King Nuts

Napsütésre volt csupán szükségem és máris sokkal jobban érzem magam. Kár, hogy az időjósok szerint ez a szép idő csak átmeneti. De használjuk ki, amíg lehet!
Végre van ihletem, ezért is blogolok. Szépen elterveztem mindent erre a hétre, felírogattam, milyen könyveket és hol kell beszereznem és nagyjából a munkatempót is megalkottam, bár ez úgyis változni fog, ahogy ismerem magam. A jövő hétre pedig igyekszem nem gondolni, mivel erős gyomorgörcsöt kapok, akárhányszor a latinra nézek.
Na, de előbb éljem túl a következő két napot zökkenőmentesen, majd utána aggodalmaskodok a többi miatt. Fő elvem a kis léptékben haladás.

A fenti képen egy kis életkép létható a tegnapi napomból. Épp a domborzatot próbáltam memorizálni, mikor eszembe jutott, hogy a múlt héten vettünk valami japán nasit. King Nuts a neve és a csomagolás szerint eredeti japán édesség, bár inkább ropogtatnivalónak mondanám. Érdekes volt, az már biztos.
Szeretem kipróbálni az ázsiai dolgokat, így ezt is élvezettel majszoltam csak azért, mert a csomagolás szerint eredeti japán. Amúgy nagyon fűszeres, de az alattomos fajtából és elég kemény is. Rizs, mogyoró, szezámmag a fő alkotóeleme, amit meg tudtam állapítani. Talán még pisztácia is volt benne, bár ez csak egy tipp. Ropogtattam ezeket a különféle dolgokat és bámultam a térképet, amíg túl sokat nem ettem a pirosból. Az ugyanis durván fűszeres. A keletiek értenek a csípőshöz, ami a magyar embernek nem probléma, hisz mi is baromi jól bírjuk az erős fűszereket. A gond csak az, hogy én egy külön faj vagyok. Az eredmény az lett, hogy tíz percig hűtöttem a számot, mivel úgy éreztem egy kis sárkány költözött a torkomba. Ezzel be is fejeztem a nassolást.
De ha már fűszerek, akkor leírok egy másik, sokak szerint furcsa dolgot rólam. Egyáltalán nem bírom a csípős ételeket. Rokonságom kilencvenkilenc százaléka mindent erős paprikával eszik és váltig állítja, az a jó, ha megküzdesz a fűszerrel és legyőzöd. Nekem elég egy kicsi és már rosszul is vagyok, szó szerint.
A másik íz, ami kikészít teljesen, az a mentol. Egy aprócska szem tic-tacot sem bírok megenni, annyira utálom. Sőt a mentol illatát sem szeretem. Egyik nap a reggeli tömött buszon, két pasi állt mellettem, elég közel. Mindkettő rágózott és biztos valami extra mentolos típust fogyasztott, mert alig bírtam ki két megállót mellettük. A torkomban éreztem a mentolt.
A harmadik típus pedig az alkohol. Még a rumos süteményt és a konyakmeggyet sem szeretem. A tömény szesz illata pedig olyan reakciót vált ki belőlem, akár a mentol.
Tudom, tudom, fura vagyok, mondták már néhányan.

Helyzetjelentés:
Olvasás felfüggesztve, vagyis most csak a kötelező irodalommal foglalkozom, mivel teljesen el vagyok havazva. A következő kiszemelt, amúgy a Vágy és vezeklés, de ez át fog csúszni a hónap végére, vagy áprilisra.
Áprilisban egy napra bevackolok az OSZK-ba (Országos Széchényi Könyvtár) és ennek a gondolatával még meg kell barátkoznom. Igaz, elég jól haladok a könyvtárak megismerésében a kariban és a történetiben már teljesen kiigazodok, az egyetemi pedig folyamatban van. De azért a nemzeti könyvtár mégis csak más, nagyobb, bonyolultabb és ijesztőbb.
Being Human második évadját kivégeztem. Elvileg most megy a következő évad Angliában, de én ráérős típus vagyok, így várok türelmesen a fordításra, na meg a szinkronra. Gossip girl negyedik évad még letöltés alatt, míg a Vámpírnaplókat felfüggesztettem. Így csak a Supernatural maradt. Ezt is csak azért nézem, mert van rá kifogásom. Mivel a magyar felírat csúszik hozzá, így angollal nézem és így mondhatom, hogy csak gyakorlom a nyelvet. Bár ennek az amerikai sorozatnak a nyelvezete démonokról, meg angyalokról, nem sokat segít egy brit professzor könyvének lefordításában, attól még jó mentség. Amúgy meg nem tudom abbahagyni, függő vagyok. Majd írok is róla egy bejegyzést sok-sok képpel. ^^