lenyűgözőek, mint ahogy a külső sugallja. Bent természetesen nem szabadott fényképet készíteni, így nem tudtam megörökíteni a fa lambériákat, a színes üvegablakokat, az eredeti bútorokat és meseszép könyvtárt.
Apropó beltér, nem könnyű bejutni. Csak szervezett túrával lehet megtekinteni és ottjártunkkor ez kizárólag cseh nyelvű vezetést jelentett. Egyikünk sem beszél szláv nyelven, így nem voltunk túl boldogok. Szerencsénkre azonban több nyelven (angol, német, japán, orosz) tudnak adni kis füzetet az egyes szobákról, így bár nem sokat fogtunk fel a cseh hölgy magyarázatából, az olvasottak alapján tudtuk, hogy mit kell jobban megfigyelni.
belső udvar
A túra csak a kastély egy részén vitt minket végig. Szakmai szempontból nem voltam teljesen elégedett, nem csupán a többnyelvű nyelvű vezetés hiánya miatt, hanem mert a hölgy nem mindig tudta kezelni a vegyes csapatot. Nagy létszámban és mindenféle nációból voltunk körülötte - természetesen a cseh látogatók voltak kisebbségben - így hol angol, hol német utasításokkal koordinált minket, amitől az egész túra dinamikája meg-megakadt. No, de ha nem lennék szakmailag befolyásolt, valószínűleg csak ámultam volna, mert beszéljen hozzám valaki akármilyen nyelven, ami szép, az akkor is szép, ha nem értem, miért pont ebbe a szobába került.
Szóval mindenképpen érdemes bemenni, akár értjük a vezető szavait, akár nem.
Illetve érdemes rászánni az időt is, mert a cirka egy-másfél órás vezetésen kívül, még nagyjából ennyit eltölthet itt az ember. Egyrészt, hogy körbefotózza a kastélyt, másrészt, hogy mindent megcsodáljon az agancsoktól a kovácsoltvas teraszon át a tornyokig. Másrészt, hogy felfogja, tényleg egy mesebeli kastély mellett áll. Harmadrészt pedig, hogy a kastélyhoz tartozó kertet és hatalmas parkot is megnézhesse.
Mi legalábbis ezt tettük, úgyhogy jöjjenek a képek, mert a látvány önmagáért beszél.







mind igazi agancsok



kijárat a vezetett túráról

A parkot egyébként nem jártuk végig, mert hatalmas volt. Inkább csak ejtőztünk kicsit a gyepen és élveztük a napsütést és ezt a csodálatos látványt.
A kastélyhoz természetesen tartozik egy kávézó is, bár nekem nem volt kifejezetten szimpatikus és van egy művészeti galéria is, ami nem olyan nagy szám. Oké, épp impresszionista időszaki kiállítás volt, ami érdekelt, így bementünk, ám több Jézus portrét láttunk, ráadásul középkori véres, keresztes fajtából, mint gyönyörű tájképet.
Még egy érdekesség a végére. A kastély mellett van egy hotel, amit a vár mintájára húztak fel. Rettentően drága (egy éjszaka cirka 4000 korona), de bizonyára megvan a maga hangulata.
Összefoglalva, ez egy gyönyörű hely. Ha valaki mesebeli kastélyra vágyik, semmiképpen se hagyja ki! Imádtam. (Ahogy a rengeteg fénykép is bizonyítja.)

a szálloda

dokumentálva, hogy dokumentáltam



2017. május 19., péntek

Cseh gasztronómia

Az útikönyvem tele volt éttermekkel. A szerzőnek ugyanis mindenről, de tényleg mindenről valamilyen étterem vagy kocsma jutott az eszébe, így a fél könyv másról sem szólt, mint kulináris útmutatóról. Ezzel több problémám volt. Egyrészt nem igazán érdekelnek az éttermek és úgy általánosságban az ételek, alkoholt pedig nem iszom, így a sörök sem hoznak lázba. Másrészt a rengeteg étteremreklám elvette a helyet a számomra érdekes dolgoktól. Szívesebben olvastam volna a város épületeinek történetét, mint hogy melyik sarkon van olyan kocsma, hogy csuda. Harmadrészt pedig úgysem élek az ilyen jó tanácsokkal, mert absztinens vegetáriánusként számomra mások a prioritások.
Mindezen okfejtés után mégis miért írok külön bejegyzést a helyi ételekről és italokról? Nos, mert ez is egy utazás része, így hozzátartozik az élményhez. Plusz hátha akad még hozzám hasonló csodabogár, akinek az érdeklődési köre eltér a többségétől és érdekesnek talál egy nem szokványos gasztronómiai összegzést.

cseh forrócsoki
Az egyetlen kulináris dolog, amivel meg lehet engem fogni, az az édesség, illetve a forró italok. Ezt a kettőt pedig lehet kombinálni például egy forró csokoládéban.
Az első számú jellegzetes cseh íz, amit a városban kerestem, az egy extrán finom édesség volt. San Diego tavaly hozott nekem Prágából és azóta ez számomra a cseh édességmérce. Egész mandula csokoládéba forgatva és meghintve fahéjjal. Isteni finom, így rettentően boldog voltam, mikor az egyik boltban megpillantottam az ínycsiklandozó gombóckákat.
No, de ezzel nem merült ki édességvágyam, így egyik hűvösebb napon beültünk egy kávézóba forró csokit inni. Ahogy a mellékelt kép is mutatja, nem spóroltak vele. San Diego tejjel kérte, míg én csak egy kis mandula ízesítéssel. Az enyém tehát egy csészényi krémes és sűrű, kesernyés csokiadag lett, amihez mellékeltek apróra vágott mandulát. Habár szeretem az étcsokoládét, annyira ütős volt, hogy muszáj volt lopnom egy kis tejszínhabot meglágyítani. Egyébként finom volt, mint minden csokoládé.

Svejk menü
Az első napunkon kipróbáltunk egy kifejezetten népszerű és elterjedt helyet, a Svejk kocsmát. Igen, a könyvről kapta a nevét és igen, egész Csehországban elterjedt hálózat van belőle.
Mivel ez lényegében kocsma, kizárólag a sörök mellé passzoló, lehetőleg zsíros ételekből lehet választani. Cseh földön köztudottan a sör az úr, így ezt is ki kellett próbálni.
San Diego le is tesztelte a helyi sört, az Eggenberget egy adag ecetes kolbásszal, míg én kértem magamnak egy teát és egy kis sült krumplit. Itt sem apró adagot adtak, a teám majdnem egy liter volt, így sokáig kortyolgathattam. A krumplihoz tartozó szósz édesen csípős volt és bár nem szeretem a csípős ételeket, mértékkel fogyasztva igazán jól illett a burgonyaszemekhez.
Ha valaki cseh kocsmakörnyezetre vágyik, itt garantáltan megkapja.

nyúlragu és gomba párolt zöldségekkel
A bejegyzés elején említett okok miatt nem olyan könnyű számomra megfelelő éttermet találni, ám a kizárólag vegetáriánus ételeket kínáló helyeket elvből levettem a listámról. San Diego meg is kérdezte, miért teszek ilyet megnehezítve a saját dolgomat. A válasz szerintem logikus és egyszerű: Csehországban cseh helyre kell menni, nem indiaiba, ahová egyébként bármikor betérhetek Budapesten is.
Ezért kötöttünk ki egy helyi rométteremben. Oké, nem ez volt a neve, de rendkívüli módon emlékeztetett minket a hazai romkocsmákra. Volt itt minden a szedett-vetett bútoroktól (például kerékpárülés volt a bárszék) a változatos dekorációig. A falakon békésen elfértek a közlekedési táblák a nem is olyan régi diktátorok portréi és Marilyn Monroe fényképe mellett.
Az étlapjukon volt külön húsmentes szekció is és ez csak növelte bizalmamat. Végül a gomba mellett döntöttem párolt zöldségekkel. Igazán remek volt a fűszerezése. San Diego kért levest, ami szerinte leveskockából készült, és nyúlragut, amivel már elégedettebb volt.
cseh túrós rétes
Mivel eléggé fárasztó napunk volt túrával az erdőben, úgy éreztem, lemenne a desszert is. Kértem hát egy túrós rétest ráadásnak és a képen látható finomságot kaptam. Nem, a fénykép nem csal, valóban hatalmas adag volt sok mazsolával. San Diego meg is jegyezte, hogy túl szépen mosolyogtam a pincérre. Ezen jót nevettem, majd miután megbirkóztam az édességbombával és elmentem mosdóba, konstatáltam, hogy igaza volt. Az étteremben rajtunk kívül olaszok és kínaiak voltak és utóbbiak épp a desszertnél tartottak. Nos, az ő rétesük fele akkora volt, mint az enyém...

gulash és rántott sajt
A Moldva partján is rengeteg étterem foglal helyet és a többségnek terasza is van. Ezért, amint kisütött a nap, kiültünk ebédelni a vár alatt a folyópartra. A hangulat miatt választottuk, így cseppet sem panaszkodtam, amiért a rántott sajt volt a számomra szimpatikus egyetlen fogás. San Diego kicsit aggódott is, miután elfogyasztott egy az elmondása szerint remek lencselevest, hogy éhes és csalódott maradok. Amint kihozták a sajtomat és megkóstoltam, megnyugtattam, hogy ne aggódjon, finom és nem maradok éhes, mert meg sem bírom enni mindet. Tényleg finom volt, kellemesen lágy, ahogy szeretem, és tényleg nem bírtam mind megenni, így le is tesztelhette, hogy igazat mondtam. Persze csak miután végzett a cseheknél gulash címszó alatt futó pörköltjével.

No de nem csak Cesky Krumlov ételkínálatát néztük meg, mivel csatangoltunk más városokban is, így az egyik kirándulós napon egy másik kastély (írni fogok róla külön bejegyzést, mert megérdemli) felfedezése után rögtön ebédelni mentünk.
nagyon húsos és nagyon húsmentes
Szintén egy teraszra ültünk ki, méghozzá utunk legmelegebb napján. Szerencsémre itt is volt többféle étel, amiből választhattam, míg San Diego közölte, neki most már egy nagy darab hús kell. Ja, szép kis pár vagyunk, a húsimádó mérnök és a vegetáriánus bölcsész...
Szóval ő rendelt egy levest, ami zöldséges volt, így én is szemeztem vele, de végül nem vállaltam be. Jól tettem, mert nem szeretem a kaprot, az a leves pedig rettentően kapros volt. Egy kanállal kóstoltam bele, de még jóval később is éreztem az ízét.
A leves után ő megkapta a nagy adag húsát, vagyis pulyka steaket, míg én a rakott krumpli egy igazán remek helyi változatát. A krumpli alatt ugyanis brokkoli volt tejszínes szószban, ami nagyszerű ízvilágot adott neki és a tetején a paradicsom mellett sajt is trónolt.
Mindketten jóllakottan távoztunk, én talán túlságosan is, mert megint nem bírtam mindent eltüntetni a tányéromról. A pincérnő meg is kérdezte, volt-e valami gond, mire rávágtam, hogy igen, túl sok, amin persze jót nevetett.

Természetesen nem csak ételeket kóstoltunk, hanem italokat is.
sör, tea, süti
Csehországban az volt a legszimpatikusabb, hogy nem kellett eldöntenünk, melyikünk igénye szerint válasszunk helyet, mert mindenhol megkaptuk mindkettőnk vágyát. Például beültünk egy cukrászdás kávézóba és rendeltünk sört. Oké, San Diego rendelt sört, míg én maradtam a teánál, pontosabban a zöld teánál. Ehhez még kértünk egy szelet málnás sütit, ami egyébként nagyon finom volt. Nem vagyok a cukrászdai sütemények híve, mert nagymamám és anyukám süteményeihez vagyok szokva, amelyek mindig zseniálisak és szerencsére süti tekintetében én is otthon vagyok a konyhában. Ezúttal azonban jó ötlet volt kísérletezni.
A cseh kávéházi élmény tehát remek, tökéletesen passzolt a különböző igényeinkhez. Ráadásul ez a hely egy forgalmas sétálóutcán foglalt helyet, így a nagy ablakokon át is bámulhattuk Cesky Krumlov egy részét.
Csehországban tényleg mindenhol lehet sört kapni...

Ha már sör, meg kell mutatnom a túlságosan tökéletesre sikerült bizonyítékot arra, hogy a sörözést sem hagytuk ki.
A sör
Utolsó esténken elmentünk hermelint enni. No, nem a helyes kis állatra kell gondolni, hanem a helyi sajtra. San Diego nagy küldetése volt, hogy megkóstoltassa velem a cseh olajban érlelt sajtot. Mivel szeretem a sajtokat nem zárkóztam el előle. Levadászni azonban nem volt annyira könnyű, mert a csehek hajlamosak ezen sajtféle minden elkészítését így hívni, így akár rántott sajtot is kaphat az ember hermelin név alatt.
Korábbi tapasztalataira hivatkozva kötöttünk ki egy kocsmában, ahol volt minden, mi söröző kelléke lehet. Cseh zászló, sörpadok, kivetítőn focimeccs és két régi motor az emeleten. Ki is kértük a sajtot és persze mellé a sört. Előbbiről nem készítettem fényképet, mert nem volt az igazi. Enyhén grillezett sajtot kell elképzelni egy salátán trónolva. Nem igazán tudtam értékelni, mert a camembertre emlékeztetett, amit nem szeretek. Úgyhogy gyorsan le is passzoltam és míg San Diego megküzdött vele, addig fényképezéssel foglaltam el magam. Így készült ez a remek kép a söréről, ami egyébként világos és barna sör ötvözete.
A képet elküldte a barátainak, akik épp ekkor Prágában egy sörfesztiválon mutattak és mindenféle zsíros ételekről és korsókról készült képekkel cukkolták, amiért nem volt velük. Szóval küldte az általam készített képet, mint bizonyítékot, hogy ő is fogyasztja a cseh nemzeti italt, mire a következő válasz érkezett: "Mi az, letöltöttél egy képet a netről?" Így jár az ember, ha túl jól sikerül egy fénykép...

A kávé
Meg kell mutatnom még egy képet, a másik oldalt. A sörért cserébe kaptam én is egy remek képet a kedvenc kávémról.
A vár kapujához közel találtam egy aranyos kávézót, aminek egyetlen hibája, hogy nem a cseh, hanem a francia légkört volt hivatott megeleveníteni.
Először csak találomra ültünk le ide, mert a kinti asztalnál szépen sütött a nap és épp két várbéli program között tartottunk szünetet. Aztán megkóstoltam a vaníliás lattét és szerelmes lettem.
Ez a kávé isteni! Annyira jó volt, hogy utolsó napunkon muszáj volt ezzel zárnom a nyaralást. A bennem élő kávé-sznob oda és vissza volt a gyönyörűségtől.



Gasztronómiai zárszónak hoztam egy igazi különlegességet.
Nem nőknek!
Hazafelé megálltunk bevásárolni (természetesen 99%-ban sört vettünk...) és ott bukkantam erre a csodára.
Oké, valójában csak leemeltem két cseh jellegűnek tűnő ropogtatni valót és csak később vettem észre, mit választottam. Igen, az a bal sarokban egy tábla, méghozzá egy áthúzott magas sarkú cipőről, vagyis ez a chips nem hölgyeknek készült, sőt, a hölgyek kimondottan kerüljék.
Jót nevettem rajta, majd amikor megkóstoltam, rájöttem, mégis van ebben valami. Ez ugyanis foghagymás chips, méghozzá annyira, hogy visszazárt zacskó ellenére foghagymaszag terjengett az egész autóban.
Számomra kicsit erős volt ez az ízvilág, de San Diegónak tetszett. Poénnak pedig tökéletes volt.

2017. május 17., szerda

Cesky Krumlov

Cesky Krumlov egy tündéri cseh város. Több szempontból is szeretem, így ebben a bejegyzésben ezen szempontok alapján mesélek kicsit róla.

Gyönyörű
A képek valószínűleg önmagukért beszélnek, de azért mégis megpróbálom összefoglalni, miért gyönyörű ez a város.
Egyrészt, mert van folyója, nem is akármilyen, hanem kanyargós, kecses és ez egy különleges fekvést ad a helynek. Az ember nem tud úgy sétálni, hogy ne kelljen legalább egyszer átkelnie a Moldván. 
A körülötte elterülő erdős dombok és hegyek csak növelik a folyópart szépségét. A zöld környezetre egyébként senkinek sem eshet panasza, mivel a város tele van kerttel és parkkal.
Az utcaszerkezet a folyónak és a középkori alapnak köszönhetően szintén kacskaringós. Szűk kis utcácskák gabalyodnak egymásba, ahol jó eltévedni is. Igaz, nem nagyon lehet, mert méretét tekintve picike városról van szó. Gyalog minden nap könnyűszerrel bejártuk vagy hatszor.
Az utcák macskakövesek és mivel a domborzat errefelé cseppet sem sík, több részen - főleg a vár környékén - még emelkednek is. Az ember ezért jól teszi, ha néha a lába elé is néz. Pedig van itt bőven más látnivaló, például a tüneményes házak.
Cseréptetős, színes házikókról van szó, amelyek hasonlítanak egymásra, mégis egyediek. A többségük persze panzió, mert a város másból sem áll, mint panziókból, kocsmákból és szuvenírboltokból, ám még ezeket is érdemes körbefényképezni.
Egyszerűen jó itt sétálgatni a hangulat miatt és mert gyönyörű.

Minden utca végén van valami...




Csak egy átlagos fagyizó...

Történelmi
Szakmai ártalom, de nagyon szeretem a régi helyeket. Jó érzéssel tölt el belegondolni, hogy milyen sok ember sétált már végig azon az utcán, ahol én járok, és most nem a hadseregnyi kínai turistára gondolok. Ennek a városnak pedig lenyűgöző a középkori hangulata. Igaz, ez egy 13. századi építésű várral megkoronázva nem túl nehéz.
így őrködik a vár a kis házikók fölött
Hatalmas mázli, hogy ezt a várat bizony soha senki nem bántotta. Nem kezdte a lakosság elhordani a tégláit, hogy házat vagy istállót építsen belőle, nem ágyúzták szét a kora újkorban, nem égett porig és még a világháborúkat is sértetlenül megúszta. Csoda!
Pedig nem épp picike várról van szó. Van egy magas tornya, masszívak a falai, több átkötő híddal kapcsolódnak egymáshoz az épületek és még egy árok is húzódik a bejárat előtt két medvével. Oké, a medvékben én konkrétan nem hiszek, mert öt nap alatt sem sikerült megpillantanom őket, pedig állítólag ketten vannak és San Diego erősködik, hogy léteznek és pár éve látta őket...
A puszta kilátás kedvéért is érdemes felbaktatni ide, ám ha valaki többet akar látni és megtudni, több programból választhat.
várudvar és az épületek egy része
Egyrészt meghatározott időközönként indítanak vezetett várlátogatást. (Egyéni látogató egyébként nem mehet be.) 
Szerencsénk volt és kifogtunk egy angol nyelvű vezetést, bár a legtöbb túra cseh nyelvű. A beltérben nem szabad fényképezni, így azt nem tudtam dokumentálni, ám nem is baj, mert így élvezhettem a túrát a sok kanadaival, akik közé beolvadtunk és a mosolygós és cseppet sem fázós vezetőnkkel. (Tipp: mindig legyen nálad pulóver vagy kabát, ha várat vagy templomot mész látogatni, mert sokkal hidegebbek, mint gondolnád.)
A túra nagyjából egy órát vett igénybe és csak a vár egy részén kalauzolt át minket. No, de szinte rögtön utána mentünk a következő látogatásra, ami az egyik legnagyobb élmény volt.
az ablakok mögötti szobákban jártunk
Volt olyan mázlink, hogy sikerült helyet szereznünk a barokk színházba angol nyelvű vezetővel. Ehhez pedig igazi szerencse kellett, mert ritkán indítanak ilyen túrát, naponta maximum egyet és csak 20 főt fogadnak. (Tipp: vedd meg nyitáskor a jegyet, mert így beoszthatod az idődet és nem érhet csalódás.) A színház lenyűgöző. Egész Európában csak kettő barokk színház maradt meg, az itteni közülük az egyik és talán az épebb is. Az épület ugyanis szintén minden esetleges kárt megúszott köszönettel annak, hogy nem sokat használták. Az eredeti berendezés, a jelmezek, az eszközök így mind megvannak ma is és még működnek is. Évente kétszer opera előadásra megnyitják, amire csillagászati áron lehet csak jegyet kapni és nagyjából egy évvel előre meg kell venni, olyan kapósak. Látva a színházat belülről, ezt teljesen megértem.
A színpad és a barokk díszletek meseszépek és a kis túra során még a színpad alá is bekukkanthattunk, hogy lássuk, hogyan működtetik az egészet. Lenyűgöző élmény volt!
Várnéző programunknak azonban még mindig nem volt vége, mert megnéztük a múzeumot is és felmásztunk a toronyba, hogy gyönyörködhessünk kicsit a város magaslati látképében.

kilátás

a vár oldala

Áradozhatnék még tovább erről a meseszép városról, de inkább nem teszem. Egyszerűen csak arra biztatok mindenkit, aki szeret macskaköves utcákon bolyongani és középkori hangulatra vágyik, hogy látogasson el ide. Remek hely, garantáltan nem fog csalódni. 

2017. május 16., kedd

Dél-Csehország

Mivel tavaly is írtam egyhetes nyaralásomról (Neszebár) és kifejezetten élveztem, hogy a bejegyzések megírása közben minden élményt át kellett gondolnom, megtartom ezt a szokásomat. Igaz, Csavargások rovatom is erre épül, ám ott kisebb élményeket, rövid kiruccanásokat fogok egy-egy csokorba, így nem szeretném leterhelni az elmúlt hét iránti lelkesedésemmel.
Szóval a korábbi szempontot követve létrehoztam egy Dél-Csehország címkét, amely alatt összefoglalhatom tematikusan lebontva, merre jártam és mit tapasztaltam. Remélem, olvasóim érdekesnek találják majd és ki tudja, talán valaki kedvet kap egy kis csehországi barangoláshoz.

Rozmberk nad Vltavou
Miért pont Dél-Csehország?
A rövid válasz a következő: San Diego miatt.
A hosszú pedig így néz ki: Már az első találkozásunkkor mesélt nekem egy gyönyörű városról Csehországban. Furcsa neve volt, így nem is tudtam egyből megegyezni, többször rá kellett kérdeznem. Az elmondottak alapján rettentően érdekelt, mivel szeretem a régi városokat, a macskaköves kis utcákat, a kedves kis házakat és persze a várakat is. San Diego meg is ígérte, hogy egyszer elvisz oda és ezt az ígéretét most be is tartotta.

Pontosan merre?
Az úti célunk Cesky Krumlov volt, ám bejártuk Dél-Csehország nagy részét, így a következő bejegyzésekben több városról és helyszínről is esik majd szó.

Hogyan és mikor?
Az időpontot viszonylag hamar lefixáltuk, ránk fért már egy hét nyugi távol a zűrös munkahelyeinktől. A helyszín is adva volt, mivel San Diego már négyszer megfordult a városban, így volt bejáratott hely, egy kedves kis családi panzió. A miként sem volt kérdés, autóval, hogy ne legyünk helyhez és helyi tömegközlekedési viszonyokhoz kötve. Reggel fél 10-kor indultunk és délután fél 5-re már elfoglaltuk szállásunkat. Út közben pedig még egy kis kitérő várnéző is belefért.

Hasznos dolgok:
Számomra utazáskor pár fontos dolog van csupán, a többi pótolható útközben is. Az első a helyi valuta, ami jelen esetben cseh korona volt és amiből cseppet keveset váltottam, ám szerencsére San Diego meg sokat, így kényelmesen elvoltunk a bankkártyás fizetést egyébként nem mindenhol preferáló országban.
emlékek
A második az útikönyv. Szeretek útikönyvvel utazni és nem csak azért mert könyvmoly vagyok, hanem mert szeretem a kényelmét, hogy bármikor előkaphatom a táskámból, a benne lévő térkép mindig hasznos és emléknek is jó.
A mellékelt képen is látható könyvet választottam Kocsis Péter tollából. Kicsit sokalltam benne a reklámot és hogy mindig valamilyen gasztronómiai dolognál kötött ki, de a célnak megfelelt. A főbb látványosságokat megismertette és van a hátulján egy remek térkép.
Még egy dolog fontos számomra, a zene. Fél napnyi kocsikázáshoz pedig rengeteg zene kellett...

Ennyit a technikai részletekről, bele is vágok az élménybeszámolóba. Ezúttal a kis kitérőnkről fogok írni, illetve a megérkezésről. Cesky Krumlov szépségéről majd csak a következő, előre láthatóan több bejegyzésben fogok számot adni. Közben persze a többi meglátogatott városról is írok majd és külön bejegyzést szánok a gasztronómiának és az apró érdekességeknek.

Rozmberk nad Vltavou
Rozmberk vára
A legtöbb meglátogatott helyszín a Moldva partján helyezkedett el, amit cseh nyelven Vltava névvel illetnek. Sok település ezért megkapta a nad Vltavou utónevet, ami annyit tesz: a Moldva mellett. Az egyszerűsítés kedvéért ezért rövidítéseket fogok majd használni.
Rozmberk volt az első város, ahol megálltunk, nem számítva egy osztrák benzinkutat (az út Ausztrián át vezetett). Ahogy a mellékelt képeken is látszik, cseppet borult időben pillantottuk meg a hely ékét, a 13. századi alapítású várat.
Azonnal el is indultunk felfedezni, ám amint felkaptattunk a dombon, eleredt az eső. Épp cseh nyelvű vezetés indult odabent (a várak kizárólag idegenvezetővel tekinthetők meg) így fontolóra vettük, hogy maradunk míg kitisztul az idő, ám végül mégis inkább folytattuk utunkat a cél felé.
Sok időt tehát nem töltöttünk itt, ám ez arra elég volt, hogy megállapítsam, Csehország nekem való. A kanyargós erdei utak, a szintén kanyargós folyó, a fel-feltűnő várak és az aranyos kisvárosok rögtön belopták magukat a szívembe. Imádtam csak nézni is, még az esőcseppekkel ostromolt autó ablakából is. Rozmberk mellett volt ugyanis talán a legszebb a táj.

Szállás
a szobánk
Szerencsére mire Cesky Krumlov-ba értünk, az eső elállt, így kapkodás nélkül tudtuk elfoglalni szállásunkat.
Ahogy korábban írtam, a hely (Panzio Gerta) bejáratott volt, nem is okozott csalódást. Mivel panzióról volt szó, igazán családias légkörbe csöppentünk és a tulajdonos hölgy rendkívül kedvesen fogadott minket. Ez a szívélyesség pedig végig megmaradt.
Egyébként a cseh mellett németül beszélt, így mikor konstatálta, hogy értem mit mond és még mondtam pár szót németül is, elkönyvelte, hogy velem kell kommunikálni és többnyire hozzám beszélt. San Diego angol nyelvű mondatait egyszerűen elengedte a füle mellett.
A tetőtéri szobánk kellemesen tágas volt gyönyörű kilátással a városra és megfelelően puha matraccal. Sok időt ugyan nem töltöttünk itt, mivel minden nap estig csatangoltunk, de mindig jó volt ide visszatérni és ledőlni kicsit pihenni.
Megérkezésünk után szinte rögtön nyakunkba is vettük a várost, de erről majd a következő bejegyzésben.

a kilátás

2017. május 15., hétfő

Mozgóképek LVI.

Április filmes tekintetben jelentős visszaesést mutat. Ebben a hónapban kivételesen egyáltalán nem voltam moziban és otthon is csupán kétszer vetemedtem filmnézésre. Ennek okát előző bejegyzésemben már kifejtettem, így nem ismételném magam, inkább rá is térek a két aktuális filmre.

Utazók
"Csodálatos a jövő. Az Avalon nevű űrhajó 5259 utassal a fedélzetén 120 éven át siklik elegánsan távoli célja felé, ahol az érkezők majd új életet kezdhetnek. Addig pedig a vele utazók biztonságosan lefagyasztva alusszák kiro-álmukat, és új otthonukban frissen, fiatalon ébredhetnek fel. Elvileg.A programba hiba csúszik, kiolvaszt két hibernációs ágyat, és két embert felébreszt. Jim (Chris Pratt) és Aurora (Jennifer Lawrence) maga sem tudja, miért és hogyan, egy hatalmas, néma űrhajó fedélzetén találja magát - és még 90 év van hátra, míg elérik úti céljukat.
Olyanok, mint két hajótörött, a lakatlan szigeten. De segítségben nem is reménykedhetnek. Saját erejükből próbálják megoldani a helyzetet, ám egyre újabb nehézségekbe és rejtélyekbe ütköznek.
Ha életben akarnak maradni, meg kell érteniük, mi történt velük..."
Hallottam hideget és meleget is erről a filmről, ez pedig pont eléggé felpiszkálta a kíváncsiságomat, hogy egy laza hétvégén San Diegóval megnézzük. Nos, választhattunk volna jobbat is.
Ez a film rémesen lassú, rettentően kiszámítható, cseppet sem izgalmas és olyan nyálas, hogy úszógumit is mellékelhettek volna hozzá. Ez persze a készítők szempontjából biztosan nem számított, mert benne van két színész, aki kellően elvonhatja mindegyik nem figyelmét a több sebből vérző románcról és pont annyi sci-fi látványvilágot pakoltak még bele, hogy ha valaki mégis pislog párat, inkább ezt nézze, ne a falakról csordogáló medvecukrot. Az egyetlen pozitívuma Michael Sheen, akinek minden fantasztikus szerep jól áll. Lassan nincs olyan lény, akit ő még ne játszott volna...
Szóval nekem nem tetszett, untam és dühítően vattacukrosnak találtam. Pedig lehetett volna jobb is, mondjuk ha a két szereplő a romantikus nyáladzás helyett inkább gyűlölködő csatába kezd lehetőleg minél véresebben. 
Nem, nem vagyok egy romantikus alkat, úgyhogy a hozzám hasonlók kerüljék, mert ez tényleg csak egy nyálas romantikus történetecske.

Oroszlán
"Az öt éves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy árvaházban köt ki. Ott egy ausztrál házaspár fogadja örökbe, így biztonságban és szeretetben nőhet fel Hobart városában. Hogy ne tűnjön hálátlannak újdonsült szüleivel szemben, múltját mélyre temeti, vágyával és reményeivel egyetemben, hogy valaha viszontlátja szülőanyját és testvérét. Egy véletlen találkozás más indiaiakkal azonban ismét feltüzeli titkos sóvárgását. Csupán maroknyi emlékkel és egy Google Earth nevű új technológiával, Saroo korunk legnagyobb és legképtelenebb kutatásába kezd elveszett családja után."
Tartottam tőle, hogy ez a film is nyálas lesz. Ezúttal azonban kellemesen csalódtam.
Meglehetősen hosszú film, de cseppet sem vontatott. A fő hangsúly egy kisfiú bolyongásán van, ami nagyon jót tett az élvezhetőségnek. Ezt a kisfiút ugyanis nem lehet nem szeretni, nem lehet nem aggódni érte és nem lehet nem vele reménykedni. Habár rettenetesen nagy szerencse kíséri az útját, minden amit lát annyira reális és emberi, hogy a néző képtelen távol maradni. Nagyon tetszett, hogy a készítők nem részletezték a gyermekek elleni erőszakot, csak sugallták és ez bőven elég volt. A néző úgyis tudja, miért bújik egy felnőtt férfi egy kisfiúhoz, miért nem veszik észre a kartondobozokon kuporgó árvákat és miért lesz sérült a legtöbb gyerek. 
Az is tetszett, hogy megmutatta, India mennyire hatalmas, milyen sokféle, bár teljesen a szegénységére helyezte a hangsúlyt, ami nem teljesen korrekt. Tetszett a főhős vívódása is és ahogy a múlt és jelen apróságokon, illatokon, hangokon kapcsolódott egymáshoz.
A végkifejlet sem lett cukros, nem is lehetett volna, hiszen igaz történetet mesél el és a valóság sosem olyan negédes, mint a filmes képzelet. 
Ez tehát egy remek dráma, érdekes kérdéseket vet fel, érdekes dolgokat mutat meg és egy lenyűgöző, már-már csodaszámba menő esetet mesél el. Nekem nagyon tetszett, így bátran ajánlom, de elsősorban drámakedvelőknek.

Értékelés:
Oroszlán           ->    9
Utazók              ->    5