Tartva korábbi lemaradásomat a rovat (és úgy általánosságban a blog) frissítésében, három hónap késéssel írok februári filmélményeimről.
Februárban összesen 5 filmre szántam időt, és nem jártam moziban.
Énekelj!
"Az Énekelj! egy állatok által benépesített emberi világban játszódik. Buster Moon, az elegáns koala egy valaha szebb napokat látott színház igazgatója. Buster örök optimista – na jó, azért kissé zsivány is –, de mindennél jobban szereti a színházát, és bármit megtenne azért, hogy az fennmaradjon. Látva, hogy élete álma az összeomlás szélén áll, egy utolsó esélye van, hogy visszaadja ékkövének a régi fényét: megrendezi a világ legnagyobb énekversenyét."
Ez egy már réginek számító (2016-os) animációs film. Nekem viszont eddig kimaradt. Sem a tehetségkutató műsorok, sem az éneklős filmek nem vonzanak, így bár jókat hallottam róla, nem különösebben érdekelt. Aztán felkerült Netflixre, és épp egy könnyed és cuki filmre vágytam, így adtam neki egy esélyt.
Az animáció ötletes, nagyon tetszett, ahogy a karaktereket az állatokhoz igazították. A történet persze kiszámítható, de amolyan kedves módon. Akad benne néhány vicces jelenet, csipetnyi pozitív üzenet és szerencsére a dalok csak kiegészítik a cselekményt. Cseppet sem bánom, hogy megnéztem, kellemesen kikapcsolt.
Ha valaki esetleg még nem látta, de fontolgatja, nyugodtan adjon neki egy esélyt.
Nyad
"Ebben az Annette Bening és Jodie Foster főszereplésével készült drámában az úszónő Diana Nyad 60 évesen eltökéli, hogy legjobb barátja segítségével nekivág egy 177 km-es távnak."
Az Oscar-díj jelölések miatt figyeltem fel erre a filmre. Igyekszem, minél több jelölttel megismerkedni, mert helyenként igazi kincsekre lehet bukkanni, amelyek felett esetleg elsiklanék a széles kínálatban.
Kedvelem a sportfilmeket, az életrajzi filmeket pedig főleg kedvelem, illetve valamiért kifejezetten sok filmet láttam már úszásról. Ez az alkotás pedig egy újabb ok, miért szeretek ilyen típusú alkotásokat nézni. Mivel valós történetről van szó, nem érdemes a cselekményről írnom. Legyen elég annyi, hogy ismét egy eltökélt, már-már őrült sportolót követhetünk egy nem épp veszélytelen kísérletben. Lehet neki drukkolni, lehet megdöbbenni a kitartásán, szóval izgalmas filmélményt nyújt. Nekem viszont ami igazán tetszett benne, az a főhős kora volt. A készítők nagyon jól megragadták azt a válságot, ami egy idősödő ember életében lezajlik. Nagyon emberi és érthető volt.
Nekem tehát tetszett ez a film, és bátran tudom ajánlani mindenkinek. Sportfilmek kedvelői és idősebb nézők előnyben.
A tökéletes párosítás
"A történet szerint Lola az igencsak ambiciózus vezetője egy borászatnak, aki annak érdekében, hogy behálózzon egy új és befolyásos ügyfelet, egy ausztrál juhfarmra utazik. Természetesen, ahogy egy vígjátéktól várható, nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy azt ő előre eltervezte, és végül kisegítőként kezd dolgozni a farmon, miközben egy románc is alakulgat közte, és egy jóképű helyi srác között."
Ez egyértelműen egy helyszínen alapuló választás volt. Könnyed, romantikus filmre vágytam, ez pedig bár klisésnek és rettentően kiszámíthatónak tűnt, Ausztráliában játszódik. Ausztrália pedig rajta van a bakancslistámon, nekem ennyi elég is volt.
A történet valóban klisés és rettentően kiszámítható. Tipikus városi karrierista nő és vidéki, visszahúzódó férfi kapcsolatára épül. A cselekmény teljes mértékben kiszámítható, de a tempója feszes, így unalmasnak nem mondanám. Ausztráliából viszont nagyon keveset mutat, a hozzáfűzött reményeimet tehát nem igazán teljesítette. (Nem volt benne koala...)
Kizárólag azoknak ajánlom, akik a fent említett romantikus klisén alapuló alkotásra vágynak. Aki viszont hozzám hasonlóan a helyszín miatt érdeklődik iránta, nos, inkább keressen egy másik filmet, mert ez lényegében bármelyik birkafarmon játszódhatna.
A popzene legjobb éjszakája
"1985. január 25-én a korszak legnépszerűbb zenészei közül több tucatnyian gyűltek össze Los Angelesben, hogy felvegyenek egy jótékonysági kislemezt az afrikai éhínség enyhítésére. Félretéve az egókat, egy olyan dalon dolgoztak együtt, amely történelmet írt."
A sportfilmek mellett a zenéről szóló dokumentumfilmek iránt van megmagyarázhatatlan kíváncsiságom. Egyszerűen jólesik néha ilyen filmet nézni, még akkor is, ha nem épp kedvenc előadókról vagy műfajról szól, mint jelen esetben ez a film.
Ez egy korrekt dokumentumfilm. Szépen körbejárja egy kifejezetten híres dal (biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már) keletkezésének történetét. Lassan 40 év távlatából megszólalnak a résztvevők és láthatunk korabeli felvételeket is, úgyhogy, mint film rendben van. Az, hogy ki mennyire tartja érdekesnek már egyén függő. Számomra egynek elment, nem bánom, hogy megnéztem, de nem is érzem úgy, ha nem nézem meg, lemaradtam volna valamiről.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a zenéről szóló dokumentumfilmeket. Popzene rajongók előnyben.
Az univerzumon túl
"A veseátültetésre váró fiatal zongoraművésznő váratlan kapcsolatba kerül az orvosával – és bátorságot nyer ahhoz, hogy megvalósítsa zenei álmait."
Valószínűleg a rajzfilm és a dokumentumfilm hatása, hogy adtam egy esélyt ennek a zenés romantikus filmnek.
Brazil alkotásról van szó és nagyjából épp olyan, mint amilyennek tűnik, bár van egy pont ahol nehéz eldönteni, édes vagy inkább keserű lesz a vége, aztán ez is egyértelművé válik. A történet rengeteg klisét felhasznált, ám talán mivel dél-amerikai alkotásról van szó, picikét mégis eltér a megszokottól. Ettől függetlenül kiszámítható és nagyon-nagyon romantikus. Ami pedig a zenés elemeket illeti, volt belőlük bőven, ám a készítők szerencsére nem vitték túlzásba.
Az én ízlésemnek sok volt a szirup, ezért csak azoknak ajánlom, akik kedvelik a már-már giccsbe hajló romantikát.
Értékelés:
Nyad -> 9
Énekelj! -> 8
A popzene legjobb éjszakája -> 7
Az univerzumon túl -> 6
A tökéletes párosítás -> 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése