Kicsit sokáig tartott elolvasnom, mert nagyon lelassult az olvasási tempóm, és 564 oldalával nem nevezhető rövid kötetnek.
A borító nem fogott meg. A koncepció passzol a történethez, és a hazai helyszín egyértelműen látszik rajta, de számomra olyan kis semmilyen hatást kelt.
Fülszöveg:
"Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.
Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.
Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.
Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis."
Mire számítottam ettől a könyvtől? Jobb esetben könnyed romantikára, rosszabb esetben túlzó erotikára, de mindenképpen fel voltam készülve sok-sok klisére. Az ellenségből szerelmesek ugyanis egy közkedvelt téma, már-már lerágott gumicsont. Kellemesen meglepett, hogy mégsem volt ez a történet közhelyes.
Mielőtt azonban belemennék, mi tetszett és mi nem tetszett, érdemes pár sort szánni magára a szövegre. Mivel megjelenés előtt kaptam meg, nem a teljes mértékben végleges változatot olvastam. Szóval, ha az a néhány elgépelés, amit észrevettem, időközben javítva lett, akkor egy igényesen gondozott szövegről beszélhetünk, ami új kiadónál dicséretes teljesítmény.
A szerző stílusa olvasmányos, kellemes. A cselekmény kicsit túl van írva, ám ez magukon a mondatokon nem érződik, nem hat terjengősnek. A két szereplő nézőpontjai kicsit hektikusan váltják egymást, nincs bennük egyértelmű rendszer, mindig ahogy épp a cselekmény megkívánja, úgy van egyiken vagy másikon a fókusz. Ez engem egyáltalán nem zavart. A visszaemlékezős részek eloszlása is változó, a könyv elején rengeteg van belőlük, aztán hol eltűnnek, hol újra fel-felbukkannak. Itt sem mutatkozik egyértelmű rendszer, ám ez sem probléma.
Szövegileg tehát teljesen rendben van a könyv, most nézzük meg közelebbről magát a cselekményt.
A történet eleje kellemesen meglepett. A legtöbb esetben ugyanis az ellenségek nem ellenségek, csak van egy apró félreértés, ami miatt morcosan néznek egymásra, miközben egyértelműen a vonzalmukat próbálják leplezni. Ezzel pedig az elelnségeskedés súlytalanná válik. Itt viszont nem ez a helyzet. A múltbéli szálon rengeteg kölcsönös iskolai zaklatást láthatunk, lelki és fizikai értelemben is. Ettől az ellenséges viselkedés érthetőnek és valósnak hat. Érdekes felütés ez a történetben, kellemesen felpiszkálja az olvasó kíváncsiságát. Én legalábbis nagyon kíváncsi voltam, hogyan tudnak túllépni több évnyi zaklatáson. Ez a kíváncsiság azonban fokozatosan csökkent, ahogy peregtek a lapok.
Szerintem ez a könyv kicsit túl van írva. Dicséretes, hogy a múltat és a jelen eseményeit is jól meg akarta alapozni a szerző, csak egy idő után ellaposodott tőle a történet. Egyrészt hamar kiderül, hogy a jelen szálon kölcsönös a vonzalom, és az is, hogy a korábbi erőszakos viselkedés is csak a vonzalmat próbálta leplezni. Ezzel pedig a terjedelem függvényében elég sokszor érződik úgy, hogy a szereplők nem haladnak, csak ugynazt a kört futják le egymás körül. Kicsit feszesebb tempó jót tett volna a cselekménynek, amit talán a szerző is érzékelt, ezért próbálta egyéb konfliktusokkal fenntartani az olvasó figyelmét. Itt pedig elérünk a másik okhoz, amitől túlírtnak hat a könyv. Másrészt ugyanis túl sok itt a megoldandó konfliktus, amivel aztán sokat mégsem foglalkozhatunk, mert a történet fókusza egyértelműen a két főhős kapcsolatán van.
A szerelmi cívódás mellett van itt minden, szülő-gyerek konfliktus, családon belüli erőszak, traumafeldolgozás, öngyilkos gondolatok, összekuszálódó családi kapcsolatok, adócsalád, meg rengeteg más apróság. Konkrétan olyan terhelt mindkét szereplő családostól, hogy mindenkinek terápiára kellene járnia. Ez pedig sajnos rettentően érződik a karaktereken is.
Személyes problémám volt a történettel, hogy bár a cselekmény lekötött, még így túlírva is, a szereplőket nem sikerült megkedvelnem. Sőt, számomra mindketten unszimpatikus figurák voltak. A legjobban azonban Bálint karaktere zavart, mert az a férfi archetípus, akit képvisel, cseppet sem vonzó számomra. Ha pedig az olvasó nem tud drukkolni egy romantikus könyvben a románcnak, akkor nem fogja igazán élvezni az olvasást. Sajnos, én nem tudtam drukkolni nekik, mert két ennyire sérült ember, attól, hogy összejön, még sérült marad, és ezt a könyv lezárása remekül be is mutatta. Szóval plusz pont a szerzőnek, hogy a karakterek végig hűek maradtak önmagukhoz, és nem csaptak át rózsaszín giccsparádéba.
Még két dologról érdemes szólni a történettel kapcsolatban. A hazai vonatkozások kellemesek, bár a borító beígéri Budapestet, a történet viszont szinte kizárólag a nyolcadik kerületben játszódik. Ráadásul egy sztereotípan sötét és veszélyes kerületben. Az otthonosság tehát megvan, de senki se számítson nagy leírásokra. A másik dolog, amit érdemes tisztázni, az a felnőtt tartalom. A kötetben akad erőszak és részletes erotikus tartalom is. Terjedelemhez képest nem sok, szerencsére nem ezeken van a hangsúly, de azért érdemes tisztában lenni vele.
Összességében ez egy kellemesen újszerű hazai megközelítése az ellenségből szerelmesek felállásnak. Kicsit túl van írva és a szereplők rendkívül terheltek, de aki valami újra vágyik, ami nem klisésen cukros, az tehet vele egy próbát. Elsősorban fital felnőtt olvasóknak tudom ajánlani.
A történet lezárt ugyan, ám érezhetően nincs teljesen befejezve, így várható a folytatás. Nem tervezem elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése