A taxi hátsó ülésén

Kicsit talán mogorva vagyok, na jó, mostanában napi 24 órán keresztül morgok. Úgy érzem, csak sodródok az árral és képtelen vagyok a kormánykerékhez jutni. "Hé, ez az én életem, nem nekem kellene irányítanom?" - teszem fel a kérdést. Válasz persze nem érkezik, csak jön a következő nap és az azutáni, ahogy múlik az idő. Egyszerűen nem tudom felvenni a ritmust. Megoldok valamit, de nem élvezhetem ki a percet, mert jön a következő feladat. És ez így megy tovább. Aztán azon kapom magam, hogy kezdem kivonni magam mindenből, így pedig esélyem sincs a kormánykerék megszerzésére. Lehet, hogy egy kis napsütés hiányzik, vagy valami apróság, ami megszépíti a szürke dolgokat körülöttem. Mondhatnám, hogy csak idő kell és helyrerázódom, de nem. Ezzel csak vesztegetem a perceket, napokat és valóban nem irányítok.
Na, de elég életem árnyékaiból. Írok, megnyugszom, összeszedem magam és olvasok. Imádom a könyveket.
Ez a kötet azonban, aminek a mostani bejegyzésemet szentelem, egyszóval csalódás volt. Egyáltalán nem tetszett, de ha már kiolvastam, írok róla, nehogy valaki olyan csapdába essen, mint én. (Plusz van még két órám a vonatom indulásáig, amit ki kell tölteni valamivel.)
Tehát A taxi hátsó ülésén. Lássuk a rövid ismertetőt:

"Kathryn Cheet taxisofőr annak a tengerészfigurának női megfelelője, akit minden kikötőben egy-egy szerető vár nagy izgalommal. A londoni Kathryn egyszerre öt viharos kapcsolatot tart fenn öt teljesen különböző partnerrel - természetesen mindegyikőjüket annak rendje és módja szerint átvágja. Öreg taxijával az éjszakai London sötét utcáit szinte megállás nélkül járja, minden kellemetlen vagy épp veszélyes helyzetet ural - legalábbis azt hiszi. Ám egyik éjszaka a sors úgy rendelte, hogy Craig Summer, a titokzatos idegen, Kathryn taxijának hátsó ülésén landoljon. A nem kimondottan szokványos találkozás fenekestől felforgatja a lány jól megszervezett, de hazugságokkal és féligazságokkal átszőtt életét."

Ez a könyv is a karácsonyi termésből való. Hasonlóan a Jáde átkához, kedvenc könyvesboltomban bukkantam rá. Megláttam és eszembe jutott, hogy már hallottam róla. Még a gimiben három osztálytársam is olvasta és nekik nagyon tetszett, vagy legalábbis ilyen információk jutottak el hozzám. Régen volt és nem panaszkodtak a könyvre, az biztos. Így leemeltem a polcról, átfutottam a hátulját, megnéztem az árát és a kosaramba helyeztem. Nem bírok ellenállni az olcsó könyvek kísértésének...
Várakozásaimat azonban egyáltalán nem elégítette ki. Nekiláttam, ám valahogy nem igazán kötött le. Sokáig tartott, mire minden szereplő képbe került, míg igazi cselekmény nem is volt. Csak a főszereplő emlékei és néhány rutinos napja, töltötte ki a könyv nyolcvan százalékát. Igazából cseppet sem kedvelem a főszereplőt.
Egy könnyed romantikus, "túl sok pasim van ezért belekeveredem a hazugságaimba és nem tudok választani" szitut vártam. E helyett kaptam egy depressziós, vagány csajt játszó ribancot. Elnézést, de az én szememben tényleg egy ribanc és nem akarok szépíteni.
A szeretői pedig legalább ilyen negatív és gyenge jellemek. Egy egyedülálló apuka, aki még mindig az exnejét szereti, egy maffiózót játszó piti bűnöző, egy rokkant zenész, egy manipulatív leszbi és egy fiatal srác, aki nincs tisztában nemi identitásával. Ezekhez jön az új szerető, aki csupa rejtély és számomra egyáltalán nem szimpatikus. Oké, oké, nekem egyik karakter sem volt szimpatikus, még a legjobb barátnő sem. Ez pedig nem abból adódik, hogy ha olvasok, rohadtul nem érdekel, ki kivel bújik ágyba, vagy hogy ki melyik nemhez vonzódik. Egyszerűen nem láttam a szívüket. Egyik kapcsolatban sem találtam igazi érzelmet.
Kathryn egyik szeretőjétől a másikhoz vándorolt, miközben mindegyiküknek megpróbálta megoldani a problémáit, vagy legalábbis belefolyni a dolgaikba és képmutató módon féltékenykedett. Egy csődtömeg a csaj, ami még nem is lenne probléma, ha a könyv végére jellemfejlődés következtében változna valami. A vége azonban a lehető legrosszabban alakult, egyszerűen nincs befejezve. Utálom az ilyet és mostanában mindig belenyúlok az ilyen típusú könyvekbe... Igazából a szeretőivel folytatott viszonyok lezárásán kívül, már ha lehet egyáltalán lezárásnak tekinteni őket, semmi sem történt a végére. A folyton felemlegetett családi gondok sem javultak egy cseppet sem. Egyszóval nem látok ebben a könyvben túl sok értelmet. Se nem tanulságos, se nem izgalmas és nem ad semmi pluszt. Számomra nagy csalódás volt, így inkább nem is ajánlom senkinek.
Igaz, arra már rájöttem, hogy az én műfajom a pörgős, misztikus témát boncolgató művek. Kár, hogy ezek elég drágák, én meg csóró vagyok...
Egy kis gondolkozásra mégis késztetett ez a kötet, mikor próbáltam meglátni benne az értelmet, a mondanivalót. Eléggé, vagy inkább nagyon sokkoló dologra jöttem rá. Ez a könyv mutatja leginkább a valóságot. Szomorú, hogy mennyi Kathrynhez hasonló nő sétál az utcákon és mennyi érzelmi sérült pasi vagy lány kerül közbe az útjába. Talán, túl borúsan ítélem meg a helyzetet, vagy túl romantikus lélek vagyok, mégis így érzem. Olyan kevés az igazi kapcsolat, ami tényleg érzelmekre épül és persze hűségre. Miért olyan nehéz megmaradni egy embernél? Szerintem, nem lehet egyszerre két embert szerelemmel szeretni, ha pedig valaki nem tud választani, akkor egyiket sem szereti igazán. Most viszont nem fogok párkapcsolati tippeket adni, vagy romantikus elképzeléseimet boncolgatni, az olyan "bagoly mondja verébnek" dolog volna. Ez van, én is érzelmi csődtömeg vagyok és semmivel sem vagyok jobb az imént említett egyéneknél, talán csak azzal különbözök, hogy megrögzötten és fanatikusan ragaszkodom az általam állított elvekhez.
A hűtlenség számomra megbocsájthatatlan és kész.
Egy idézettel zárok, ami tökéletesen illik rám...

"Mentes vagyok minden előítélettől. Egyformán utálok mindenkit." (William Claude Fields)