Nem csupán a városnézés miatt látogattunk el Sanghajba, hanem hogy kipróbáljuk a város nyújtotta lehetőségeket és kalandokat. Vagyis részt vegyünk minden jónak ígérkező olyan programon, amelyre Magyarországon nincs lehetőség. Ebben a bejegyzésben ezeket a kalandokat foglalom össze.
Mágnesvasút
 |
| a vasút előcsarnoka |
Épp azon a nemzetközi repülőtéren landolt a gépünk Sanghajban, ahonnan a mágnesvasút indul.
A köznyelvi nevén Maglev egy olyan vasút, ami gyakorlatilag lebeg, mivel mágneses energiával működik. San Diego kifejezetten boldog volt, hogy kipróbálhatja és ez csapatunk fiú tagjaira fokozottan igaz volt.
A vonat csúcsidőben 430 km/h sebességgel közlekedik. Sajnos nem csúcsidőben próbáltuk ki, így "csak" 300 km/h sebességgel robogott velünk. Azért így is elég gyors volt és kellően lerövidítette a távolságot, amit még a taxival meg kellett tennünk a szállodáig.
A vasút egyébként ránézésre nem tűnik extrának, de ahogy az ember bámészkodik az ablakon, elég menő tempóval suhannak el mellette a házak, fák, és a másik mágnesvasút. Szóval klassz élmény volt, bár én nem különösebben rajongok a járművekért.
Házasság piac
Sanghaj egyik hatalmas és egyébként szép parkja vasárnap délelőttönként átalakul egy kifejezetten érdekes piaccá. A park egyik felét megtöltik az útra lerakott esernyők és az idősebb hölgyek és urak. Ez az úgynevezett Házasság piac.
A következőképpen működik:
Anyuka vagy apuka szeretné, ha felnőtt gyermeke végre megházasodna és születne unokája. Csakhogy a gyerek sokat dolgozik, nincs ideje ismerkedni, főleg nincs ideje megfelelő jelölteket keresni. No, de anyuka vagy apuka épp ráér, ezért fog egy esernyőt, vasárnap reggel kisétál a parkba, leteszi az esernyőt és kifüggeszti rá a reklámszöveget. Minden ernyőn egy kecsegtető leírás van az illető hölgyről vagy úrról. Általában a következő adatokat adják meg: életkor, magasság, végzettség, munkahely és kereset. Aztán jönnek a parkban sétálgatók és bámészkodók, na meg a feleségre vagy férjre vadászók és már pörögnek is az ajánlatok. Általában a szülők megbeszélik egymás között, hogy csemetéik miért passzolnának össze, telefonszámot cserélnek és innentől már a fiatalokon múlik, hogy elmenjenek randira és megvalósítsák a szülői terveket.
No, és hogy miért akarnak a kínaiak unokát? Hát, mert ők nevelik fel. A jelenlegi kínai családmodell abból áll, hogy házasság, gyerek (még mindig többnyire egy gyerek, bár már engedélyezett több gyereket vállalni), aztán anyuka és apuka dolgozik minél többet, míg a kicsit lepasszolják a nagyszülőknek. Szóval gyakorlatilag a nagyszülők nevelik a következő generációt, ezért olyan fontos számukra, hogy gyermekük minél előbb megházasodjon.
A piacon egyébként nem szeretik, ha fényképezik őket, ezért azt a pár képet, amit készítettünk, a parkot fényképezve tettük. Apropó fénykép, San Diegóval beálltunk egy közös képre a park tava elé, ahol szép nagy aranyhalak úszkáltak. Aztán Ribizly barátnőm írt egy cetlit kínaiul "Megtaláltam!" felirattal és a kezünkbe nyomta. Amint ezzel a felirattal folytattuk a fényképezést, látványosság lettünk a helyiek számára és azt tették, amit a legtöbb kínai: fényképezték a külföldieket.
Skywalk
Talán egyik legnagyobb kalandom a Jin Mao Toronyhoz kapcsolódik. Ez a torony Sanghaj legmagasabb épületei közé tartozik és messziről is kifejezetten látványos. Igaz, a sörnyitó formájú toronyház és a Sanghaj Torony (a város legmagasabb épülete és a világ második legmagasabb épülete) mellett talán nem a leglátványosabb. Mégis ez a legizgalmasabb toronyház a városban.
Az épület 88. emeletén van egy Skywalk nevű program, ami lényegében egy szabadtéri séta a torony körül.
340 méteres magasságról van szó, így tériszonyosoknak nem kifejezetten ajánlott. Kis csapatunk ezért ketté vált és míg a bátrabbak meghódították a Jin Maot, addig a többiek megnézték, milyen a kilátás a Sanghaj Toronyból. Ők természetesen szigorúan üvegen át tették mindezt. Na, de mi nem és itt kezdődnek a kalandok.
Az ember először is lefoglalja az időpontot, mivel egyszerre csak limitált létszámú (ha jól emlékszem 12) ember tartózkodhat odakint. Aztán kifizeti a belépőt, aláírja a papírt, mi szerint saját felelősségére megy ki a torony oldalába és megszabadul minden holmijától az ékszereket és zsebekben lévő dolgokat (még egy papír zsebkendő sem maradhat) is beleértve, majd jöhet a beöltözés.
Csak zárt és fűzős cipőben lehet kimenni, így ha valaki alkalmatlan lábbeliben érkezik, kénytelen cipőt váltani. Ráadnak egy beülős hevedert és egy bukósisakot. Aztán libasorban ráakasztják az ember hevederének két kötelét egy sínben mozgó kampóra. Ez a sín végigfut az épület oldalán. Amint az ember rácsatlakozott a sínre, már ki is küldik a peremre.
Maximum két méter széles az a perem, amin végig lehet sétálni az épület oldalán. Közben persze mindenki húzza magával a sínbe akasztott biztonsági felszerelését.
A libasorban közlekedő csapatot ketten kísérik, egy elől és egy hátul. A kísérők nem csupán biztonsági okból vannak jelen, hanem egyben idegenvezetők - mutatják, hogy a kilátásban mit érdemes jobban szemügyre venni - és trükkmesterek is. Különféle trükköket mutatnak, amitől még izgalmasabb a séta és ami hasznos lehet a túra végén.
A perem két végén van egy-egy kamera, ami lefényképezi az embert. Az első közvetlenül a kilépés után kattan, így az emberek mosolya itt nem feltétlenül őszinte. Ezt egyébként kinyomtatva oda is adják emlékbe. A másik kamera a túra végén van, ahol mindenki kedvére pózolhat a kamerának. Akár több képet is készítenek és ezeket külön meg lehet venni digitálisan vagy nyomtatva.
A séta során az első dolog, ami megragadja az ember figyelmét, a szédítő mélység, majd a gyönyörű kilátás. Elképesztő ilyen magasról végigtekinteni a városon, így hamar az lesz inkább az érdekes, milyen épületeket látunk és nem az, hogy milyen picikék odalent az autók.
Aztán, mikor az ember kigyönyörködte magát, kezdheti tesztelni a bátorságát. A hevederek biztonságérzetet adnak és megtartanak, így lehet engedelmeskedni a csoportvezetőnek, mikor azt mondja, menjünk ki a perem szélére. A szélen előre lehet dőlni, mert a heveder megtart. Hátrafelé is lehet dőlni, mert szintén megtart, így egy kézzel el is lehet engedni a kötelet, vagy akár mindkét kézzel. Fél lábbal ki lehet lépni a mélységbe vagy akár mindkét lábunkat lelógathatjuk a városra, ha kiülünk a perem szélére.
Igazi adrenalin bomba ez a rövid séta és az ember megtanulja közben, hol van a bátorsága határa. Az enyém a perem szélétől úgy húsz centivel beljebb volt, leszámítva mikor ülve lelógattam a lábamat. Itt mertem fél kézzel kapaszkodva a levegőbe nyújtani az egyik lábamat. Aztán, a béna jógapóz után beérve az üveg mögötti biztonságba, igazi hősnek éreztem magam. Ehhez mondjuk hozzájárult, hogy rendkívül sok turista jön fel a toronyba, hogy bentről bámészkodva nézze végig a szabadban sétálgatók útját. Ők előszeretettel fényképezik is a bátor jelentkezőket és a végén, mikor bejönnek, hatalmas tapssal köszöntik őket.
Sanghajban ez a program tetszett a legjobban és benne van a top 3 kínai élményemben.
Csak azt sajnáltam, hogy a szmog miatt nem láttunk messzire. A távolabbi épületek beburkolóztak a környezetszennyezés ködébe, pedig ilyen magasságból messzire el lehetne látni. Azonban a szmog annyira hozzátartozik a város mai képéhez, hogy nem bántam megtapasztalni. Megdöbbentő volt saját szemmel látni és még inkább megerősítettet, hogy nem szabad hagyni más nagyvárosokat is erre a szintre jutni. Szomorú lennék, ha Budapesten nem láthatnám az eget és a felhőket, hanem csak ezt a ködszerű szürke izét.
San Diego kilátását a legmagasabb épület tetejéről (tériszonya van, így ő a Sanghaj Tornyot választotta) szintén zavarta a szmog, de azért így is lélegzetelállító képeket készített a városról, mellékelek is kettőt.
Jóbarátok Kávézó
A kínaiak inkább teáznak, mégis van egy kávézó Sanghajban, ami olyan különleges, hogy muszáj megnézni. Ezt a kávézót a Jóbarátok sorozat mintájára hozták létre.
Hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, így mikor korábban Ribizly barátom mesélt erről a helyről és mutatott képet, rettentően irigy voltam. Na, de már nem vagyok, mert volt olyan jó fej, hogy elvitt oda.
A helyiség kialakításánál a sorozatbeli díszlet volt mérvadó. Ezért van itt hatalmas ablaküveg, Central Perk logó és épp olyan bútorok, mint a filmben. El is foglaltuk az ominózus barna kanapét.
A kávézó egyik sarkában folyamatosan a sorozat epizódjai mennek eredeti angol hanggal és persze kínai felirattal. A látogató ezért még egy-egy klasszikusnak számító jelenetet is megnézhet, míg a kávéját szürcsöli.
Az italkínálat a szereplőkhöz lett igazítva és minden kávét dedikálnak is a karakterek neveivel. Én Ross kávéját ittam nagy pöttyös bögréből.
Persze nem csak kávét lehet kérni, hanem más italokat és természetesen teát is. A kiszolgálás nem a leggyorsabb, bár a srác egyedül volt a helyen és valószínűleg nem számított ilyen sok külföldi vendégre egyszerre. A forgalom egyébként meglepően kicsi, azt hittem, meg kell majd verekednünk a kanapéért, ám szerencsére alig voltak rajtunk kívül. Ellenben volt egy beépített cica az egyik bárszéken, akit többször meg is simogattam.
Míg a kávénkat fogyasztottuk, rengeteg képet készítettünk. Én legalábbis teljesen bezsongtam, Ribizly pedig mindig kapható a fényképezésre. Még kellékeink is akadtak egy plüsspingvin és sok vicces, a sorozat jelenteiből kiragadott mondat képében.
Szóval remekül szórakoztunk.
Sorozatrajongóknak ez a hely egyszerűen tökéletes.
A vonat csúcsidőben 430 km/h sebességgel közlekedik. Sajnos nem csúcsidőben próbáltuk ki, így "csak" 300 km/h sebességgel robogott velünk. Azért így is elég gyors volt és kellően lerövidítette a távolságot, amit még a taxival meg kellett tennünk a szállodáig.
A vasút egyébként ránézésre nem tűnik extrának, de ahogy az ember bámészkodik az ablakon, elég menő tempóval suhannak el mellette a házak, fák, és a másik mágnesvasút. Szóval klassz élmény volt, bár én nem különösebben rajongok a járművekért.
 |
| Maglev |
Házasság piac
Sanghaj egyik hatalmas és egyébként szép parkja vasárnap délelőttönként átalakul egy kifejezetten érdekes piaccá. A park egyik felét megtöltik az útra lerakott esernyők és az idősebb hölgyek és urak. Ez az úgynevezett Házasság piac.
 |
| a park |
Anyuka vagy apuka szeretné, ha felnőtt gyermeke végre megházasodna és születne unokája. Csakhogy a gyerek sokat dolgozik, nincs ideje ismerkedni, főleg nincs ideje megfelelő jelölteket keresni. No, de anyuka vagy apuka épp ráér, ezért fog egy esernyőt, vasárnap reggel kisétál a parkba, leteszi az esernyőt és kifüggeszti rá a reklámszöveget. Minden ernyőn egy kecsegtető leírás van az illető hölgyről vagy úrról. Általában a következő adatokat adják meg: életkor, magasság, végzettség, munkahely és kereset. Aztán jönnek a parkban sétálgatók és bámészkodók, na meg a feleségre vagy férjre vadászók és már pörögnek is az ajánlatok. Általában a szülők megbeszélik egymás között, hogy csemetéik miért passzolnának össze, telefonszámot cserélnek és innentől már a fiatalokon múlik, hogy elmenjenek randira és megvalósítsák a szülői terveket.
 |
| esernyők hirdetésekkel |
A piacon egyébként nem szeretik, ha fényképezik őket, ezért azt a pár képet, amit készítettünk, a parkot fényképezve tettük. Apropó fénykép, San Diegóval beálltunk egy közös képre a park tava elé, ahol szép nagy aranyhalak úszkáltak. Aztán Ribizly barátnőm írt egy cetlit kínaiul "Megtaláltam!" felirattal és a kezünkbe nyomta. Amint ezzel a felirattal folytattuk a fényképezést, látványosság lettünk a helyiek számára és azt tették, amit a legtöbb kínai: fényképezték a külföldieket.
Skywalk
Talán egyik legnagyobb kalandom a Jin Mao Toronyhoz kapcsolódik. Ez a torony Sanghaj legmagasabb épületei közé tartozik és messziről is kifejezetten látványos. Igaz, a sörnyitó formájú toronyház és a Sanghaj Torony (a város legmagasabb épülete és a világ második legmagasabb épülete) mellett talán nem a leglátványosabb. Mégis ez a legizgalmasabb toronyház a városban.
 |
| Sörnyitó, Jin Mao Torony és a Sanghaj Torony |
340 méteres magasságról van szó, így tériszonyosoknak nem kifejezetten ajánlott. Kis csapatunk ezért ketté vált és míg a bátrabbak meghódították a Jin Maot, addig a többiek megnézték, milyen a kilátás a Sanghaj Toronyból. Ők természetesen szigorúan üvegen át tették mindezt. Na, de mi nem és itt kezdődnek a kalandok.
Az ember először is lefoglalja az időpontot, mivel egyszerre csak limitált létszámú (ha jól emlékszem 12) ember tartózkodhat odakint. Aztán kifizeti a belépőt, aláírja a papírt, mi szerint saját felelősségére megy ki a torony oldalába és megszabadul minden holmijától az ékszereket és zsebekben lévő dolgokat (még egy papír zsebkendő sem maradhat) is beleértve, majd jöhet a beöltözés.
Csak zárt és fűzős cipőben lehet kimenni, így ha valaki alkalmatlan lábbeliben érkezik, kénytelen cipőt váltani. Ráadnak egy beülős hevedert és egy bukósisakot. Aztán libasorban ráakasztják az ember hevederének két kötelét egy sínben mozgó kampóra. Ez a sín végigfut az épület oldalán. Amint az ember rácsatlakozott a sínre, már ki is küldik a peremre.
Maximum két méter széles az a perem, amin végig lehet sétálni az épület oldalán. Közben persze mindenki húzza magával a sínbe akasztott biztonsági felszerelését.
 |
| egy ilyen peremen sétáltunk körbe |
A perem két végén van egy-egy kamera, ami lefényképezi az embert. Az első közvetlenül a kilépés után kattan, így az emberek mosolya itt nem feltétlenül őszinte. Ezt egyébként kinyomtatva oda is adják emlékbe. A másik kamera a túra végén van, ahol mindenki kedvére pózolhat a kamerának. Akár több képet is készítenek és ezeket külön meg lehet venni digitálisan vagy nyomtatva.
A séta során az első dolog, ami megragadja az ember figyelmét, a szédítő mélység, majd a gyönyörű kilátás. Elképesztő ilyen magasról végigtekinteni a városon, így hamar az lesz inkább az érdekes, milyen épületeket látunk és nem az, hogy milyen picikék odalent az autók.
 |
| kilátás |
Igazi adrenalin bomba ez a rövid séta és az ember megtanulja közben, hol van a bátorsága határa. Az enyém a perem szélétől úgy húsz centivel beljebb volt, leszámítva mikor ülve lelógattam a lábamat. Itt mertem fél kézzel kapaszkodva a levegőbe nyújtani az egyik lábamat. Aztán, a béna jógapóz után beérve az üveg mögötti biztonságba, igazi hősnek éreztem magam. Ehhez mondjuk hozzájárult, hogy rendkívül sok turista jön fel a toronyba, hogy bentről bámészkodva nézze végig a szabadban sétálgatók útját. Ők előszeretettel fényképezik is a bátor jelentkezőket és a végén, mikor bejönnek, hatalmas tapssal köszöntik őket.
 |
| kilátás a Sörnyitóra a legmagasabb épületből |
Csak azt sajnáltam, hogy a szmog miatt nem láttunk messzire. A távolabbi épületek beburkolóztak a környezetszennyezés ködébe, pedig ilyen magasságból messzire el lehetne látni. Azonban a szmog annyira hozzátartozik a város mai képéhez, hogy nem bántam megtapasztalni. Megdöbbentő volt saját szemmel látni és még inkább megerősítettet, hogy nem szabad hagyni más nagyvárosokat is erre a szintre jutni. Szomorú lennék, ha Budapesten nem láthatnám az eget és a felhőket, hanem csak ezt a ködszerű szürke izét.
San Diego kilátását a legmagasabb épület tetejéről (tériszonya van, így ő a Sanghaj Tornyot választotta) szintén zavarta a szmog, de azért így is lélegzetelállító képeket készített a városról, mellékelek is kettőt.
 |
| kilátás a folyóra |
Jóbarátok Kávézó
A kínaiak inkább teáznak, mégis van egy kávézó Sanghajban, ami olyan különleges, hogy muszáj megnézni. Ezt a kávézót a Jóbarátok sorozat mintájára hozták létre.
Hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, így mikor korábban Ribizly barátom mesélt erről a helyről és mutatott képet, rettentően irigy voltam. Na, de már nem vagyok, mert volt olyan jó fej, hogy elvitt oda.
 |
| ha valakinek kétsége lenne afelől, hol is van |
A kávézó egyik sarkában folyamatosan a sorozat epizódjai mennek eredeti angol hanggal és persze kínai felirattal. A látogató ezért még egy-egy klasszikusnak számító jelenetet is megnézhet, míg a kávéját szürcsöli.
 |
| a kávém |
Persze nem csak kávét lehet kérni, hanem más italokat és természetesen teát is. A kiszolgálás nem a leggyorsabb, bár a srác egyedül volt a helyen és valószínűleg nem számított ilyen sok külföldi vendégre egyszerre. A forgalom egyébként meglepően kicsi, azt hittem, meg kell majd verekednünk a kanapéért, ám szerencsére alig voltak rajtunk kívül. Ellenben volt egy beépített cica az egyik bárszéken, akit többször meg is simogattam.
Míg a kávénkat fogyasztottuk, rengeteg képet készítettünk. Én legalábbis teljesen bezsongtam, Ribizly pedig mindig kapható a fényképezésre. Még kellékeink is akadtak egy plüsspingvin és sok vicces, a sorozat jelenteiből kiragadott mondat képében.
Szóval remekül szórakoztunk.
Sorozatrajongóknak ez a hely egyszerűen tökéletes.
 |
| Na, mi a helyzet? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése