Vészmadarak

Már a megjelenésekor szemeztem ezzel a könyvvel. Nagyon tetszett a borító és a vagány főhősnő ígérete. Az egyik könyvesboltban bele is olvastam, de a nyelvezete nem fogott meg annyira, hogy meg is vegyem. Szóval eddig csak kerülgettem ezt a könyvet.

Pedig a borító tényleg csodaszép és a terjedelme sem elrettentő 300 lapjával.

Fülszöveg:

"Miriam ​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.

És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.

Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia."

Voltak elvárásaim, amikor belekezdtem ebbe a könyvbe. A horror címke és a fülszöveg alapján egy sötét és izgalmas történetre számítottam vagány főhősnővel. Nos, horror kellékek voltak benne bőven, ám nem egészen azt kaptam, amit vártam.

Az alapötlet izgalmas és ez az izgalom a háttérben húzódó titkok és a könyv felosztása miatt szinte végig megmaradt. Tetszett, hogy rövid, pörgős fejezetekre volt osztva, amelyek ráadásul több szálon (és időben) haladtak, és fokozatosan csepegtették az információkat. Szeretem, ha egy történet megfontoltan építkezik. Az ötlet tehát jó, és a könyv olvastatja magát, mivel az ember kifejezetten kíváncsivá válik a válaszokra. Azonban mégsem teljesítette a hozzá fűzött reményeimet, ennek pedig egy oka van, a főszereplő.

Vagány főhősnőt vártam, ám Miriam minden csak nem vagány. Egyáltalán nem tudtam megkedvelni, sőt még csak szánni sem, pedig nagyon szerette volna, ha átérzem, milyen szörnyűséges sorsa van. A helyzet ugyanis az, hogy Miriam egy rettentően passzív főhős, aki csak halad az árral, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoz, és egyik pillanatról a másikra meggondolja magát. A vagányság álcáját pedig egy részeg tengerész és egy agresszív kocsis szókincsével kívánja megteremteni. Ki kell ábrándítanom, attól, hogy valakinek minden második szava trágár, még nem lesz vagány.

Apropó trrágárság, az író meglehetősen nagyot esett annak a bizonyos lónak a túloldalára, és most nem csak a főszereplő beszűkült szókincsére gondolok. Horror egyenlő kegyetlenség és vér, de ami itt van, az már inkább komikus. Egyszerűen minden túl sok. Túl sok a pszichopata, túl sok az ostoba halál (Darwin-díjat a srácnak, aki a legfőbb kérdés megválaszolása helyett inkább nyakát szegte pár lépcsőfokon!) és túl sok a céltalan erőszak. A túlzásoktól pedig nem hogy izgalmasabb, hanem inkább egysíkú lett ez a történet. Még egy hulla, még egy kis belsőség és leszakadt végtag, és az ember már olyan unottan lapoz tovább, mintha időjárásjelentést olvasna. A kevesebb néha több és ez az erőszakra is érvényes.

Ugyanezen elv igaz a trágár szókincsre. Igen, vagány az a szereplő, aki cifrán be tud szólni, de nem vagány az a lány, aki folyamatosan testrészek és gusztustalan dolgok megnevezésével dobálózik. Egy-egy jó időben elsütött káromkodás üt, míg a folyamatos trágár beszéd épp olyan unalmassá válik, mint a fent említett vértenger. Ráadásul a szerző amerikai, és az angol szókincs nem épp bő, ha sértegetésről van szó. Szóval én nagyobb teret adtam volna a magyar fordítónak, hogy ékes magyar káromkodásokkal tűzdelje tele a könyvet az unalmasan ismétlődő szavak helyett. Bár, most hogy jobban belegondolok, az sem segített volna rajta, annyira nem ismert az író mértéket...

Volt még néhány dolog, ami zavart a főhősnővel kapcsolatban, de ez már cselekményleírást igényel, így Vigyázat Spoilerek!

Egyrészt zavart, hogy nem kaptam választ a képesség eredetére (Köszi, béna lépcsős srác!), de ezt a húzást a folytatás miatt megemésztem. Azt viszont nem, hogy a főhősnő egyszer próbált meg megakadályozni egy halálesetet, ami nem sikerült, és már el is könyvelte, hogy oké, akkor ez lehetetlen. Na, ha vagány lenne a csaj, akkor több kisérletet tett volna. Illetve a szomorú múltja sem volt szomorú. Sőt, nagyon klisés az egyszer szexeltem, rögtön teherbe is estem "fordulat". A szerző rengeteg erőszakos hátteret írt mindenféle mellékszereplőnek, de nem tudott egy értelmes hátteret összehozni a főszereplőnek. Ez egy elég nagy kapufa. Nos, ezek is közre játszottak, hogy képtelen voltam kedvelni vagy sajnálni a főhősnőt.

Spoilerek vége!

Miriam tehát elég idegesítő volt, és ebben társa is akadt, mert Ashley legalább olyan bosszantó figura. Újra megjegyzem, ha a főhős valóban vagány csaj, nem hagyta volna, hogy egy ilyen seggfej szívassa. Ez a kapcsolat is csak arra volt jó, hogy a szerző a felnőtt tartalom repertoárjába felvehesse az erotikus vonalat. Ráadásul ettől is csak kopott a főhősnő vagány álcája.

A történet vége rettentően kiszámítható, én legalábbis előre tudtam, mi lesz, ám ez nem baj a cselekmény szempontjából.

Összességében ez egy ötletes történet egy fantáziátlan főszereplővel és rengeteg túlzással. Nem bánom, hogy elolvastam, mert addig is nézegethettem ezt a csodaszép borítót, de nem nyűgözött le.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik bírják, ha indokolatlanul sok az erőszak és a trágár beszéd, mert ha ettől elvonatkoztatunk, akkor kalandos olvasmány. Viszont, ha valaki vagány főhősnőre vágyik, keresse máshol, mert Miriam egyáltalán nem az. Illetve a felnőtt tartalom széleskörű és nagy mennyiségű jelenléte miatt, csak felnőttek vegyék kézbe.

Kiegészítés:

Ez a könyv bizony egy sorozat (címe a főhősnő nevével megegyező Miriam Black) nyitó kötete. A második rész, Halálmadarak már eléthető magyarul a Fumax Kiadó jóvoltából. Angol nyelven pedig már hat kötetre rúg.

Egyelőre nem tervezem folytatni, bár van egy kérdés, ami piszkálja a kíváncsiságomat, így nem állítom, hogy soha nem is fogom.