2019. július 9., kedd

Sanghaj a gigaváros

Kínai utunk első állomása az irdatlanul hosszú repülőút után Sanghaj volt. Ebben a gigantikus városban él Ribizly barátom. A méretek hangsúlyozása pedig nem túlzás, mert az első dolog, amivel szembesültem, az a tény volt: itt minden HATALMAS.
kilátás a taxiból
Hatalmasak az épületek, hatalmasak a távolságok, hatalmasak az utak, hatalmas a metróhálózat és még a szállodánk is hatalmas volt. Az első taxiutunk közlekedési sokkját (erről majd később egy másik bejegyzésben) csökkentette, hogy tátva maradt a szánk. Elképesztő épületek mellett mentünk el, amelyek az égig nyúltak. Sanghaj ugyanis a felhőkarcolók városa. Budapest kis falunak tűnik mellette. (Meg a többi kínai város mellett, ahol megfordultunk, de róluk majd még írok.)
A város egyfelől nagyon modern, ehhez kapcsolódnak a főbb nevezetességei, másrészt viszont akadnak klasszikusan kínai részei is. Utóbbi alatt a hangulatos templomokat és kerteket értem. Mellettük azonban végig ott magasodnak a felhőkarcolók - már ha egyáltalán látszanak a szmogtól, a párától vagy az esőfelhőktől.

Puszta számok:
Sanghaj hivatalos lakossága 23-24 millióra tehető, ám ha hozzávesszük az agglomerációt, akkor elérheti a 30 milliót. (Viszonyításként Magyarország lakossága kevesebb mint 10 millió.)
A város területe 7037 négyzetkilométer. (Viszonyításként Pest megye területe 6393 négyzetkilométer.)

A Bund
kilátás
(bal szélső kiemelkedő épület: Gyöngy,
jobb szélső kiemelkedő épület: Sanghaj-torony)
Sanghaj bár hatalmas iparváros, kifejezetten népszerű turistacélpont. Talán a legfőbb látványossága épp az épületekben rejlik és ennek központja a Bund.
A Bund (sáros partot jelent) története a huszadik század első felég nyúlik vissza, akkor kezdődött a Huangpu folyópart kiépülni. Mára pedig olyan szépen kinőtte magát, hogy a város legjelentősebb és legjellegzetesebb épületeit innen csodálhatja meg az ember.
Nem csoda, hogy mikor először elsétáltunk ide, hatalmas tömeg fogadott minket. Hétvége volt és tényleg rengeteg turista szeretné megcsodálni ezt a folyópartot, így a metrótól a partig együtt hömpölyögtünk a tömeggel, hol a járdán, hol az úttesten. Olyan sokan voltak ugyanis, hogy a járdán nem volt elég hely számukra (nem fértünk fel a zebránál a járdaszigetre, hiába préselődtünk össze, mint a szardíniák a dobozban), így minden sarkon állt egy rendőr, aki irányította a gyalogos csordát, míg az autósok kénytelenek voltak átengedni az úttest szélét is. Még a Bund sétálóútjának feljáróját is szabályozták a helyi szervek.
tömeg a sétányon
Elsőre tehát a tömeg vonta el a figyelmet az épületekről. No, de úgy voltunk vele, majd eljövünk máskor is. Így tettünk pár nappal később, amikor már kifejezetten szellősnek bizonyult a helyszín.
A ritka népsűrűség oka az eső volt és a köd. A felhők a kilátás nagy részét eltakarták, így a Gyöngy-torony is csak félig látszott, míg a hatalmas Sanghaj-torony mintha eltűnt volna.
Kétségtelenül hangulatos volt mindkét sétánk a Bundon, mert első körben megtapasztalhattuk a kínai életérzést (tömeg, tömeg, tömeg), második körben pedig a város nyugodtabb, már-már misztikusabb oldalát. Az optikai csalódások ugyanis a látkép részét képezik. Néha eltűnnek a felhőkarcolók a szmogban vagy egy felhőben. Néha nem is látszanak olyan hatalmasnak, aztán az ember csak sétál és sétál és még mindig piszok messze van a mégis egyre nagyobbnak tűnő épület. Néha meg egyszerűen nehéz felmérni, melyik torony a magasabb. Megértem tehát, hogy ez a rész a város nevezetessége.

Jáde Buddha Temploma
a templom udvara
Első napunkon egy "tipikusan kínai" helyszínt látogattunk meg a városban, egy buddhista templomot. Azért merem tipikusnak nevezni, mert rengeteg, de tényleg rengeteg buddhista templom van Kínában. Jó néhányat meg is néztünk közülük.
Itt jött ki igazán Sanghaj két arca, mert a tradicionális pagoda jellegű épületek, a rendezett kert és a sok-sok Buddha-szobor egy kis elzárt szigetet alkotnak a toronyházak között.
Kínában minden látnivaló, nevezetesség, múzeum belépőjegyes, így ide is jegyet kellett váltanunk. Ez azonban nem visszatartó erő a helyi turisták számára, mert nem kevés látogató volt odabent.
folyosó
A templom egyébként működik és egy jádéból készült szoborról kapta a nevét. Az épületegyüttes ezért egyszerre volt tele fényképező turistákkal (mint mi), imádkozó hívőkkel és ott dolgozó szerzetesekkel. Mindenki szépen megfért a piros szalagos folyosókon, de már itt éreztem, hogy hiányos a tudásom. Ez pedig utunk későbbi templom és szent hely látogatásai során csak fokozódott. Szóval ha valaki Ázsiába megy, jobb ha kicsit felkészül a helyi vallásokból, különben furcsán kívülállónak fogja érezni magát. Bár az is lehet, hogy csak én vagyok ennyire maximalista és tudáséhes.

Néhány hasznos tipp buddhista templomokhoz:
- Vigyázz, küszöb! Az épületekbe be lehet menni, ám egy kifejezetten magas (cirka 20-30 centiméteres) küszöböt át kell lépni hozzá. Láttam néhány gyereket és felnőttet, aki elbotlott közben.
- Tiszteld a helyet! Általában mindig szólnak vagy kiírják, ha valahol nem szabad fényképezni, de azért jobb ha az ember tisztában van vele, hogy egy templomban jár. Templomban pedig illik viselkedni és nem zavarni az imádkozókat.
- Többnyire nincs öltözködési feltétel. Minket minden helyen beengedtek sortban és trikóban, de néhol előfordulhat, hogy az ott élő szerzetesek miatt adnak kendőt a lengén öltözött hölgyeknek. Ezen nem kell fennakadni, a Vatikán még mindig ezerszer szigorúbb.

ima

Francia negyed
Sanghaj valójában egy sokarcú város. Múltjában van nyoma a gyarmatosításnak és ezt szándékosan őrzi is. Ezért van az, hogy van francia negyede.
a negyed egyik utcája
Ez a városrész egy ideig francia fennhatóság alatt állt, ami meg is látszik az épületek stílusán. Kicsit olyan volt itt sétálni, mintha hirtelen egy európai utcába cseppentünk volna. Aztán persze mellbe vágott a kínai kaja mindent átható szaga és a hagyományos lampionok fénye tudatosította, még mindig Kínában vagyunk.
Az épületek tehát őrzik a múltat, de a jelen és a jövő épp úgy jelen van. A negyed gyakorlatilag egy sétáló- és vásárlóutcák labirintusa. Van itt minden a csecsebecséktől, a teán és selyemsálakon át a helyben készült ételekig. Egyik kicsi bolt váltja a másikat, a bámészkodók pedig csak bolyonganak és bolyonganak közöttük. A különleges hangulatot pedig a lampionok és a különféle növények adják.
Van egy saját bája a negyednek és az európai szemmel normális méretű épületeinek. Esti sétáláshoz és bámészkodáshoz kifejezetten ideális ez a városrész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése