Supernatural

Ez a sorozat megérdemli, hogy részletesen írjak róla.
Ám mielőtt belemennék személyes véleményem ecsetelgetésébe és elkapna a rajongói láz, illene egy ismertetőt írnom. Sajnos, hiába találtam egy nagyon jó ismertetőt az egyik rajongói oldalon, nem engedélyezi a más oldalon történő felhasználást, amit tiszteletben is tartok, így kénytelen vagyok magam írni egyet.

A történet egy testvérpárról szól, akik nem épp hétköznapi életet élnek. Sam és Dean Winchester tudja jól, milyen mumus lakik a gyerekek ágya alatt, hogyan lehet megölni egy vámpírt, és hogy mi a különbség a vérfarkas és a wendigo között. Életük nem szól másról csak harcról a gonosz lények ellen.

Nem szeretek ismertetőt írni...
Ezzel a sorozattal még nagyon régen ismerkedtem meg. Az egyik kereskedelmi tévécsatornán tűnt fel először és azonnal megtetszett. Tipikusan az a fajta sorozat, amit kedvelek. Sötét, misztikus, izgalmas és megunhatatlan. Tele van kalanddal és természetfeletti lényekkel, ugyanakkor mindig adnak hozzá egy kis humort is, hogy ne legyen olyan nyomasztó a sok halálos probléma, amikkel a szereplőknek meg kell küzdeniük.
A korhatár nem véletlen, mivel néha tényleg horrorba hajló. Vér, szakadó szövetek és naturalista belsőségek előfordulnak, bár szerintem épp ettől izgalmas. (Igaz, nekem magas az ingerküszöböm, vagy már hozzászoktam a véres témákhoz...)
A karakterek jól eltaláltak és nem is fogom tudni megállni, hogy ne pakoljam tele ezt a bejegyzést képekkel róluk. (A legfelső kicsit nagynak bizonyult, de annyira tetszik, hogy muszáj közzétennem.)
De ha már karakterek, akkor írok is róluk néhány szót. A sztorit inkább nem részletezem, mivel elég spoiler veszélyes lenne. Akinek sikerül felkeltenem az érdeklődését, az úgyis belenéz és megtudja a különálló kalandok közötti csavaros összefüggéseket.
Kezdem talán Sammel (Jared Padalecki). Ő a fiatalabb és a magasabb testvér. Nem rajong a vadász életmód iránt, ezért meglehetősen sokat veszekedik az apjával és igyekszik maga mögött hagyni a véget nem érő küzdelmet a démonok ellen. A sors azonban mást szán neki, ami elől nem tud elszökni. Sam lényegében egy kedves, melegszívű srác, aki mindig a legkevesebb veszteséggel igyekszik megoldani az útjukba kerülő problémákat. Okos és a kutatások többségét ő végzi a természetfeletti ügyekhez. Persze a harcokban is rendesen kiveszi a szerepét, nem is akárhogyan... Szimpatikus karakter, bár nekem inkább Dean tetszik jobban.

Akkor rá is térek az idősebb Winchesterrre. Dean (Jensen Ackles) röviden öccse ellentéte. Imádja a vadászatokat, laza, meggondolatlan, néha ostobán viselkedik, bár korán sem az. Nem izgatják annyira a lehetséges áldozatok, bár a lelkiismerete a helyén van. A kedvenc étele a sajtburger és gyakran köt ki bárokban, hogy néhány feles mellett csajozhasson általában elég nagy sikerrel. Kis negatívum, hogy elég sokat szitkozódik, de már úgy megszoktam, hogy ha részenként háromszor nem anyáz le egy démont, már hiányzik is. ^^ Több oka is van annak, hogy őt jobban kedvelem. Ami a szívén, az a száján típus és bár mindketten elég sok szenvedésen és gondon esnek át, az élet hozzá egy fokkal kegyetlenebb, mégis megőrzi humorát és igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz. Míg Sam hajlamos a depresszióra, addig ő inkább gyilkolászásban vezeti le a felgyüremlett feszültséget a sarokban gubbasztás helyett. (Természetesen démonokat és egyéb gonosz lényeket gyilkolászik.) És nem utolsó szempont, hogy az én ízlésem szerint, Jensen jobb pasi. ^^
A fiúk amúgy a testvéri szeretet jelképei. Bármit megtennének a másikért, még a saját lelküket is eladnák szó szerint. A civakodásaik és ahogy beszólnak egymásnak, feldobják a sorozat vidám oldalát. Szeretem a szarkasztikus megjegyzéseket.
A többi karakter többsége nem igazán lopta be magát a szívembe, egyetlen egyet leszámítva. Ő Castiel (Misha Collins). Csupán a negyedik évadban tűnik fel, de nekem egyből nagy kedvencem lett. Nem tudom, mi van benne, de megfogott. Általában fapofával szemléli az eseményeket, nem érti a vicceket és nagyon keveset beszél, mégis valahányszor megjelenik egy mosoly kúszik az arcomra. Amúgy ő nem ember, hanem egy angyal. Jó húzás volt a sorozat készítőitől, hogy a negyedik évadra újítottak kicsit és bevonták a képbe az angyalokat is. Bár nem hagyományos angyalokról van szó. Cass hol feltűnik ballonkabátjában, hol eltűnik. Sajnos nem minden epizódban szerepel, de így is elég hangsúlyos lett a jelenléte. Még szokja az emberi létet és olyan aranyosan tud rácsodálkozni a dolgokra, ugyanakkor van benne egy már mindent tudok felsőbbrendű érzés is, hiszen gyakorlatilag öregebb mint az emberiség. Közben pedig lelkes a jó célért és lojális a barátaihoz, na meg Istenhez. Nagyon bírom. ^^
Összességében ez egy nagyon jó sorozat és csak ajánlani tudom. Nincs benn semmi sablon, tele van különösebbnél különösebb lényekkel, jó karakterekkel, hátborzongató jelenetekkel és helyzetkomikummal. Érdemes belekezdeni, bár nem valószínű, hogy az ember utána képes kiszállni, függőséget okozhat.
A sorozat jelenleg hat évadnál tart, én most nézem az ötödik évadot és még itt is olyan váratlan és izgalmas csavarokat produkál, ami ritka az ilyen hosszú daraboknál. Nem tudom megunni. Ahogy a képeket sem, így muszáj még egyet betennem.


Még egy apróság: A bejegyzés címére kattintva megtekinthető egy rövid kis videó Jensen (Dean) rögtönzött produkciójáról. Nagyon vicces és jól mutatja, milyen a hangulat a forgatásokon.