Sofőrök

Terry Pratchett már régóta rajta van azon szerzők listáján, akiktől illene olvasnom valamit. Csakhogy egy ilyen termékeny írónál nem könnyű a választás, mivel is kezdje az ember. Épp ezért, mikor San Diego ajánlotta ezt a könyvet, pontosabban ezt a trilógiát, nem haboztam belevágni.

Meglehetősen régi könyv A Manák trilógiájának első kötete, bár több magyar kiadást is megélt. A borító viszont egyik változatban sem tetszik igazán, ezért remélem, hogy ha ismét nyomtatásba kerül, készítenek hozzá egy megfelelőbbet.

Vékony könyvecske, picivel több mint 200 oldal.

Fülszöveg:

"A több ezer apró mana számára, akik egy hatalmas bevásárlóközpont padlója alatt élnek, nem létezett Nappal és Éjszaka, a Napsütés és az Eső ősi legendákká halványodtak. Nyugodt életük manaemlékezet óta a Téli Kiárusítások és a Nyári Vásárok ritmusát követte. Ám egy napon rémületes hír érkezik: az Áruházat le fogják bontani. Masklinra, az utolsó Odakintről érkezett manára, roppant feladat vár. Meg kell szerveznie a menekülést egy talán még veszélyesebb helyre, oda, ahol a Légkondicionálót Szélnek hívják, és a fura, kék mennyezet ijesztően messze van: Odakintre…"

Ez egy rettentően aranyos mese. Nincs rá jobb jelző, mert amilyen komolytalan, olyan kedves, és amilyen szórakoztató, olyan jóravaló.

A manák története nem bonyolult, sőt ők maguk sem épp bonyolult lények, de ettől kifejezetten szerethetőek. Kicsinyített társadalmuk, vallásuk és világnézetük egy szórakoztató görbe tükör nekünk, embereknek. Ó, bocsánat, nekünk, buta humanóknak. A manák ugyanis nem sokban különböznek tőlünk, méretüket leszámítva. Közösségük megosztott, civakodnak, nehezen viselik a változásokat, kíváncsiak, mégis félnek az ismeretlentől, és persze férfiak vezetik őket. Mert a férfiak a főnökök, ezt egyetlen nő sem vonja kétségbe, még az sem, aki lépten-nyomon leüvölti a férfi fejét, és megmondja neki, mit tegyen, mert a férfi a vezető. Szóval van ebben a könyvben minden, ami egy jó társadalmi kritikához kell. Ráadásul ez a kritika egy kedves humorú történetbe van csomagolva.

"Tudod, fiam, én már hatéves vagyok, sok manát ismertem, és meg kell, mondjam, ha tízet sorba állítasz, és elkiáltod magad: „Húzd!”, négyen tolni fogják, kettő pedig megkérdezi: „Tessék?”. A manák már csak ilyenek."

A cselekmény viszonylag kis léptékben halad, mégsem áll meg egyetlen percre sem, hiszen a manák számára gyorsabban telik az idő. Az olvasó pedig kénytelen felvenni a ritmust, és együtt haladni velük a nagy felfedezések során, legyen szó nyelvi elmélkedésről vagy a közlekedés szabályairól. Apropó közlekedés, ez volt a legszóraloztatóbb autós menekülés, amit valaha olvastam.

Az író remekül játszott a nyelvvel, ahogy a manák szemszögéből bemutatta egy-egy szó valós vagy vélt jelentését, és ezt a magyar fordítás is remekül követte. A párbeszédek így roppant szórakoztatóak, főleg ha Izé is belekotyog.

Apropó Izé, habár a cselekmény többnyire szűk környezetünkkben, a manák hatalmas világában, az Áruházban játszódik, rá lehet ragasztani a sci-fi jelzőt. A manák ugyanis nem manók, de nem ám, ők annál sokkal magasabbrendű lények. Vagyis voltak valamikor, mielőtt az Áruház kényelmében elpuhultak volna...

Ennél többet azonban nem árulhatok el a Kedvezményes Vásárról vagy a rettegett Csökkentett Árakról, mert nem akarom magamra vonni Arnold Testv. (al. 1905) haragját. Úgyhogy csak annyit mondok, ez egy szórakoztató és helyes mese, amit jólesett olvasni.

Tudom ajánlani mindenkinek, aki szintén régóta tervezgeti, hogy Pratchett könyvet olvasson, illetve azoknak, akik egy aranyos trásadalomkritikára vágynak szerethető lényekkel, vagy csak olvasnának egy nem mindennapi utazásról egy hatalmas teherautón. Ha viszont valaki nem kedveli a humoros könyveket, inkább bele se kezdjen, nehogy véletlenül mosolyra görbüljön a szája.

"A többi család kétségtelenül nem bízott a papírárusokban, akikről azt tartották, hogy különös és rémisztő hatalom van a birtokukban. Végülis tudtak írni-olvasni. És aki meg tudja mondani, mi van írva egy darab papírra, az nyilvánvalóan különös alak."

Kiegészítés:

A manák utazása ebben a könyvben épp csak elkezdődik, így további két kötetben (Földvájók és Szárnyalók) folytatódnak kalandjaik. Kíváncsi vagyok, mire jutnak a nagy utazásukkal, így biztosan elolvasom a folytatást is.