Négy teljes napot töltöttünk Sanghajban, így még mindig nem fogytam ki a város látnivalóiból. Van ugyanis még két helyszín, ami olyan szép és egyben klasszikusan kínai, hogy muszáj írnom róla. Az egyik a városon belül van, míg a másik azon kívül, azonban közös bennük a hangulatosság, a növények, az aranyhalak és a tipikusan kínai épületek. Mikor elindultam erre a nagy útra, épp ilyen helyszíneket vártam.
Yuyuan Kert
a kert bejáratánál |
Az eredete a Ming Dinasztia korába nyúlik vissza, 1559-ben építette Pan Yunduan idős apjának. Mindketten a császár szolgálatában álltak, ezért is engedhették meg maguknak ezt a grandiózus kertet. A századok során több tulajdonosa volt, majd a 17. század végén Zhang Yuming kezébe került. Ő a Qing Dinasztia császárát szolgálta és tovább bővítette a kertet.
kínai csendélet |
1961-ben ismét megnyílt a látogatók előtt és 1982-ben nemzeti kincsnek nyilvánították. Azóta a kert virágzik és rengeteg turistát fogad napi szinten.
Elég nagy területet ölel fel, így a bejárásához legalább két órára szükség van. Ha pedig az ember szeret elidőzni egy tavacska mellett vagy egy virágzó fa alatt, akkor jobban teszi, ha rászánja az időt.
Lineárisan lehet benne haladni a bejárattól a kijáratig, ám akad néhány alternatív útvonal, így jobb, ha az ember szemfüles.
A kert kifejezetten békés helynek tűnik, ám a sok látogatótól helyenként zsúfolt, így nem adja vissza igazán, milyen lehetett, mikor csupán egy család birtokában van. Azonban így is elképesztően szép, érdemes megnézni.
boldog halak |
A kert különféle szakaszokra van osztva és mindegyiknek van külön neve is. Az egyik helyszín a "Happy Fish" névre hallgatott és elég hamar rájöttünk, mitől boldogak itt a halak. Az emberek szívesen etetik őket. A legtöbb turista ezért is a víz mellett üldögélt és valószínűleg jobban jártunk volna, ha nem hétvégén jövünk ide. Úgy sejtem, hétköznap kicsit kevesebb az ember. Habár Kínában kihívás olyan helyet találni, ahol nincs tömeg...
Zhujiajiao
a víziváros házai |
A város eredetileg ruha- és rizskereskedelemmel foglalkozott, de ma már inkább a turizmusból él.
Könnyedén megközelíthető metróval, ha az ember tudja, melyik vonalra szálljon fel. A metrómegállótól pedig kényelmes sétával elérhető a város ősi része.
Az óváros bejáratánál érdemes kombinált belépőt váltani a városon belüli látványosságokra. Az árban benne van a helyi múzeumok és buddhista templomok, valamint egy szép kert meglátogatása, sőt még egy kis hajókázásra is érvényes. (Illetve egy ingyen fagyi kóstolásra, de az annyira kiábrándító volt, hogy inkább hagyjuk.)
Mi egynapos kirándulásnak terveztük ezt a látogatást, de így is szűkös volt az időnk. Több mint egy órát metróztunk ide és a város jegyköteles részei már délután ötkor bezárnak, így viszonylag kevés időnk volt mindent bejárni. Főleg úgy, hogy a hely terjedelme nem kicsi, az ember sokáig elbolyong a szűk utcákban és mindig van valami, ami leköti a figyelmét.
utca a bazársoron |
Az árusok próbálnak minél több embert becsábítani és elég sok turista bóklászik ezeken az utcákon, így meglehetősen nagy a zsivaj. Mondjuk ez általánosságban igaz Kínára, mert minden városban van egy durva alapzaj a sok emberből és járműből adódóan (Na, meg a boltokra szerelt folyamatosan üvöltő megafonok miatt...), így ha valaki egy kis csendre és nyugalomra vágyik, ki kell mennie a természetbe.
A bazársoron egyébként könnyű elszakadni a többiektől, de szerencsére, bár kanyargósak ezek az utcák, mindig a folyópart egy hídjához vezetnek, így vissza lehet találni a csapathoz.
a kínálat |
A kis boltok között bementünk egy-egy múzeumba - volt köztük művészeti festményekkel és szobrokkal és volt köztük kulturális is - majd tovább andalogtunk a folyóparton.
Meglátogattunk két buddhista templomot, illetve egy hatalmas kertet. A kert, ha úgy vesszük, tipikusnak mondható képpel fogadott minket, de volt külön bambusz lugasa és egy picike rizsföldje bemutatva a kínai mezőgazdasági kultúrát, így több is volt ez egy egyszerű kertnél. Elég sokat bóklásztunk itt és tartottunk egy kis pihenőt, mert rettentően meleg volt.
Aztán úgy döntöttünk, ideje igénybe venni a csónakokat
csónakázás a csatornán |
Egy csónakba maximum 6 fő ülhetett be és egyáltalán nem volt mindegy, melyik kikötőjénél szálltunk fel. Voltak kikötők a kombinált jegyes turisták részére (ilyenek voltunk mi is) és voltak külön jegypénztárral is ellátott kikötők, amelyekre bárki előzetes jegy nélkül is foglalhatott helyet.
Csapatunk csak 3 csónakban fért el, de tekintve hogy ugyanott kötöttünk ki (a változatosság kedvéért egy buddhista templomnál) és csupán pár perc különbséggel, ez nem okozott fennakadást. A folyó egyébként meglehetősen zsúfolt ezektől a csónakoktól, de így is remek élmény a vízen közlekedni. Egyszerűen szeretek csónakázni.
a csónakban |
A kínaik nagyon barátságosak, szívesen beszélgetnek a külföldiekkel, főleg ha van velük olyan, aki érti a nyelvüket. Ribizly barátom így ismét felcsapott tolmácsnak, hogy közvetítsen az italok elfogyasztása közben.
Zhujiajiao tehát egy tökéletes kirándulóhely. Ha valaki valami tipikusan kínai hangulatú helyre vágyik, kedveli a bazárokat és szívesen kóstol bele a "vidékies" helyszínekbe, ne hagyja ki, ha Sanghajban jár. Nekem nagyon tetszett.
tücskök |
kilátás az egyik hídról |
tibeti kultúra múzeuma |
hangulatos utca az elmaradhatatlan lampionokkal |
amikor a fotóst fotózzák... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése