Ezt a könyvet, már régóta el szerettem volna olvasni. Egyrészt azért, mert nagyon szeretem az írónő könnyed stílusát, másrészt pedig jó ajánlást kaptam rá egyik olvasómtól.
Valamiért nagyon nem tetszik a borító. A boríték rajta ötletes, de a nőalak mögötte elrontja a hatását, míg a színvilág csapnivaló. Még szerencse, hogy nem a külsőségek alapján szoktam ítélni...
A Trivium Kiadó sajnos nem csupán a megjelenésében vétkezett, hanem a szöveg gondozásában is. Akadt benne bőven hiba, ami azért egy mindössze 238 oldalas kötetnél elég elszomorító hatást kelt.
Fülszöveg:
"Gerri úgy érzi, hogy az élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövőjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy előbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerőseinek és végre szembesíti őket az „igazsággal”, azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükről. Egy váratlan esemény következtében az alapos előkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe."
Mielőtt bármit is írnék róla, le kell szögeznem, hogy ez bizony egy klaszikus értelemben vett szórakoztató regény. Nyugodtan lehet ponyvának nevezni, mert nem akar többnek látszani, mint ami, és ez így van jól.
A történet egyszerű, a szokásos szingliket érintő problémákra van alapozva. Tehát nem egy nagy volumenű cselekmény, és nincs is telepakolva világmegváltó gondolatokkal. Valahol mégis tetszetős a koncepciója. A szokásosan butus, egyedülálló nő szokatlanul nagy baklövést követ el, mikor előbb adja postára búcsúleveleit, mint hogy bevégezné tervét. Remek ötlet, de tényleg. Viszont ez egy komolytalan könyv komolytalan szereplőkkel, így a rokonok és ismerősök reakciói cseppet sem normálisak, cseppet sem reálisak, és ezzel az egész konfliktusnak nincs éle. No, és hogy ez baj-e? Egyáltalán nem.
Természetesen ezt az ötletet ki lehetett volna használni egy mélyebb problémafeltárásra, egy lassan kibontakozó karakterfejlődésre, de ez nem az a könyv. Ez az a könyv, ahol a családi ebédek kínosak, viccesek és időnként katasztrófára hajaznak. Ahol a főhős, pontokba szedi, mit kell tennie a halála előtt, és még a fodrász sem hiányzik erről a listáról. Ahol az alkoholizálás a humor egyik forrása, és ahol az élet alakulhat úgy, mint egy lányregényben. Ez ugyanis egy szórakoztató ponyva, semmi több.
A fejezetek rövidek, mindegyik végén a főhős egyik búcsúlevele olvasható. Utóbbiak kifejezetten viccesen indulnak, de valahol elveszítik a lendületüket, így nem mindegyik hat humoros őszinteségi rohamnak, ami a cél lenne. Ettől függetlenül szórakoztatóak, ahogy a cselekmény alakulása és a párbeszédek is azok. Habár az írónő néhányszor a nem kifejezetten ízléses poénokhoz nyúlt (lásd az ikrek étkezési szokásai), mégis megtartotta könnyed báját. A könyv ettől humoros, de nem esik túlzásokba.
Nekem tehát tetszett a stílusa, nem zavartak az elég egyszerű szereplők, sem a kiszámítható végkifejlet, mert jó volt olvasni. Főleg, ha az ember lánya már küzdött hasonló szingli-gondokkal. Én igen, így tökéletesen átéreztem a nyomást, amit a főhős a rokonaitól kapott, és rettentően jókat kacagtam a balul sikerült randevúin. (Egyszer nekem is le kellene írnom az összes defektes delikvenst, mert valószínűleg lenne közöttük ennyire szótakoztató.) A klisék tehát cseppet sem zavartak, mert az életből fakadtak. Ettől függetlenül néha bosszantott a rokonok viselkedése, és hogy Gerri hiába szállt szembe mindenkivel levélben, később mégis inkább visszakozott, minthogy a sarkára állt volna.
A könyv végét összecsapottnak éreztem, illetve a hirtelen kibontakozó szerelmet, picikét gyorsnak, de így is kellemes kikapcsolódást nyújtott. Összeségében tetszett, jól szórakoztam rajta. Nem lett a kedvenc könyvem az írónőtől, de még mindig szeretem a munkáit és nem bántam meg, hogy ezt a könyvét is kézbe vettem.
Bátran ajánlom azoknak, akik egy vicces szingli-könyvet szeretnének olvasni. Ha pedig hölgy olvasók, és kapták már az ívet rokonoktól, amiért még nem mentek férjhez, sőt barátjuk sincs, illetve volt már borzalmas randevújuk furcsa férfiakkal, akkor mindneképpen olvassanak bele. Ha viszont valaki mély gondolatokat szeretne az öngyilkosságról, keressen egy másik, komolyabb és mélabúsabb könyvet, mert ez egyáltalán nem az.
A fejezetek rövidek, mindegyik végén a főhős egyik búcsúlevele olvasható. Utóbbiak kifejezetten viccesen indulnak, de valahol elveszítik a lendületüket, így nem mindegyik hat humoros őszinteségi rohamnak, ami a cél lenne. Ettől függetlenül szórakoztatóak, ahogy a cselekmény alakulása és a párbeszédek is azok. Habár az írónő néhányszor a nem kifejezetten ízléses poénokhoz nyúlt (lásd az ikrek étkezési szokásai), mégis megtartotta könnyed báját. A könyv ettől humoros, de nem esik túlzásokba.
Nekem tehát tetszett a stílusa, nem zavartak az elég egyszerű szereplők, sem a kiszámítható végkifejlet, mert jó volt olvasni. Főleg, ha az ember lánya már küzdött hasonló szingli-gondokkal. Én igen, így tökéletesen átéreztem a nyomást, amit a főhős a rokonaitól kapott, és rettentően jókat kacagtam a balul sikerült randevúin. (Egyszer nekem is le kellene írnom az összes defektes delikvenst, mert valószínűleg lenne közöttük ennyire szótakoztató.) A klisék tehát cseppet sem zavartak, mert az életből fakadtak. Ettől függetlenül néha bosszantott a rokonok viselkedése, és hogy Gerri hiába szállt szembe mindenkivel levélben, később mégis inkább visszakozott, minthogy a sarkára állt volna.
A könyv végét összecsapottnak éreztem, illetve a hirtelen kibontakozó szerelmet, picikét gyorsnak, de így is kellemes kikapcsolódást nyújtott. Összeségében tetszett, jól szórakoztam rajta. Nem lett a kedvenc könyvem az írónőtől, de még mindig szeretem a munkáit és nem bántam meg, hogy ezt a könyvét is kézbe vettem.
Bátran ajánlom azoknak, akik egy vicces szingli-könyvet szeretnének olvasni. Ha pedig hölgy olvasók, és kapták már az ívet rokonoktól, amiért még nem mentek férjhez, sőt barátjuk sincs, illetve volt már borzalmas randevújuk furcsa férfiakkal, akkor mindneképpen olvassanak bele. Ha viszont valaki mély gondolatokat szeretne az öngyilkosságról, keressen egy másik, komolyabb és mélabúsabb könyvet, mert ez egyáltalán nem az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése