A borító tetszetős, tökéletesen passzol a történethez. 400 oldalával terjedelmes olvasmánynak tűnhet, de valóban könnyed, gyorsan lehet haladni vele.
Fülszöveg:
"Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.
Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá."
Tekintsünk el a nyilvánvaló dolgoktól, mint az alap romantikus szituáció cseppet sem új ötlete, az események egyértelmű haladási iránya, illetve a rengeteg klisés elem, ami fel-felbukkan benne. Bizony, ebben nincs semmi újdonság, de ez szerencsére egyáltalán nem zavarja, és ha mindezt az olvasó is észben tartja, őt sem fogja zavarni. Nézzük meg inkább, mit kezdett ezzel a lerágott csontnak számító romantikus halmazzal a szerző, amitől mégis, ezredjére is működik, ha az olvasó könnyed kikapcsolódásra vágyik.
A szerző a kötet végén megjegyzi, hogy saját egyetemi tapasztalatait (és frusztrációit) szerette volna kiírni magából, ezért adott egyetemi hátteret a történetnek. Nos, ez egy remek húzás volt, mert a szereplők így valóban fiatal felnőttek (és nem középiskolából épp kikerült, de még mindig hormontúltengésben szenvedő kamaszok), akiknek van célja az életben, és értelmes problémáik, mint a lakbér kifizetése. Ráadásul, bár a szerző a főhősnő családi hátterét Disney-módra megoldotta, cseppet sem hiányzik itt a családi közeg. A csekemény így nyugodtan játszódhat egy szűk körben, barátokkal, kollégákkal egy egyetemi kampusz vonzáskörzetében. Apropó egyetem, az egyetlen dolog, ami ezen a téren hiányzott nekem, az a leírás. Az írónő nem igazán adott támpontot egy ilyen hatalmas és híres egyetem elképzeléséhez, ez pedig számomra hiányérzetet keltett.
A karakterek kedvelhetőek, bár nekem időnként soknak bizonyultak, ami a már említett kliséknek volt köszönhető. A főhős páros viszont rendben volt, ők nem mentek az agyamra ellentétben a pusztán szórakozás és még néhány kötelezőnek mondható elem kipipálására tartott mellékszereplőkkel. Komolyan nem lehet kihagyni a legjobb barátom meleg klisét egyetlen romantikus történetből sem? Az ilyen céltalan, csak azért tegyük bele, mert trendi, meg jól mutat, hogy milyen elfogadók vagyunk, dolgoktól a falra mászom. Vagy kezdjen érdemben vele valamit a szerző, vagy hagyja ki a fenébe. Egyébként volt itt minden, hogy mindenféle kisebbség megtalálja a neki való egyetlen mondatát, csak épp nem tett hozzá semmit a cselekményhez.
A főhősök kapcsolata aranyosan indult, kedvesen haladt, és bár viszonylag kevés időt töltöttek együtt, azért átjött a fokozatosság érzése. A romantikus helyzetbe keveredés újra és újra is inkább aranyos volt, mint ordítóan klisés. Azért megjegyzem, az, hogy minden főhős férfi egy görög szobor testfelépítésével rendelkezik, picikét sántít, de a vonzalom megmagyarázása miatt elnézhető. A suta félreértések szintén elnézhetők (bár egyik-másik kifejezetten erőltetettnek hatott), de volt egy nagy problémám a kapcsolat egyébként egyértelmű alakulásával. Miért, ó, miért mindig az ágyjelenet utáni reggelen kell "szakítani"? Nem lehetne előtte vagy jóval utána? A szerző hosszan ecsetelte mennyit és hogyan kufircoltak, amivel az egyébként óvatos tapogatózásokból a vonzalom iradatlan hangos kikiáltása lett, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, elválljanak útjaik. Értem én, hogy kellett még egy kis konfliktus a végére, de miért épp a nagy egymásra találás után? Ez az a fajta klisé, ami se nem cuki, se nem elnézhető, hanem egyszerűen fárasztó. Szinte befaltam ezt a könyvet, ám itt, egy időre le kellett tennem, hogy lehiggadjak kicsit. Minden kedvelhetőségük ellenére a szereplők helyenként rettentően bután viselkedtek. Pedig a konfliktus, amire kifutatta a szerző ezt a kis kapcsolati kisiklást a lezárás előtt, kifejezetten tetszett. Fontos témát említett meg, nem érződött bagatel ügynek, csak a kezelése sikerült cseppet ostobán.
A szöveg egyébként épp olyan könnyed, mint a cselekmény. Gördülékeny, gyorsan olvasható, kellemes, ám egyszerű stílus jellemzi. Az idő haladását kicsit nehezen lehetett követni, ám az események kellemes tempóban haladtak. Részletekbe menő leírásra azonban sajnos csak a hosszúra nyújtott ágyjelenetnél szánta rá magát a szerző.
Összességében ez egy könnyed, romantikus történet, ami meglepetést nem fog okozni, kikapcsolódásnak viszont megfelel. Kedvelhető szereplők és többnyire elfogadható klisék vannak benne, így aki romantikus olvasmányra vágyik, nem fog csalódni. Elsősorban azoknak ajánlom, akik már megunták a tinédzser románcokat, ezért idősebbekről szeretnének olvasni, ám bájosan romantikus viszonyok között és nem soft pornó jelleggel. Aki viszont nem bírja a szokásos szerelmi kliséket, nos, itt sem fogja megkedvelni őket.
Idézet a könyvből:
"♥ Hipotézis: Minél többször említek egy csatolmányt egy e-mailben, annál kisebb a valószínűsége, hogy csatolom is az említett mellékletet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése