A borító mutatós, nagyon tetszik a színvilága, és még az őszi időjáráshoz is passzol. 364 oldalával nem egy vastag könyv, ám jóval hosszabbnak érződik.
Fülszöveg enyhe spoilerekkel:
"A Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát
Ez a könyv túl van értékelve. Azt gondoltam, a sok pozitív értékelés alapján, hogy egy izgalmas, elgondolkodtató disztópiát fogok olvasni. Nos, egyáltalán nem azt olvastam.
A könyv felütése érdekes, és tetszett, hogy egyik fejezetben a múltat követhettük nyomon, míg a másikban a vírus pusztítása utáni jövőt. Csakhogy az szerző egyáltalán nem a megfelelő helyekre rakta a fókuszt. Egyrészt sokkal több volt a múlt, mint a jövő, pedig egyértelműen a jövő az, ami ebben a könyvben a legérdekesebb és ez nevezhető picurkát izgalmasnak is. Azért picurkát, mert ez a kötet rémesen unalmas. Végig unatkoztam rajta, és őszintén bevallom, volt néhány oldal, amit olvasás nélkül átlapoztam, annyira érdektelen volt. Szóval nem egy jó könyv, rögtön ki is fejtem, miért.
Az elején úgy gondolja az olvasó, hogy két főhős lesz, a mentős és a kislány, csakhogy elég hamar bebizonyosodik, hogy a mentős a legjelentéktelenebb mellékszereplő az egész kötetben, és a kislány elől is elveszi a reflektorfényt a valódi főhős, Arthur a színész. A könyv nagy része ugyanis róla szólt, az ő életéről, levelezéséről, válásairól. Ezzel csupán egyetlen nagy baj van: Arthur a vírus előtt meghal és nem, nem a vírus miatt. Ő tehát a világvége szempontjából egy teljesen lényegtelen figura, aki egyébként unszimpatikus és olyan tipikusan hollywoodi életet élt, hogy halálosan unalmasnak találtam. Egyszerűen nem érdekelt, hogy lett színész, hogyan hagyta ott egyik feleségét a másik után és a többi életfoszlánya is épp ennyire hidegen hagyott.
Oké, van egy főhős, aki vírus előtti, de lehet ettől még izgalmas, nem? Nem. Nagyon nem. Arthur bő lére eresztett érdektelen élete mellett a legtöbb helyet ebben a könyvben az első exfeleségének élete foglalja el. Meglepetés, ő is egy unalmas figura egy érdektelen képregénnyel. Merthogy ő egy képregényen dolgozik végig, a címadó Tizenegyes állomáson, ami egy olyan durván felesleges töltelék a könyvben, hogy simán átlapoztam. Nem tett ugyanis semmit a "cselekményhez". No, nem mintha lenne cselekmény, mert bulvárhírek, képregényrészletek és néhány világvége pillanatképből áll ez a könyv, semmi többől. Mindezek mellett pedig az írónő semmi energiát nem fordított arra, hogy a tényleges világvégét leírja. Mert vagy bujkálásban töltötték a szereplők a leginkább érdekes időszakot vagy nem emlékeznek rá. (Kényelmes ugye, főleg hogy a főhős ráadásul már halott is volt, így vele sem kellett foglalkoznia...) Szóval van egy hétköznapi világ, bumm, jön egy fertőző halálos vírus, bumm 15 évvel később vagyunk. Nem mondanám jó felosztásnak.
De még mindig jó lehetett volna, ha a jövőben játszódó részek izgalmasak és érdekesek. Hát, nem azok. Látunk néhány kicsi közösséget, nem meglepő módon akad köztük vallási fanatikus, látunk erőszakot, mert ez egy veszélyes világ, de rengeteg a nyitott kérdés. Például, mi lett a vírussal? Mindenki immunis már? Minden műszaki beállítottságú ember kihalt, ezért estek vissza jó pár száz évet fejlettségben az emberek? Miért nem megy senki néhány városnál messzebb? Talán, ha kicsit nagyobb időbeli távolságról ír a szerző, vagy jobban kifejt egy-egy részletet, nem merült volna fel bennem ennyi kérdés, de nem tette, csak untatott érdektelen szereplők érdektelen életével, így volt időm gondolkodni.
Összességében tehát ez nem egy jó disztópia, mert a műfaj alapjait épp csak érinti. Inkább egy fiktív életrajz egy fiktív színész fiktív bulvár életéből, amit rettentően unalmasnak találtam. Úgy érzem, ha kihagytam volna ezt a könyvet, nem veszítek sokat. Ezért nem is szeretném ajánlani.
Ha valaki egy jó világvége után játszódó könyvre vágyik, amiben vírus is akad, inkább olvassa el Justin Cronin trilógiáját. Az egy jól felépített és nagyon izgalmas alkotás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése