Szerelemmel fűszerezve

Általában hangulatfüggő, hogy épp milyen filmhez van kedvem. Mostanában a könnyed romantikus dolgok keltik fel az érdeklődésemet. Talán van valami a tavaszi levegőben, ami még rám is hat, vagy ellágyulok a madárcsicsergéstől, ki tudja. Mindenesetre letöltöttem néhány romantikus filmet, hogy ha szünetet tartok a tanulásban, vagy csak kikapcsolódásra vágyom, legyen mihez nyúlnom. Kezdtek megfogyatkozni a tartalék filmjeim, sorozatletöltéssel meg sok a macera.
Szóval ma néztem egy egész kedves kis filmet. A címe, The Mistress of Spices (Szerelemmel fűszerezve). Vonzódom a keleti dolgokhoz, így India hangulatához is, ezért kezdtem bele. Mielőtt azonban rátérek a részletekre, jöjjön a szokásos ismertető a már jól bevált port.hu-ról:

"Tilo indiai bevándorló, aki fűszerüzletet vezet San Franciscóban. A fiatal nő különleges képességgel bír: belelát vevői életébe, ismeri a vágyaikat. Különböző fűszereket ad nekik, melyek segítségével elérhetik azt, amit akarnak. Ám ahhoz, hogy valakiből a "fűszerek úrnője" legyen, be kell tartania bizonyos szabályokat. Soha nem hagyhatja el az üzletet, nem érinthet másik embert, és csak a fűszereket szeretheti. Egészen addig nincs is semmi gond, míg egy napon be nem lép az üzletbe a jóképű amerikai. Doug felkavarja Tilo érzelmeit, és a lánynak hamarosan választania kell a szerelem és a szabályok között."

Első ránézésre megállapítható, hogy egy romantikus filmről van szó. Tényleg az. Nem csöpögős, de van benn romantika bőven. Engem mégsem a szerelmi szál érdekelt, vagy legalábbis nem nagyon tudott meghatni. Sokkal jobban foglalkoztattak a fűszerek, az őket körbelengő misztikum és a különféle vásárlók személyes dolgai.
A fő vonzerő mégis a hangulat volt. Bele tudtam magam képzelni a filmben szereplő kis fűszerboltba. Néztem a főszereplő gyönyörű ruháit és próbáltam megérteni az indiai mentalitást. Ezek miatt tetszett a film és nem a fő cselekményszál végett, bár az sem volt éppenséggel rossz. Igaz, talán egy cseppet sablonos a magányos lány megtalálja hercegét, de nem lehet vele, majd mégis minden jóra fordul szitu. Kicsit meseszerű, de néha pont az ilyen mesékre van szükség. Szeretem a meséket.
Összességében egy kedves film. Hangulata van és tényleg tökéletes egy kis kikapcsolódásra, hogy elszakadjon az ember a hétköznapok szürkeségétől. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem irtózik a romantikától és van elég fantáziája a misztikumhoz és a csodákhoz.

De ha már kelet és India, akkor leírom a személyes véleményemet ezzel kapcsolatban.
Szeretnék egyszer eljutni Indiába. Miért? Hát, hogy McDonald’s-ba mehessek! India lakosságának a fele hindu, a hinduk pedig vegetáriánusok. A gyorsétterem megtalálta a módját, hogy az üzlet ne szenvedjen hiányt a marhahústól irtózó népesség miatt. Bemegy az ember egy indiai McDonald’s-ba és eldönti, hogy muzulmán (hagyományos, nálunk is kapható) menüt kér, vagy hindut (vegetáriánus). Éljen az egyenlőség! Bár, Pucca megígérte nekem, hogy ha ő lesz a gyorsétterem tulaja, akkor Magyarországon is bevezetteti a hindu menüt csak az én kedvemért. De erre várhatok még néhány évig, így maradok az eredeti tervnél és elmegyek Indiába egészségtelen gyorséttermi kaját enni. :D
Persze, ha már ott leszek, akkor megnézek mindent. A füstös és fűszeres utcáktól a szent tehenekig és beszerzek néhány gyönyörű színes ruhát és telerajzoltatom magam hennával.
India, biztosra veszem, hogy egy igen különleges és gyönyörű hely a gazdag kultúrájával és a sok európai ember számára titokzatos dolgával. Viszont, bármennyire is vonz a kelet, nem hiszem, hogy képes lennék ott élni. Túlságosan feminista vagyok hozzá. Képtelen lennék elviselni, hogy mások döntsenek a sorsom felett. Még azt is utálom, ha a hétköznapi dolgaimba beleszólnak, mondjuk, hogy mit vegyek fel reggel és mit ne.
De ha már ruhák, akkor nem bírom megállni, hogy ne tegyek be egy képet az indiai divatról.

Igazából, nem szoktam divattal foglalkozni. Persze, nőből vagyok és a dupla X kromoszóma belém is kódolt némi vonzalmat a szép ruhák iránt. Kiforrott stílusom viszont nincs. Szeretek talpig feketében lenni, imádom a csipkét és a fűző hiába egy kínzóeszköz, attól még szép. Ugyanakkor, a színes dolgokat is szeretem. Néha kifejezetten hippi forma vagyok. Ráadásul vonzódom az aranyos figurákhoz, a humoros feliratokhoz és a kockás ingekhez. Így elég nehéz bekategorizálnom magam, mégis, mások tökéletesen tudják, mi illik a stílusomhoz és mi nem. Gyakran hallom, hogy ez, vagy az nekem való, vagy tipikusan olyan, amilyet én szoktam viselni. Mégis, talán több is van bennem a tornacipőn és póló-farmer kombináción kívül. Van egy darab szoknyám és szeretnék mellé egy másikat is. Ez nálam nagy előrelépés. Viszont magamtól nem fogok kiöltözni, az biztos. Túl lusta vagyok hozzá...
Ezt a ruhát itt a képen, viszont szívesen kipróbálnám, bár nem kifejezetten a rózsaszín az én színem.

Egy tanulságos és igaz idézet a végére:

"A legjobban azt utálod másokban, amit magadban nem szeretsz."