Megint a lehető legtovább húztam ennek a bejegyzésnek a megírását. Szeretem az őszt, és ilyenkor általában sokkal aktívabb vagyok. Munkában visszatértem a vírus előtti pörgős hétköznapokba, belekezdtem a harmadik nyelvtanfolyamba (Már haladó szinten vagyok, juhú!) és a szociális életem is visszatért most, hogy lehet emberekkel kötetlenül bárhol találkozni. Szóval mentségem az sok van, miért tartott idáig rászánnom magam erre a bejegyzésre. Pedig nem is nehéz feladat, hiszen csak két filmet láttam augusztusban összesen. Egyébként erre is jó mentségem van: nyaraltam.
Az utolsó szerelmes levél
"Egy fiatal londoni újságíró hatalmas megszállottsággal kutat egy levelezés után a hatvanas évekből, amely egy titokzatos szerelem történetét tárja fel előtte."
Könyvadaptáció, és bár nem ez Jojo Moyes legjobb munkája, azért elolvastam, így kíváncsi voltam, hogyan mutat a vásznon.
A színészválasztással nem volt problémám, és tetszett az egyensúly a két idősík között. Látványra sem eshet panasz, főleg a nyaralásos jelentek voltak kifejezetten szépek egy csipet korhangulattal. Ránézésre tehát rendben van ez a film, de attól még cukrosan romantikus. A könyvet kifejezetten sziruposnak és klisésnek találtam, és sajnos ez erre a filmre is igaz. Mondjuk nem meglepő, mert elég pontos adaptációról van szó.
Összességében ez egy tipikus romantikus film, tipikus romantikus elemekkel. Aki szereti az ilyen könnyed, negédes alkotásokat, az valószínűleg nem fog csalódni. Illetve, aki olvasta a könyvet és szerette, az is elégedett lehet. Viszont kevésbé romantikus lelkűeknek valószínűleg túl sok lesz itt a csillámpor és szenvelgés.
Rurouni Kenshin - The Beginning
"Himura Kenshin ezúttal egy rejtélyes fegyverkereskedővel, Enishi-vel kerül összetűzésbe. Enishi a kínai alvilág irányítója. Továbbá fény derül Kenshin múltjának titkára is!"
Miután megnéztem az új Kenshin filmet, rájöttem, hogy van még egy. Úgy megörültem neki, hogy szinte azonnal le is csaptam rá. Most pedig úgy érzem, a készítők annyira elkényeztettek a hosszú kihagyás után leforgatott két filmmel, hogy még többet akarnék, hiába tudom, hogy ennyi volt, mert ez az ötödik a lezárás.
Van valami megmagyarázhatatlanul jó abban, amikor egy sorozatot előzménytörténettel zárnak le. Bár lehet, hogy csak én bírom nagyon, amikor a történetek játszanak kicsit az idővel. Kenshin figurája ráadásul kifejezetten kívánja az előzményeket, hiszen annyit emlegetik a múltját. Szóval nagy reményekkel ültem le megnézni ezt a filmet, és fájdalom beismernem, hogy nem épp azt kaptam, amit vártam.
Egyrészt Kenshin múltbéli romantikus viszonyát már az animében sem kedveltem. Nem bírtam a csajt, nem értettem, hogyan jöttek össze, hiába tűnik izgalmasnak ez a bosszúból szerelem kapcsolat, nekem nem jött át, sajnálom. Úgyhogy tudtam, mire számíthatok, mégis csalódtam. Ez a románc filmen még borzalmasabb volt. Vagy jobban ki kellett volna fejteni vagy épp kevésbé, mert rettentően untam. Ráadásul ez a vonal teljesen más irányba terelte az egész film hangulatát. A megszokott, könnyed, akcióban bővelkedő és néhol vicces, néhol drámai hangulat helyett egy nagy adag melankóliát kaptam. A negatív karakter is sarkított és unalmas volt, és összhatást tekintve rettentően el lett nyújtva ez a film. Mintha a készítők is érezték volna azt, amit a rajongók, hogy nem akarnak a végére érni.
Szerintem tehát ez lett a leggyengébb alkotás, és előzménytörténetnek választhattak volna jobb témát is. Az például engem sokkal jobban érdekelt volna, hogyan lett profi kardforgató, és miért kezdett politikai állásfoglalásba. Igen, azt a bizonyos polgárháborút szerettem volna, amiből csak morzsákat kaptunk. Azonban elfogult rajongó vagyok, és mivel ez egy Kenshin film, minden hibájától függetlenül szerettem. Rajongóknak ajánlom.
Értékelés:
Rurouni Kenshin - The Beginning -> 9
Az utolsó szerelmeslevél -> 7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése