Osztrák várak

Rendszeres olvasóimnak nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy imádom a várakat és kastélyokat. A kedvenc úticéljaim között szerepelnek, írtam is már jó néhányról, legutóbb hazai terepen (Ha valaki kíváncsi lett, ITT elolvashatja.), ezért természetesen Ausztriában sem hagyhattuk ki őket, sőt kettőt is megnéztünk.

Az elsőt gondosan belevettük a programba, és milyen jó, hogy így tettünk! A másodikat pedig hazafelé ejtettük útba, amolyan spontán ötletként. Természetesen ezt sem bántuk meg.

Hohenwerfen vára

a vár udvara

Ez a gönyörű vár Salzburghoz viszonylag közel helyezkedik el, és már messziről is impozáns látványt nyújt. Nekem legalábbis elállt a szavam, amikor az autópályáról lekanyarodva megláttam ezt a 155 méter magas sziklára épült, többszintes erődítményt a gyönyörű hegyek között. Mivel az autópályán nem tudtunk megállni fényképezni, így nem tudok messziről készült és madártávlati képeket mutatni róla. Aki erre lenne kíváncsi, keressen rá az interneten, vagy inkább menjen el, és nézze meg. Megéri! Azért szerintem így is épp elég kedvcsináló képet készítettem a váron belülről.

szintkülönbség

A vár középkori, mivel a 11. században épült. Igazi erődítménynek számított a német parasztháború és a harmincéves háború idején. Illetve várbörtönként is funkcionált, meglehetősen rossz hírrel az embertelen körülményei miatt. A naplóleoni háborúk után felmerült a lebontása, de az osztrák főherceg megmentette, így a 19. században renoválták az épületet. A 20. század elejéig az osztrák főherceg tulajdonában maradt, majd 1931-ben nagy része leégett. Sikeresen helyreállították, aztán eladták a náciknak, így a második világháborút, mint náci adminisztrációs központ vészelte át szerencséjére nagyobb sérülés nélkül. A háború után pedig az osztrák csendőrség kiképzőközpontja volt 1987-ig. Jelenleg mint a helyi turizmus egyik helyszíne szerepel. Látványossága miatt több filmben is szerepelt, talán a legismertebb szerepe a Kémek a sasfészekben című filmben volt. (Erről egyébként a várban van egy kisebb kiállítás is az egyik teremben.)

kilátás a várból a hegyekre

Mivel a vár meglehetősen magasan helyezkedik el, a látogatónak két választása van. Az első egy kényelmes és gyors megoldás, a felvonó. Mi ezt választottuk a bejutáshoz, mert szeretem az üveglifteket, és bíztam a kilátás szépségében. Nos, valóban szép volt, de olyan gyorsan felértünk, hogy nem sok időm volt bámészkodni. A másik opció a séta a várhoz felkanyargó ösvényen. Ezt távozáskor vettük igénybe. Igazán hangulatos volt.
A vár többszintes, így elég sokáig lehet bolyongani benne felfedezve  a zugait. Van egy kisebb kiállítás a vár történeti összefoglalásáról, ami bemutatja hogyan épült át a századok során, illetve itt található az említett filmes kiállítás is. A vár belső termei azonban csak tárlatvezetéssel látogathatók.

madárlesen

Mikor felértünk, mégsem a kiállítások voltak számunkra az elsődlegesek, hanem a madárbemutató. A várat ugyanis gyönyörű ragadozómadarakkal reklámozzák, és szállásadónk is említette nekünk, hogy ne hagyjuk ki. Szóval, amint bent voltunk, jó időzítéssel épp a madarak bemutatója előtt, rögtön letelepedtünk az udvaron, és vártuk a műsort.

Egyre többen és többen gyűltek körénk, vagy telepedtek le a fűbe. Aztán megérkeztek a madarak gondozóikkal, és olyan műsort adtak, hogy az emberek hol bámultak, hol menekülőre fogták. Pedig az elején mindenkit figyelmeztettek, hogy maradjon a helyén nyugodtan. A madarak csak a csalira mentek, és meg sem fordult a fejükben, hogy nekirepüljenek egy embernek, ám néhányan nem bíztak benne, mikor egy hatalmas sas landolt közvetlenül mellettük. A kisebb marakkal kezdzét, és az igazán hatalmasokkal fejezték be. Volt, hogy egyszerre több madár is repült a fejünk felett. 

Keresd a sast!

Gyönyörűek voltak ezek a madarak, és igazán remekül volt kitalálva, hová repüljenek, így bár a nézők nagy területen voltak szétszóródva, mindenki mellett elhúzott legalább egy madár olyan közel, hogy megcsodálhassa. Hatalmas élmény volt. Javaslom tehát, hogy ha valaki ide akar látogatni, előbb nézze meg, mikor röptetik a sasokat, mert ezt kár kihagyni.
A madarak után jöhetett a vár, így szépen kivártuk a sorunkat a tárlatvezetésre. A belső termekbe csak vezetővel lehetett menni, ám mindenféle nyelven trudtak adni audioguide-ot, így természetesen magyarul is.
A vár belülről is olyan látványos, mint kívülről, és ez a túra levitt minket a pincébe, majd felkísért a harangtoronyba is. Szóval megérte kivárni, mert nagyon érdekes volt.

belső udvar és a harangtorony

A kilátás a várból pedig elképesztő. Nem csak a környező hegyek bámulatosak, amelyek ilyen magasságból kifejezetten közelinek tűntek, hanem a völgyben elhelyezkedő város és a folyó kanyarulata is nagyon szép.
Összeségében tehát ez az egyik legjobb vár, ahol jártam. Van itt minden, ami várnak éke lehet a magaslati levegőtől, a történelmen át az izgalmas zugokig. Ha pedig valakinek ez nem lenne elég, még sasokat is lehet látni testközelből. Kell ennél több? Nekem nem, mert én imádtam Hohenwerfen várát. Tudom ajánlani mindenkinek.

kilátás a várból a vidékre

Strechau várkastély

Ezt a várat hazafelé ejtettük útba. Az autópályáról jól látszik (használható fényképet azonban nem sikerült készítenem róla), hiszen meglehetősen magasan trónol, ám egy jó nagy kerülővel lehet csak elérni. Földutakon és alpakafarm mellett autóztunk sokáig, mire rákanyarodhattunk a bejáratához vezető útra. Ha valaki nem bízna a GPS-ben, néhány tábla is jelzi, merre kell menni. Megérte a kitérőt.

a vár oldala

A vár története elég régre nyúlik vissza, konkrétan a 11. századig, ám sorsa a kora újkortól érdekes. Ekkor építették át erődből renaszánsz kastélynak, amelynek a nyomai jelenleg is megtalálhatók benne, mint a falfestmények és az árkádos udvar. Mint minden sokáig lakott épületnek, ennek is megvannak a maga legendái. Például János főherceg tulajdona volt, aki titokban itt találkozgatott kedvesével, míg végül el nem vette feleségül. A romantika mellett, akad itt kísértettörténet is, és persze elrejtett kincsről is lehetne szólni pár szót.

belső udvar

A várat a 19. század végén egy bécsi gyáros vásárolta meg, aki a 20. század elején továbbadta Adolf Boesch-nak, akinek fia viszont elvesztette. A vár egy ideig használaton kívül volt, majd gyermek szanatóriumként fukcionált, és állami kézbe került. Az egykori tulajdonos leszármazottja, Harald Boesch vásárolta vissza 1979-ben, és újította fel. A gazdag új tulajdonos nem csak beköltözött, hanem itt állította ki oldtimer autóit, és a várat látogathatóvá tette.
Természetesen csak vezetéssel lehet körbejárni, ám mi már megint szerencsések voltak, mert épp egy vezetés indulása előtt érkeztünk. A vezetés német nyelven volt, ám tudtak adni angol nyelvű leírást mellé.
Nem olyan nagy, mint a másik vár, de így is elég sok termet be lehet járni, már ami nem a lakóterület része. Ezeken a termeken pedig nagyon szépen látszik a régi korok nyoma. A picike kápolnája pedig kifejezetten mutatós.

reneszánsz terem

A kilátás természetesen innen is nagyon szép, hiszen ez a vár is magaslaton helyezkedik el. A kertje pedig gondozott, tele rózsákkal. Szóval kellemes élményt nyújt itt sétálgatni.
Az autókiállítást is megnéztük, amit persze San Diego tudott jobban értékelni.
Szóval megérte a kis kitérőt. Ha tehát valaki épp a vár közelében jár, és van egy kis ideje, ugorjon be megnézni.
Ausztriában akadnak bőven szép várak, nem is kell túlságosan messzire utazni értük. Szeretnék majd minél többet felfedezni közülük, de addig is, míg újra utazhatok, maradnak a kellemes emlékek, és gyűjtöm szorgalmasan az új úticélokat.
Még egy bejegyzésem lesz ebben a témában, amivel lezárom múlt nyári ausztriai élményeimet.