Tolkien születésnap

Ahogy előző bejegyzésem végén említettem, szombaton, vagyis január 8.-án Tolkien születésnapon voltam. Azt is írtam, hogy szeretném megosztani élményeimet, amit most meg is teszek.
Szóval a Magyar Tolkien Társaság már jó pár éve megrendezi Tolkien professzor úr születésnapja alkalmából a "LEP"-et. A LEP jelentése Long-Expected Party, vagyis Egy rég várt ünnepély. Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem rajta, sőt ez volt az első eseményem a társaság jóvoltából.

Kezdem talán az elején. Kaptam egy e-mailt, jobban mondva egy kurzusmailt, amiben linkelve volt a részletes program erről az alkalomról. Átböngésztem és megállapítottam: "Ez rohadt jó! Menni akarok!" Az elhatározás így megvolt, már csak partnert kellett találnom. Egyedül nem szeretek bulikba menni, mivel néha még társaságban is magányosnak érzem magam, kíséret nélkül pedig szabályosan elvesznék. Szerencsémre, nem tartott sokáig, míg meggyőztem Ribizlyt, hogy jöjjön el velem. Csak átküldtem neki a részletes programot és egyből rábólintott. Sikerült felkeltenem az érdeklődését és gyorsan egyeztettem is vele mindent, mielőtt meggondolhatta volna magát.
Aztán elérkezett a nagy nap. Délután egyre beszéltem meg a találkozót Ribizlyvel és együtt mentünk felkutatni a helyet. A helyszín egy középiskola volt valahol Óbudán. Meg is néztem a pontos útvonalat és híres vagyok a beépített GPS-emről, mégis adódtak gondok. Kalandunk azzal indult, hogy nem találtuk a megfelelő buszt. Fél órát bolyongtunk, pedig végig az orrunk előtt volt, épp ezért nem vettük észre. Amint felszálltunk rá, sínen éreztük magunkat, egészen addig, míg ki nem derült: az útvonaltervező egy hazug dög. Állítása szerint csak két megálló, mi viszont már a harmadiknál jártunk és még mindig nem hagytuk el az Árpád-hidat. Korábbi bolyongásunk miatt nem szerettünk volna eltévedni, így a negyedik megállónál leszálltunk, hogy megnézzük mennyit kell még mennünk. ( Én hülye nem ellenőriztem le a megállókat, mielőtt felszálltunk...) Amint leszálltunk, heves röhögőgörcsben törtem ki, míg Ribizly azt ismételgette: "Én megmondtam, hogy ne szálljunk még le.", ugyanis csupán még egy megállót kellettünk volna menni, amit így lesétáltunk. De a lényeg, hogy épségben és vidáman megérkeztünk.
Megszereztük jegyeinket, amit a felső kép szemléltet és belevetettük magunkat a programokba.
Meg kell jegyeznem, hogy mindenki nagyon kedves volt velünk a ruhatárostól, az árusokon át, a büfésig. Először csak felmértük a terepet. Megnéztük, mit merre találunk. Ez a középiskola ugyanis hatalmas és a helyszínek egymástól viszonylag távol voltak. Szerintem, több vendégre számítottak, ahogy én is. A szervezőkön és a visszatérő vendégeken kívül, alig voltak hozzánk hasonló megszeppent látogatók.
Mivel a fényképezőgépem végig velem volt, meg is örökítettem a helyszínt:


A díszlet csodásan sikerült. A hatalmas plakátok, zászlók nagyon szépek voltak, ahogy a rajzkiállítás is. Volt néhány kifejezetten ügyes munka köztük. Egy sarokban kardok voltak kiállítva, míg a szervezők egy része végig jelmezben volt karddal, köpennyel felszerelve. Bírom a jelmezes dolgokat. Épp ezért vezetett első utunk az Emlékek Termébe, ahol választhattunk magunknak jelmezt, amit felpróbáltunk, majd lefényképeztek minket. Imádom a jelmezeket és bár a szervezőkön voltak a legjobb ruhák, mégis élvezettel válogattam a nem túl nagy választékból.
Amint ez megvolt, ittunk egy ingyen teát, beszélgettünk, megnéztük az árusokat, akik sok szép ékszert, könyvet és mini kardokat árultak. Aztán beültünk egy előadásra. A tanárom tartotta a találóan Bölcsek Termének keresztelt tanteremben. A Tolkien által kitalált nyelvek eredetéről és minden hozzájuk kapcsolódó információról volt szó. Bár nekem ismétlésnek számított, hiszen már hallottam egyszer órán, mégis élvezettel ültem végig. Ribizly pedig az új hallgató kíváncsiságával ült mellettem.
Előadás után megéheztünk, így betértünk a büfébe, ahol ötletesebbnél ötletesebb nevű ételekkel találkozhattunk baráti áron. Nagy piros pont, hogy volt vegetáriánus menü is. Így lecsaptam a húsmentes szendvicsre, aminek talán Tünde lakoma volt a neve, de nem vagyok benne biztos, illetve zsákmányoltam egy lembas kenyeret. Van képem róluk is:


Jóllakottan ittunk még egy ingyen teát, aztán leültünk beszélgetni. A tünde írást sajnos nem próbáltuk ki, mert mikor eszünkbe jutott, hogy megnézzük, épp szünetet tartottak, utána meg már csak az utolsó öt percre tudtunk volna beülni, így inkább lemondtunk róla. Nézegettük a tablókat és ámultunk, hogy egy közgazdasági középiskolában még színházterem is van. Ribizly megjegyezte, hogy ide fogja beíratni a gyerekét. Én meg csak vigyorogtam, mert tényleg komolyan gondolta. Aztán beültünk még egy előadásra, ami a Tolkien művek szerelmi motívumaival foglalkozott. Bár szerintem ez volt a legérdekesebb és Ribizlynek is elcsillant a szeme, mikor szóba került a tündeszex, sajnos hamar véget ért. Kifutottak ugyanis az időből, így rövidre kellett zárni a dolgot. Kezdődött a műsor a színházteremben. Ez három táncos produkcióból állt és bár a technika nem volt kegyes a szervezőkhöz, (kis híján összedőlt a fémszerkezet, gondok adódtak a hangtechnikával, nem indult el a videó és a világítás sem volt tökéletesen megoldva) nekem mégis tetszett. Mivel nincs érzékem a tánchoz, mindig csodálattal nézem azokat, akiknek van. Az ír tánc amúgy is olyan jó.
A műsor után pedig indultunk is hazafelé. Nem vártuk meg a koccintást, mert fáradtak voltunk és későre járt. Hazafelé szintén nem úsztuk meg a közlekedési kalandot. Jó buszra szálltunk és ezzel tényleg csak két megálló lett volna, bár akkor a híd közepén találtuk volna magunkat, mi mégis egész máshol kötöttünk ki, a Margitszigeten. Na, de innen már működött a GPS-em és gördülékenyen értünk haza a kis kitérő után.

Összességében, nekem nagyon tetszett, ahogy Ribizlynek is. Az elején kissé bizonytalan volt, mert nem olvasta még A Gyűrűk Urát sem és előadásokon néha elveszett és ki kellettem segíteni némi kiegészítő magyarázattal, de belejött. Jó volt kikapcsolódásnak és tényleg családias a hanglat, ám engem épp ez zavart meg kicsit. Nagyobb tömegben kevésbé érzetem volna magam oda nem illő darabnak, mivel mindenki ismert mindenkit rajtunk kívül. Mégsem voltam annyira elveszett, amit főleg Ribizly jelenlétének köszönhetek.
Információim szerint jövőre is megrendezik, így bátran ajánlom minden érdeklődőnek. Érdemes kipróbálni.

Na, még egy szokásos helyzetjelentés a végére és megyek vissza tanulni, az asszírok már várnak.
A vizsgaidőszak kikészít. Semmire sincs időm és úgy érzem, nincs elég agyi kapacitásom, hogy mindent megtanuljak. Ráadásul a vizsgaidőpontjaim nem fogynak... De küzdök és igyekszem kordában tartani kisebbségi komplexusomat, illetve maximalizmusomat.
Ezért nincs időm sem olvasni, sem írni. Hiába van rengeteg ötletem és még az ihlet is itt bizsereg a bőröm alatt, egyszerűen nem lehet. Első a kötelesség, mert ha elengedem magam, csak rosszabb lesz. Nem akarok ilyen depresszív lenni...
Ma kisebb sokk ért. Kíváncsi természet vagyok és néha minden igyekezetem ellenére, beleütöm az orrom mások dolgába. Egy véletlennek tűnő késztetés, egy furcsa információ, amiről jobb lett volna, ha nem tudok és már gondolkodom is az elméleteken. Lehet, hogy az egyik ismerősöm anorexiás, vagy valami hasonló étkezési zavara van és ez ijesztő. Jobban mondva, az az ijesztő, hogy nem tudom, mit kezdjek vele. Lehet, hogy tévedek. De ha igazam van, kellene e valamit tennem? És ha igen, mit? Van egyáltalán bármi közöm hozzá? Nem ismerem annyira jól, hogy nyíltan megkérdezzem... Beszélnem kell Csikoszoknival erről.
Még valami. Pár napja olvastam, hogy a társaság farsangi bált is szervez. Imádom a jelmezeket és nekem elég egy fekete szemceruza az ijesztő megjelenéshez. A kérdés már csak az, kit tudok elrángatni magammal...