Májusban eggyel több filmet néztem meg, mint márciusban, ami összesen 12 filmet jelent és azt, hogy eddig május az évben a filmes csúcstartó hónap.
Ez pedig egyébként a 100. bejegyzésem ebben a filmes rovatban. Ki gondolta volna, hogy a könyves rovatokat csúnyán el fogom hanyagolni, míg ezt ilyen kitartóan fogom vezetni...
Pieces of a Woman
"Egy tragikusan végződő otthonszülés után egy nő érzelmi válságba kerül, és gyászában teljesen elszigetelődik a férjétől és a családjától."
Szeretem a női témákat feldolgozó filmeket, és ez az alkotás az Oscar-díj jelölés miatt kifejezetten ígéretesnek tűnt.
Vanessa Kirby játéka tényleg remek. (A színésznő egyébként a The Crown sorozatból lehet ismerős, ahol szintén remek munkát végzett.) A téma tényleg női, főleg hogy végig a főhősnőre fókuszál. A film egésze azonban mégis más élményt nyújtott, mint vártam. Ez pedig nem volt rossz, sőt utólag kifejezetten szimpatikusnak találtam. A készítők egy meglehetősen összetett témához nyúltak, és abból a legszemélyesebbet emelték ki, így lett a film is igazán személyes. Igen, ez egy otthonszülés története. Igen, bírósági ügy is lett belőle. Mindez azonban csak a körítés, mert ez a film nem pereskedésről szól, hanem a gyász feldolgozásáról. Ráadásul egy olyan gyászéról, ami teljesen váratlanul történt. Tetszett a dinamika a szereplők között. Tetszettek a szimbólumok, és kifejezetten jól állt neki a lassú tempó.
Ez a film egy személyes dráma. Érdekes, elgondolkodtató és helyenként érzelmes. Elsősorban drámakedvelőknek és nem csak nőknek ajánlom.
A Mitchellék a gépek ellen
"Nincs veszélyesebb annál, mintha valaki egy hétköznapi család tagja: a filmekben mindig ők kerülnek veszélybe, ők keverednek borzasztó kalandokba, és nekik kell megmenteniük a világot.
Márpedig Mitchelléknél nincs átlagosabb família. Szeretik egymást, de rendetlenek; nem tudnának meglenni egymás nélkül, de folyton tépik egymást. Amikor viszont a világ összes digitális ketyeréje fellázad az emberiség ellen, úgy alakul, hogy nekik kell félbeszakítaniuk a nyaralásukat, hogy megmentsék a Földet."
Ez egy rettentően szórakoztató, kedves, ám mégis kritikus animációs film.
A történet már-már elcsépelt, mert persze, hogy a legalkalmatlanabbnak tűnő csapatnak kell megmentenie a világot. A karakterek viszont nagyon szórakoztatóak, így működik a történet minden izgalmával (kiszámítható persze, de ez senkit sem érdekel) és érzelmi töltetével. Ez ugyanis elsősorban egy kedves, családi film, mert a hangsúly a családtagok kapcsolatán van. Ezt pedig aranyos és szórakoztató módon oldotta meg. Akad benne egy nagy adag társadalomkritika, és úgy helyeztek el benne meleg karaktert, hogy a néző észre sem veszi, mert nem érdekli, mert ez teljesen mellékes, és csupán egy picike szegmense az adott karakternek. Van benne sok poén, egy vicces kutya, szóval minden, ami egy jó vígjátékba kell. A képi világa egyedi és nagyon ötletes. Nekem kifejezetten tetszett ez a helyenként képregényes stílus és a zenék is passzoltak hozzá.
Összességében tehát ez egy remek családi film. Nagyon szórakoztató, tetszett, így bátran ajánlom mindenkinek családostól vagy épp szólóban. Aki pedig mopszot tart, mindenképpen nézze meg!
Az év, amikor a Föld megváltozott
"David Attenborough narrálásával, eddig még nem látott felvételeken láthatjuk, hogyan használta ki az anyatermészet, hogy az emberiség bezárkózott. Míg mi behúztuk a kéziféket, a levegő, a föld és a víz élővilága úgy talált vissza a régi kerékvágásba, mintha mi sem történt volna."
A félreértések elkerülése miatt megjegyzem, hogy ezt a filmet Tom Beard rendezte, David Attenborough csupán narrálta.
Nagyon szeretem a dokumentumfilmeket, ez a film pedig különösen érdekelt, és nem kellett csalódnom. Épp azt kaptam tőle, amit vártam: gyönyörű felvételeket, új ismereteket és a megerősítést, hogy bizony nélkülünk, emberek nélkül teljesen boldog lenne a természet. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy olyan okosak vagyunk, beleszólhatunk az élővilág dolgaiba és hitegetjük magunkat azzal, hogy jót cselekszünk. Pedig az esetek nagy részében épp az lenne jó az állatoknak, növényeknek, ha egyszerűen békén hagynánk őket. Nos, a koronavírus egy évében ez nagyjából meg is történt, a hatása pedig szépen látszik ebben a filmben. A film üzenete azonban nem az, hogy pusztuljon az emberiség, hanem hogy kicsit szálljon magába, és vegyen vissza az arcából még nagyobb teret biztosítva a bolygó többi élőlényének. Remek üzenet, megfogadandó tanács.
Ezt a filmet meleg szívvel ajánlom mindenkinek, mert látni kell, el kell rajta gondolkodni, és legalább megpróbálni helyesen cselekedni a többi élőlény érdekében.
Mulan
"A Mulan nagyívű kalandfilm egy félelmet nem ismerő fiatal nőről, aki férfinak álcázza magát, hogy csatasorba állhasson a Kínát fenyegető északi betörők ellen. A megbecsült harcos legidősebb lányaként született Hua Mulan bátor, eltökélt, talpraesett ifjú hölgy. Mikor a császár határozata értelmében minden családból csatlakoznia kell egy főnek a hadsereghez, átveszi gyengélkedő apja helyét Hua Jun néven, s végül Kína legnagyobb harcosainak egyike válik belőle."
Én kifejezetten jól elvagyok a Disney rajzfilmek új feldolgozásaival. Tetszett A szépség és a szörnyeteg és az Aladdin, sőt még a sokak által negatívra értékelt Oroszlánkirály is rendben volt szerintem. Mert attól, hogy valamit újranézek új köntösben, még nem fogom kevésbé szeretni az eredeti rajzfilmet. Ez az adaptáció azonban egyáltalán nem tetszett.
Adva volt egy olyan történet, amelyben hús-vér emberek a főszereplők és a varázslat csupán fűszerként van jelen, és képesek voltak egy olyan hiteltelen vackot készíteni belőle, mint ez a film. Gagyi volt a látványvilág a rengeteg digitális effekttel. A főhősnő karaktere kidolgozatlan maradt, és a sok-sok feleslegesen túlbonyolított varázslat, amit beszuszakoltak, csak még hiteltelenebbé tette. Ja, és köszönő viszonyban sem volt a kínai kultúrával. Csalódtam.
Nem tetszett, nem merem ajánlani. Aki szerette a rajzfilmet valószínűleg ugyanolyan elkeseredett lesz tőle, mint én. Aki pedig esetleg nem ismeri Mulan történetét, nézze meg a rajzfilmet.
A potyautas
"Egy Mars-expedíció háromfős személyzete lehetetlen döntéssel szembesül, amikor egy váratlan utas mindegyikük életét veszélybe sodorja."
Ez a sci-fi az alap morális felvetés miatt érdekesnek tűnt. Hát, nem volt az.
Ez a történet rém egyszerű és tele van más, jobban kidolgozott filmekben már látott elemekkel. Simán lehetett volna egy feszültségekkel teli pszichológiai dráma, ám a készítők megelégedtek a kevesebbel. A potyautas kiléte és hajón maradása elég hamar elvesztette érdekességét. (Nem volt ugyanis kidolgozott háttere.) A probléma megoldásánál elég egyoldalú ötleteket láttunk, és általánosságban nehezen lehetett a film közegében maradni nézőként. Hiteltelen, helyenként unalmas, helyenként pedig tipikus volt, amitől az egész film teljesen súlytalan lett. A látvány néhol nagyon szép volt, néhol csak rávilágított a film történetbeli hiányosságaira. Például olyan messze vannak már a Földtől, mégis mindig ugyanolyan hatalmasnak tűnik a panoráma ablakukban...
Ez tehát egy elég gagyi film, nincs rendesen kidolgozott sztorija és egyáltalán nem annyira akciódús vagy látványos, hogy ennek ellenére lekösse a nézőt. Nem tetszett. Csak az nézze meg, aki tudja élvezni a béna sci-fi történeteket.
Tanítóm, a polip
"Craig Foster rendező, producer és filmoperatőr élete újragondolása és új alapokra helyezése során a dél-afrikai tengeri hínár erdőiben élő polippal szokatlan barátságot épít, és tanul tőle, amint az megosztja vele világa rejtelmeit. A film mintegy közel egy esztendő megfigyeléseit és történéseit mutatja meg, szinte teljes képet adva a polip életciklusáról. "
Ez a film vitte el az Oscar-díjat legjobb dokumentumfilm kategóriában. Az ilyen filmek pedig általában szuperek, mint amilyen pár éve a Free Solo is volt.
Ez csupán egy történet egy polipról és egy emberről, akihez ez a polip bizony nagyon közel állt. Bevallom, nem sokat tudtam a pilipok életéről, azon kívül, hogy kifejezetten okosak. A film így sok újdonságot adott nekem róluk, és természetesen látványra is szép volt. Azonban van egy kissé szomorú információ ezekről a különleges lényekről: nem élnek hosszú ideig. Ennek tudatában a film cseppet szomorkás, ám a végkicsengése ettől még pozitív.
Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a dokumentumfilmeket, illetve mindenkinek, aki többet szeretne megtudni a polipok életéről.
Nő az ablakban
"Anna Fox egyedül él New York-i otthonában, egy üresen kongó nagy házban, ami egykor boldog családi élete színtere volt. Férje és lánya nincsenek már vele, agorafóbiával küzd, napjait azzal tölti, hogy idegenekkel csetel a laptopján, régi filmeket néz, túl sokat iszik, és a szomszédjait figyeli. Amikor Russellék beköltöznek a szemközti házba, még inkább felerősödik benne a vágy, hogy újra együtt legyen szeretteivel. Aztán Anna meglát valamit az ablakból, amitől ingatag világa omladozni kezd. Tényleg látott valamit, vagy csak a képzelete játszott vele? És milyen következményekkel jár, ha megvádolja új szomszédjait?"
Ez a film kifejezetten izgalmasnak tűnt, bár mintha hasonló történetet már láttam volna valamikor. Sajnos egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam.
A film kezdete ígéretes, és egy ideig felcsigázza a néző érdeklődését. Akad benne egy csavar a szereplő körül, ami kifejezetten ötletes, ám a cselekmény a végére konkrét mélyrepülésbe kezd. Sokkal jobb lett volna, ha a főhős személyes drámájára fókuszál a film, és nem egy gyilkossággi ügyre. Apropó főhős, nem volt elég rétegzett a karaktere, és rengeteg magyarázat nélküli furcsa dolga volt. A gyilkos egyébként nem ad nagy meglepetést, és a film lezárása meglehetősen összecsapott.
Összességében tehát nem egy kiemelkedő alkotás, ám voltak benne jó ötletek (az már más kérdés, hogy kezdtek-e valami hasznosat velük), így egyszeri megtekintésre rendben volt. Azoknak ajánlom, akik szeretik a thriller műfaját, és nincsenek magas elvárásaik a cselekményt illetően.
A furcsa ház
"Amikor egy nagyvárosi család egy eldugott városkába költözik, a két testvér és új barátaik megpróbálják megfejteni az új otthonukat kísértő sötét rejtélyt."
Ez a német-osztrák családi film annyira aranyos, hogy a nyári hőségben egy besötétített szobában pont tökéletes.
A történet nem épp bonyolult: kölykök, költözés, kísértetház és persze egy megoldandó rejtély. A kivitelezés azonban zseniális. A szereplők kedvesek és nagyon szórakoztatóak. A kísértetek inkább izgalmasak, mint félelmetesek, és tele van a film aranyos kultúrális poénokkal. A vége persze nem okoz nagy meglepetést, de gyerek főfősökkel ez így is rendben van.
Nekem nagyon tetszett, jól szórakoztam rajta. Bátran tudom ajánlani azoknak, akik kedves kísértetes filmre vágynak, illetve mindenkinek, aki kedveli a gyerekszereplők köré épített történeteket. Nosztalgiakedvelők előnyben, mert bár a film napjainkban játszódik, elég erőteljes retró hangulata van. Ó, és mindenképpen eredeti német nyelven javaslom.
Még egy kört mindenkinek
"Négy jóbarát, akik gimnáziumi tanárok, letesztelnek egy elméletet. Feltevésük szerint egy csekély alkoholszint fenntartása a vérben, vagyis a folyamatos, enyhe spicces állapot jobbá teszi az életüket. A kezdeti felszabadultság azonban lassan, de megállíthatatlanul fordul át kontrollálhatatlan ivászatba."
Még egy Oscar-díjas film ezúttal legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
Ez a dán film első ránézésre vicces, hiszen a szereplői szinte végig részegek. Nos, valóban van benne nagyon szórakoztató részeg jelenet, ám összességében mégsem vicces. Ez bizony egy kemény dráma meglehetősen nehéz problémákkal, amelyek közül az alkoholizmus csupán az egyik. Van itt minden a kapuzárási pániktól, a házastársi konfliktusokon át a munkahelyi kiégésig. A karaktereket könnyű megkedvelni, és még drukkolni is lehet nekik, le ne bukjanak az izgazgató előtt.
Tökéletesen értem, hogy miért lett ennyire népszerű, ám nem javaslom mindenkinek. Azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik az európai filmeket, illetve a drámákat. Aki viszont vicces részegekről akar filmet nézni, keressen egy másik alkotást.
Oxigén
"Egy nő kriokamrában ébred, nem emlékszik hogyan került oda, és kiutat kell találnia mielőtt elfogy a levegője."
Ez a francia film nem talált fel semmi újat, ám ettől még szórakoztató.
A történet egyszerű, gyakorlatilag egy helyszínen játszódik, és percről percre építkezik. A készítők finoman adagolták az információkat és a csavarokat. A színésznő hitelesen pánikol, amit a néző közelről nézhet végig, mivel a kamera szinte végig az arcában van.
Láttam már hasonló filmet az tény, de én valamiért kifejezetten szeretem az ilyen szűk nézőpontú alkotásokat. Úgyhogy nekem tetszett.
Azoknak ajánlom, akik megelégszenek a minimális látványvilággal, szeretik a karakterközpontú filmeket, és a sci-fi műfajából inkább az elgondolkodhatót kedvelik. Aki viszont már látott haosnló témájú alkotást, nem fog hasra esni tőle.
Ígéretes fiatal nő
"Egy fiatal nő, akit egy múltban történt tragikus eset traumatizált, bosszút áll a férfiakon, akik keresztezik az útját."
Nagyon vártam ezt a filmet, mert az előzetes alapján kifejezetten ígéretesnek tűnt. Sajnos nagyobb volt a füstje, mint a lánngja.
Értem, hogy miért nyert olyan sok díjat, és tényleg dicséretes a sajnos még mindig aktuális probléma megközelítése, de nekem ebből a filmből valami hiányzott. Talán egy csipetnyi izgalom, mert a történet nagyon lassan halad és akadnak benne kiszámítható elemek. Talán, mert ez a "bosszú" nem volt igazán kifejtve, és lássuk be, nem épp megalapozott lábakon áll. No, de a főhős nem épp a józan ítélőképességéről híres, így ezt azért el lehet nézni neki. Az egyetlen dolog, ami igazán tetszett benne, az a vége. Habár itt is felmerül a kérdés, ha a hölgy ilyen okos, miért így zárta le ezt a történetet.
Szóval nem volt rossz, nem bánom, hogy megnéztem, de nem is ájultam el tőle, mert helyenként sjanos untam. Azért, akit érdekel a téma és egy egyedi megközelyítésre vágyik, adjon neki egy esélyt. Aki viszont rószaszínnek vagy épp véresnek szeretné ezt a történetet, csalódni fog, mert itt csak a díszlet rózsaszín, és vér sem szó szerint folyik.
Jóbarátok: Újra együtt
"A sorozat szereplői újra meglátogatják a forgatási helyszínt, kulisszatitkokat és vicces történeteket osztanak meg a közönséggel."
A Jóbarátok az egyik kedvenc sorozatom, gyakorlatilag bármikor újra tudom nézni, és igen, többször láttam már. Szóval én vagyok az a rajongó, akinek ez a film szól, és sajnos mégsem én vagyok. Ezt a filmet ugyanis érezhetően az amerikai nézőknek készítették, és nem az olyan szarkasztikus közép-európai nézőknek, mint amilyen én vagyok.
A rajongók kiszolgálása nem rossz dolog, ha mértékkel történik, és szerencsére itt a mértéket megtartották. Nem forgattak új részt (Hála minden vallás összes istenének!), hanem csak leültették a színészeket nosztalgiázni. Legalábbis ez lett volna a koncepció, de aztán annyira amerikai lett, hogy már csak a mályvacukor hiányzott a tetejéről. A film nagyjából felét erőltetettnek éreztem (péládul a felolvasások), a másik felén pedig annyira érződött az előre megírtság, hogy épp az maradt ki belőle, ami a sorozat nagy erőssége, a spontánnak ható humor. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha csak összeengedik őket a régi díszletben spontán beszélgetni, és esetleg a sorozatból lejátszott jeleneteket is együtt nézik vissza. Az hiteles és kevésbé mű lett volna. Így viszont maradt a tűpontosan megrendezett, szigorúan pozitív csevely, ami számomra péládul alig adott bármi újat. A filmben elhangzó "kulisszatitkok" ugyanis már korábban megjelentek könyv formájában.
Nem bánom, hogy megnéztem, mégis csak rajongó vagyok, de nem kaptam tőle semmi extrát, legfejlebb csak kedvet a sorozat újra megnézéséhez. Azoknak ajánlom, akik szeretik a cukormázas nosztalgiát, nekik biztosan tetszeni fog. Hozzám hasonló, kevsébé rózsaszín lelkűeknek viszont talán giccses lesz. Illetve, ha valaki sok érdekességet szeretne megtudni a sorozattal kapcsolatban, inkább olvassa el az említett könyvet.
Értékelés:
Az év, amikor a Föld megváltozott - 10
A Mitchellék a gépek ellen - 10
A furcsa ház - 9
Tanítóm, a polip - 8
Pieces of a Woman - 8
Oxigén - 7
Még egy kört mindenkinek - 7
Ígéretes fiatal nő - 6
Nő az ablakban - 5
Jóbarátok: Újra együtt - 5
A potyautas - 4
Mulan - 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése