A borító szép, kifejező, nagyon tetszik a színvilág és a női arcok sziluettjei. 368 oldalával nem hosszú olvasmány, pár nap alatt végigértem rajta.
Fülszöveg:
"Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki."
Ez megint egy megosztó témát feszegető, aktuális történet nagyon amerikai csomagolásban. Aki olvasott már Jodi Picoult tollából, nem fog csalódni, minden benne van, ami már-már védjegye. Adott egy megosztó és sajnos még mindig tabunak számító téma, az abortusz, amelyet szokásához híven több oldalról, több szereplő nézőpontjából tárt az olvasók elé, miközben az amerikai jog útvesztőibe is engedett egy kis bepillantást. A fegyveres túszejtés pedig csak egy kis extra, hogy ne csupán belső vívódásokból álljon a történet.
A könyv legérdekesebb tulajdonsága a narráció, ami visszafelé halad. Lényegében egy nap eseményeit meséli el, ám fordított sorrendben, vagyis estétől visszafelé egészen reggelig. Ez egy kreatív megoldás olvasási élmény szempontjából, és nagyon jó lehetőséget ad az információk fokozatos adagolásához. Közben persze minden szereplő életébe és múltjába bepillanthatunk a gondolataik és emlékeik révén. Az epilógus keretet ad a történetnek, ám csupán két szereplő sorsát zárja le igazán, a többiek nem kapnak igazi befejezést. Ez lehet, hogy néhány olvasóban hiányérzetet kelt, ám szerintem teljesen rendben volt, érthető megoldás, hogy ne legyen túlírva a történet.
A narráció tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, és szerencsére a téma feldolgozásában sem kellett csalódnom. A szerző szépen bemutatta mindkét oldalt a kérdésben, így az olvasó bármelyik táborba is tartozik, egyszerre kapja meg azt, amit vár, és kap valami mást is. Értékítélet természetesen nem hangzik el, csak kérdések vannak, történetek, lehetőségek és vélemények, vagyis minden, ami egy jó kis töprengéshez alapot adhat. Nekem nagyon tetszett ez a többféle nézőpont, és hogy bár nem mindenki az abortusz miatt került a klinikára, mégis volt valamennyi közük a témához, legalább egy vélemény formájában. Ez pedig dícséretes, megmutatja a téma komplexitását.
A karakterek nagyon emberiek, érthetőek, sőt kedvelhetőek. A szerző jól tud nem egyértelműen pozitív vagy negatív karaktereket ábrázolni, épp ettől olyan izgalmasak. Ráadásul az egész könyv a szereplőkre építkezik, a cselekmény, vagyis a túszejtés csupán az apropó, hogy mindegyik karaktert megismerhessük, bepillantsunk a gondolataikba, és megtudjuk, hogyan vélekednek az abortusz kérdéséről. Szóval bár van itt "akció", ez inkább egy lélektani történet.
A szerző előszeretettel ír a könyveiben jogi vonatkozásokról, és ez itt sincs másképp. Részletesen bemutatja, milyen jogi szabályozása van az abortusznak Amerikában, hogyan változik ez államonként, és milyen helyenként abszurd következményekkel jár mindez. A bemutatottak alapján a jog itt inkább bilincs, mint páncél, úgyhogy ismét egészséges módon felcseszte az agyamat. Rám ezek a részek érzelmileg jobban hatottak, mint a szereplők belső gondolatai.
Illetve, ha már hatás, fontos megjegyezni, hogy ez a könyv nem csupán azt meséli el, egyes emberek hogyan vélekednek az abortuszról, hanem azt is, pontosan miként zajlik egy ilyen beavatkozás. Ezzel pedig az olvasó jobb, ha tisztában van, mielőtt belevág ebbe a könyvbe, mert bármi is legyen a véleménye, ez megint elég erős érzelmeket tud kiváltani.
Összességében ez egy fontos témát boncolgató, érdekes kötet izgalmas narrációban tálalva. Tetszett, örülök, hogy elolvastam. Azoknak ajánlom, akik kedvelik az elgondolkodtató témákat, szeretik a nem megszokott narrációt, és nem várnak el nagy cselekményt. Aki viszont elvárja, hogy minden karakter és minden szál teljesen legyen lezárva a kötet végére, az csalódhat. A témára való tekintettel megfelelő mértékű nyitottsággal érdemes csak kézbe venni.
Kedvenc idézet a könyvből:
"Talán a kérdés nem is az, hogy mikortól számít embernek a magzat, hanem az, hogy mikortól nem számít embernek a nő?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése