Már a héten is lett volna kedvem írni, mondjuk a szerdai napomról, vagy arról, hogyan éltem túl ezt a hetet. Talán a siker titka a napsütés, vagy a pozitív hozzáállás, esetleg a szerencsecsillagom elől elvonult ronda sötét fellegek. Valójában mindegy, a lényeg, hogy süt a nap, lecserélhettem a szövetkabátot a bőrkabátomra és jó kedvem van, pedig ezen a hétvégén is csak tanulni fogok, de túlélem.
Ezt a képet még előző héten készítettem. Egyik reggel, mikor mentem a konyhába egy bögre teáért, kinéztem az ablakon. Megláttam ezt a vadgalambot a kertünkben álló, hatalmas meggyfa egyik ágán egyensúlyozni. Iszonyatosan erős szél fújt és borzolta a galamb tollait, ahogy hintázott az ágon. Míg kihajoltam az ablakon, hogy lefényképezzem, mert olyan aranyos, majdnem levitte a fejemet a szél. Aztán a galamb beljebb sétált az ágon és egy vastagabb részen üldögélt tovább, én meg mentem a dolgomra.
Olyan érdekes állatok. Én csak kis kémeknek hívom őket, mivel mindenhol ott vannak és engem figyelnek. A szomszéd galambjai pedig néha kifejezetten ijesztőek tudnak lenne, ahogy ülnek a háztetőn, pont a szobám ablakával szemben és engem bámulnak, ahogy az asztalomnál ülök. Hiába a függöny, tudom, hogy engem néznek. Látszik abból, ahogy a fejüket oldalra billentik és egyenesen a képembe bámulnak. Aztán a nagyvárosok mind tele vannak velük. Ők is utánam kémkednek, főleg az a néhány, amelyik a kolis ablakpárkányomon álló vajamat fogyasztotta nagy lelkesen. De mégis bírom a galambokat. Aranyosak. Na, jó, nekem minden állat aranyos. ^^
Ideje lenne, kicsit értelmesebb dolgokról is írnom.
A bejegyzésem címe Teenage Dirtbag. Ez egy amerikai, 2009-es mozifilm. Véletlenül bukkantam rá, ahogy böngésztem kicsit. Igazából, csak egy aprócska blogbejegyzést találtam róla magyarul, amiben épp nagyon dicsérték, így letöltöttem. Sajnos, nincs hozzá magyar felirat, sőt még angolt sem találtam. De megnéztem felirat nélkül is, bár eltartott egy ideig míg rászántam magam.
Előbb jöjjön a rövid ismertető (a hivatalos angol, majd a magyar fordítása) :
"A popular high school girl is harassed by a delinquent boy until they are placed in creative writing class together. Through written words, they create a bond, but tragically a bond that cannot withstand her social pressures or his brutal home life.""Egy népszerű gimis lányt zaklat egy bűnöző srác amíg együtt nem járnak kreatív írás órára. Az írott szavak által létrejön köztük egy kötelék, de sajnos ez nem áll ellen a lányra nehezedő társadalmi nyomásoknak és a fiú brutális családi életének."
Le kell szögeznem, csak azért írok erről a filmről, mert a fent említett rövid blogbejegyzésen kívül, nem találtam róla semmit. Számomra csalódás volt.
Az ismertető és a bejegyzés alapján, egy romantikus drámára számítottam, ami talán mentes a sablonoktól. Hát, nem sablon az biztos, de én nem találtam romantikusnak, sőt még drámának sem. Unalmas volt, néhol gusztustalan (van gyomra a srácnak...) és szánalomra méltó. Ítéletem okai a következők:
A karakterek gyengék, a lány egyértelműen szeretet és figyelemhiányos, míg a srác önpusztító, agresszív és egy igazi görény. Persze, mindegyik a családi hátterére fogja, de kérem szépen, nem lehet mindet ezzel magyarázni...
A kötelék pedig köztük elég érdekes. A srác beleszeret a lányba, ám ő ezt nem viszonozza igazán. Valójában, nem sok érzelmet láttam benne a fiú iránt. Aztán összebarátkoznak, majd jön a tragikus szétválás tipikus tévedések és félreértések következményeként, bár megjegyzem, hogy a csaj szúrta el a dolgot, ami megint azt mutatja, hogy nem igazán érzett a fiú iránt bármit is. Majd jön az ugrás előbb néhány, majd még több évvel későbbre, ami szerintem teljesen felesleges volt. Csak közhelyeket adott és semmi újat.
Összességében, nekem egyáltalán nem tetszett. Persze, az is lehet, hogy az apróbb részletekben rejlik a film lényege, ami felett átsiklottam, hiszen angol nyelven néztem, mégsem hiszem, hogy felirattal, szinkronnal átjött volna bármi is.
Aki szeret eredeti nyelven filmet nézni és nem sajnálja az idejét, az nézzen bele nyugodtan. De senki se várjon tőle túl sokat. Mint már mondtam, csak azért írok róla, hogy legyen egy magyar ellenvélemény az egyetlen kritikához és, ha már egyszer megnéztem, nem túl nagy fáradtság véleményt is mondani róla.
Mindig, mindenről van véleményem, csak az idő kilencven százalékában, megtartom szépen magamnak...
Na, még néhány pozitív megjegyzés a végére, aztán megyek Supernaturalt nézni.
A Károli Egyetem diákjai olyan aranyosak! Az Astóriánál láttam őket, amint nagy táblákkal gyűjtöttek Japánnak. Szép tőlük és szívesen beálltam volna közéjük egy kicsit.
Megvolt az első referátumom (Iordanes) és simán ment, felpörgetett és jó volt.
Kivételesen szocializáltnak tűntem ma és talán sikerül lassan néhány új kapcsolatot kiépítenem. Igazán rám férne.
És a csúcspont, hogy Ribizly küldött nekem egy szép képeslapot Bialystokból. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése