2019. július 29., hétfő

Szárnyak

Nem különösebben hozott lázba ez a könyv. Csakhogy egyik könyvrendelésem mellé megkaptam a kiadótól ajándékba és ha már nálam volt, úgy éreztem, illik elolvasnom.
A borító egyszerű, nincs rá panaszom, azonban a címmel akadtak gondjaim.
Miért kell az angol címet háromszor akkora betűtípussal rányomtatni, mint a magyart? Mikor be akartam jelölni az olvasását Molyon, a magyar címre rákeresve nem adta ki a könyvet. Beírtam hát az angol címet, egyből ki is dobta és gyorsan rákattintottam. Persze, hogy véletlenül az eredeti angol könyvre és nem a magyar fordítására... Értem én, hogy jól mutat és hangzik az angol cím, de ha egyszer kap magyart, miért nem lehet azt használni? Értelmetlenül megtévesztő így.
No, de ennyit a személyes nyűgjeimről, térjünk vissza a könyvhöz, ami kemény kötést kapott és mindössze 268 oldal. Nem túl meglepő módon egy sorozat (Laurel) első kötete.
Fülszöveg, ami gyakorlatilag nincs is:
"Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról."
Oké, a kötet hátuljára rányomtatták még Stephenie Meyer háromsoros és hasonlóan semmitmondó ajánlóját, de ezt inkább hagyjuk.
Mikor elkezdtem olvasni, két dologgal szembesültem. Az első a nyelvezet rettentő puritánsága volt. Szépirodalom után ez a könyv elképesztően gagyinak tűnt. Tőmondatok, érdektelen leírások, párbeszédek a semmiről és szájbarágó stílus. Mintha egy nagyon amatőr szerzőtől olvastam volna és ez valószínűleg az eredeti szöveg és nem a fordító hibája.
A nyelvezetből adódóan nehezen rázódtam bele a könyvbe, de aztán sikerült félretennem irodalom iránti esztétikai elvárásaimat és a történetre fókuszáltam. Itt jött a második felismerés, ami már inkább pozitív volt. Ez a könyv egy mese. Mikor valaki megkérdezte tőlem, épp mit olvasok, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy mesét, mert ez bizony az.
A történet egyszerű, tinikönyvesen romantikus és a tündérnövényektől kellemesen meseszerű. Az alapszituáció költözéssel, új barátokkal és fantasztikus átalakulással meglehetősen tipikus, de szerencsére az írónő legalább a háttér kidolgozására több energiát fordított. Tetszettek a tündérnövények, tetszett hogy szőtt bele klasszikus mondabeli elemeket (pl.: Artúr király, Avalon, Oberon), mégis kicsit modernizálta őket. Még a virág is tetszett, mert kreatív újítás volt. Látszott, hogy a szerző ezt átgondolta, de persze nem fejtett ki mindent. Mondjuk egy sorozat nyitányaként ez nem feltétlenül baj. Remélhetőleg a folytatásban jobban árnyalja ezt a tündéres és trollos világot.
Szóval maga a cselekmény rendben volt, bár nem okozott sok meglepetést és "izgalomra" csak a kötet végén lehetett számítani.
A főhősnő, Laurel a lassú felfogásától eltekintve kedvelhető szereplő. David és a lány családja ellenben olyan szinten idealizálva voltak, hogy pont ettől váltak nehezen szerethetővé. A tündérfiút meg inkább nem minősítem, mert az egész szerelmi szál annyira klisés és elcsépelt, hogy jobban járunk, ha elfelejtjük.
Összességében, bár nem tetszett az elején, kellemes csalódás lett a végére. A sztori nem rossz, fiatalabb korosztály számára meseként pont ideális (és zombi felnőtteknek a reggeli tömegközlekedésen is oké), de komolyabb elvárásoknak nem tesz eleget.
Azoknak tudom ajánlani, akik mesére vágynak tündérekről és nem elvárásuk a szép megfogalmazás.

Kiegészítés:
A sorozat további három része (Varázsigék, Illúziók, Elrendelve) elérhető magyarul. Ha kedvem támad valamikor mesét olvasni, lehet hogy a második kötetnek adok egy esélyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése