Tolvajok hercege

Már szinte viszket a bőröm az ihlettől és fizikai fájdalmat érzek, ha még egy tételt el kell olvasnom, így kompromisszumot kötöttem magammal. Blogolok kicsit, így alábbhagy az ihletem bizsergése és agyam is felfrissül kissé. Ráadásnak egy bejegyzés megírása nem tart olyan sokáig, mint történeteim fejezetei és bőven marad időm megtanulni a 3 hátralévő tételt. Brrr... már azon a szinten vagyok, hogy minden mindegy, csak legyen már vége.
Tehet ismét egy filmről szeretnék írni. Megfáradt agysejtjeim könnyű kikapcsolódás, koffein és csoki után visítottak. Ezért letöltöttem egy jónak ígérkező filmet. The Thief Lord (Tolvajok hercege) egy könnyed kalandfim. Pont ilyenre volt szükségem.
Ismertető port.hu-ról:

"Bo és Prosper testvérek, előbbi a rokonainál, utóbbi árvaházban él, míg meg nem szökik, majd öccsével együtt Velencébe utaznak. Ott találkoznak egy helyi tolvajjal és csapatával, akik szintén árvák. A két testvér hozzájuk csapódik, és úgy élnek, mint egy család, mígnem azt a megbízást kapják, hogy lopjanak el egy szárnyat, ami egy csodás körhinta eleme. A szerkezet állítólag képes a fiatalt időssé, az időset pedig fiatallá tenni.
A banda a Tolvajok Hercegével az élen a hinta keresésére indul, ám közben előkerülnek a rokonok, akik visszavinnék a kis Bo-t, annak ellenére, hogy a fiú gyűlöli őket, és nem akar velük élni, de mert felnőtt gyámsága nélkül nem élhet, újra hozzájuk kerül. Prosper ezért úgy dönt, felkutatja a körhintát és felül rá, hogy aztán felnőttként viselhesse öccse gondját..."

A történet elég sablonízű. Nekem a Twist Olivér ugrott be, amint elolvastam az ismertetőt. Aztán mégis megnéztem, mert garantáltan egyszerű, mégis izgalmas cselekményt, boldog befejezést és Velence látványát ígérte. Be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.
A történet valóban egyszerű, bár néha a kis Bo által látott csodálatos dolgok megfűszerezik. Adnak neki egy mágikus bájt, amit a körhinta csak fokoz. Szeretem az ilyen filmeket. Azt sugallják, hogy vannak még csodák. Néha pedig kifejezetten jó az ilyen csodákba menekülni a valóság elől.
A cselekményről inkább nem írók, mivel tényleg egyszerű és az ismertető jól összefoglalja a lényeget. A karakterek már egy fokkal érdekesebbek. A főszereplő testvérpár nem túl egyedi, mégis kellemes karaktereknek bizonyulnak. Bo pedig egyenesen zabálnivaló gyermeki ártatlanságával, szőke hajával és egyedüli képességével, mivel ő tényleg látja a csodákat a világban. A bátyja már egy fokkal sablonosabb, a tipikus jófiú. A tolvajok hercege sem nevezhető egyedi karakternek, bár határozottan a könnyen megszerethető típusba tartozik. Ő a rafinált, titokzatos alak. Csak azt nem értettem, hogy a többiek, miért reagáltak ilyen durván, mikor kiderült a titka. Még Prosper sem volt túl megértő. Ezért pedig számomra Scipio karaktere még jobbnak tűnik. Sokkal kidolgozottabbnak és érdekesebbnek hat, mint a többiek. A csapat további három személye elég sablonos. Egy lány, aki gyengéd érzelmeket táplál a főszereplő iránt, egy harcias srác és egy kedves, de naiv fiú. Ehhez jönnek a gonosz gyámok, egy vajszívű magándetektív, egy kapzsi kereskedő, egy minden lében kanál fotós és már kész is a szereplőgárda.
Nekem tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Csak sodródtam az eseményekkel, szurkoltam a gyerekeknek és élveztem Velence gyönyörű utcáit. Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik szeretik az ifjúsági filmeket, vagy elszakadnának kissé a valóságtól.


A régebbi filmek egyik nagy pozitívuma számomra az, hogy miután megnéztem, nem kell a fantáziámra hagyatkoznom, hanem egyből láthatom miből lett a cserebogár. A színészek ebben a filmben még gyerekek. Helyes kiskölykök, ám a valóságban ezekből a kölykökből felnőtt srácok lettek.
A tolvajok hercegét, vagyis Scipiót játszó Rollo Weeks is felnőtt már. A legfelső képen egy aranyos fiú, míg a bal oldalin már egy idősebb kiadásban tetszeleg.
A fő vonásai megmaradtak és nem lett belőle rossz pasi, de nem is az a kimondott cipőbe olvadós kategória. (Na, jó, én nehezen olvadok a cipőmbe...) Sajnos Rollót nem láthatjuk túl sok filmben. Ellenben a másik időközben felcseperedett srácot igen.
Aaron Johnson, aki Prospert alakítja, több filmben is megmutatkozik. Ő is szépen megnőtt és belőle sem lett rossz pasi, ám ő sem éri el nálam a cipőbe olvadós hatást. (Most, hogy jobban belegondolok, eddig csak Ian tudott a cipőmbe olvasztani. ^^)

Azért ez a kép jobb oldalon, amit róla találtam, határozottan tetszik. Szeretem a fekete-fehér képeket és az ilyen beállításokat. Az pedig nagyon meglepett, hogy már korábban volt szerencsém hozzá egy másik filmben. Angus, Thongs and Perfect Snogging (A macskám, a családom és a fiúk) című filmet még talán a nyáron láttam. Valami romantikus vígjátékhoz volt kedvem és megtetszett a címe. A történet nem nagy szám. Sőt néha elég agyzsibbasztónak hatott és a macska volt az egyetlen igazán jó karakter. Ebben a filmben Aaron játszotta azt a fiút, akibe a főszereplő lány belezúgott, na meg persze még egy tucat másik lány is. Kifejezetten taszított a karaktere. Amolyan nyálas szépfiú volt, amit nem kedvelek. Viszont megnézném egy újabb filmben, hogy lássam mennyire vetkőzte le a vasalthajú szépfiú szerepet.