Kezdjük ott, hogy eddig az évben csupán 17 könyvet olvastam. Ez az elmúlt éveket tekintve rendkívül gyér, főleg, ha a tavalyi félévzárást nézem. Jogos lenne tehát a pánik? Igen. Pánikolok? Cseppet sem. A helyzet ugyanis az, hogy bár úgy tűnhet, olvasási válságban szenvedek, ez szerencsére nem igaz. Lassú olvasási tempóm oka teljesen más, cseppet sem rossz, csak kicsit kellemetlen dolog, fizikailag nem bírok sokat olvasni. Február óta a mellékelt képen látható módon élem az életet, vagyis többet alszom, keveset mozgok, nem vagyok túl jól, és nagyon sok hobbimat kénytelen voltam félretenni egy jó időre. A jövő könyvmoly generációjának egy tagját növesztem épp, ami meglepően sok, de tényleg nagyon sok energiát igényel. Az olvasást azonban nem adtam fel teljesen, csak nehezen találok olyan könyvet, ami leköt annyira, hogy minden zavaró tényezőt kiiktasson, és egyre nehezebben találok kényelmes olvasási pozíciót is. A megritkult bejegyzéseknek szintén ez az oka.
Szerencsére nem érzem úgy, hogy lemaradnék valamiről, hiszen a könyvek megvárnak, és biztosan jön még olvasásban gazdagabb időszak, ha nem is ebben az évben, talán jövőre.
Ennyit a magyarázatokról, most jöhetnek a számadatok. Eddig 17 elolvasott kötet a mérlegem, ám ebből kettő útikönyv, amit nem igazán szoktam számolni. Jelenleg két könyvet olvasok, mindkettőt elég régóta. Az ismeretterjesztő könyvet (Montessori baba) azért lapozom lassan, mert beosztom, időről-időre egy-egy fejezetet olvasok csak belőle. A képregényt (Natsume Yuujinchou) pedig csak halogatom, mert japánul rettentően lassan olvasok, és mostanában nem igazán volt kedvem vagy lelki erőm hozzá.
A legjobb idei olvasmányod
Ezúttal is azt remélem, hogy az év második felében megtalál egy kötet, ami egyértelműen kiérdemli ezt a címet. Aztán persze lehet, hogy úgy járok mint 2023-ban, és végül az év első felében olvasottak között lesz a befutó. Egyelőre azonban mégis jegelném ezt a kérdést, nehezen adom a legjobbnak járó elismerést.
A legjobb folytatás, amit idén olvastál
Ez már egy könnyű kérdés, mert lényegében egyetlen folytatás kötetet olvastam eddig: A lány és a hegy. Jó élmény volt, tetszett, szóval illene még idén sort kerítenem a befejező részre is, ami, ha jól tudom, már elérhető.
Attól, hogy viszonylag keveset olvasok, még könyvhörcsög vagyok. Szóval már beszereztem kedvenc izlandi szerzőm legfrisebb kötetét (Árkok az esőben). Ezt pedig tervezem még idén kézbe is venni, amint nem olvadnak az ujjaimhoz a lapok. Mert izlandi történetet bizony hűvösebb időjárás mellett érdemes olvasni.
A friss megjelenések figyelésére már egyáltalán nincs kapacitásom. Amúgy is mindig le vagyok kicsit maradva az új könyveket illetően. Úgyhogy biztosan lesz olyan könyv, ami az év második felében fog megjelenni és érdekel, de most nem tudnék egy konkrét címet mondani.
Legnagyobb csalódás
Egyértelműen A Narancsfa-kolostor. Valószínűleg túlságosan sokat vártam tőle a szép borító és a sárkányok miatt. Végül pedig egy nagyon lassú történetet kaptam nyomokban sárkányokkal. Nagyon sok időt elvett most tőlem, ez pedig csalódással tölt el.
Legnagyobb meglepetés
Korábbi olvasási élményeim alapján nem gondoltam volna, hogy egy Jodi Picoult regény ennyire tetszeni fog, de a Bódító méznek sikerült. Tetszett a történetvezetés, érdekesek voltak a karakterek, nagyon jól volt elhelyezve a csavar, és rengeteg elgondolkodtató téma volt benne. Kellemesen meglepett.
Kedvenc új szerző
Ehhez a ponthoz nem tudok kit mondani. Kedvenc szerzőm kevés van, olyan szerző pedig, akitől még olvasnék szívesen, akad ugyan, ám egyik sem új, mindegyiktől olvastam már a korábbi évek során.
Új fikciós szerelmek
Ezt a pontot most úgy fordítanám, hogy melyik könyvben tetszett a legjobban a romantikus szál, mert így bizony tudok mondani egy könyvet: A lelkitárs-egyenlet. Nagyon tetszett az a jól felépített, szépen kibontakozó romantikus kapcsolat, ami a két főhős között alakult. Az ilyen románcok az igazán kedvemre valók.
Legújabb kedvenc karakter
Nem mondanám kifejezetten kedvencnek, de Az istenek árnyéka kötetben akadt egy lény, Vesli, akit valamiért kifejezetten kedveltem. Csípem az ilyen fantasztikus szerzeteket.
Egy könyv, amin sírtál
Egyik eddigi olvasmányomat sem mondanám kifejezetten meghatónak.
Egy könyv, ami boldoggá tett
A filmes rovatommal is meglehetősen rosszul állok, így nem meglepő, ha azt mondom, nem sokszor jártam moziban idén. Viszont a Dűne második részét azért beiktattam, így volt egy jó adaptáció, amit láttam. Illetve van még egy adaptáció, amire nagyon kíváncsi vagyok. Sorozat készül a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz trilógiából. Ennek a második részét is illene már elolvasnom...
Idén eddig mindössze 20 bejegyzést írtam. Ez nem valami sok, és inkább arra emlékszem, melyiket halogattam sokáig, kezdtem el többször megírni különböző okokból. Van azonban egy, amit minden évben kifejezetten lelkesen készítek el, az évösszegző bejegyzés, úgyhogy ezt mondanám a kedvencemnek.
Ismét egy kis csalás következik, mert ha jól emlékszem, még decemberben vettem meg, vagyis nem ebben a naptári évben, ám csak nemrég kerítettem sort az olvasásra. Szóval akár tekinthetjük idei könyvnek is a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről című kötetet. Csodálatosan szép a borítója és jó élmény volt olvasni is.
Egyrészt a jelenleg folyamatban lévő két olvasmányomat mindenképp szeretném még idén befejezni. Másrészt van egy könyvtári könyv: Gátak, amit lassan vissza kellene vinnem, így muszáj hamarosan sort kerítenem rá. Harmadrészt van néhány halogatott kötet a polcomon, amit időszerű lenne elolvasnom. Negyedszer pedig úgyis épp azt fogom olvasni, amihez kedvem támad, így nincsenek kőbe vésett terveim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése