2016. július 20., szerda

Egy naplógyilkosság naplója XVIII.

Ez az utolsó bejegyzésem Keri Smith könyvéről, vagyis ma pontot teszek a napló életének végére.
Igazán sok kalandban volt együtt részünk, így kicsit sajnálom, hogy búcsút kell vennem a kötettől és nincs több merénylet, amelyet végrehajthatnék rajta. Azonban egyszer minden jónak vége szakad, tehát itt az ideje, hogy elváljanak útjaink. Mert a végére csak egyikünk maradhat és az én leszek!
Mielőtt azonban rátérnék a kegyelemdöfésekre, bizonyára sok olvasómban felmerült, ugyan mégis mi értelme van ennek a kötetnek, azon kívül, hogy jól elszórakoztatom vele magam.
Nos, semmi.
Ez a könyv pont az, aminek látszik, egy csipet vandál szórakozás. Olyan, mint a mostanában divatos felnőtt színezők azzal különbséggel, hogy itt a stressz levezetése egy könyv sérülését és vesztét okozza. Ez tehát egy kreatív módja a feszültség kiadásának azon emberek számára, akiknek mondjuk nincs türelmük színezni, de szívesen eltépnének, összetörnének, megrongálnának valamit, hogy jobb legyen a kedvük.
Persze nem muszáj minden feladatot szó szerint venni. Lehet szabadon is értelmezni a dolgokat, én is ezt tettem néhány esetben. Azonban, ha valaki igyekszik pontosan követni az utasításokat - én igyekeztem az esetek nagy részében ezt tenni - akkor átlépheti saját könyvimádó határait és kipróbálhatja, milyen, ha az ember szándékosan nem vigyáz egy könyvre.
Az eredmény minden esetben ugyanaz, néhány kreatív és kissé szokatlan szórakozással töltött óra és egy cseppet megviselt könyv, aki boldogan vállalja ezeket a sérüléseket, hogy az olvasó kiadja magából a feszültséget.
Szóval csak bátran! Ha úgy érzed, képes lennél kinyírni egy naplót, vágj bele! Rettentő jó móka.

Ha már szóba került a vágás, mai első merényletem a napló megcsonkítása:
video

Ezúttal is gyűjtöttem a napló lapjai közé, talán a legbizarrabb dolgot, egy döglött bogarat
Szegény Ödön...
Ehhez történetem is van. Muszáj volt családomat beavatni a naplógyilkosság kérdéskörébe, mert nem akartam, hogy őrültnek higgyenek, mikor azt látják, hogy páros lábbal ugrálok egy könyvön vagy fehér dolgok után kutatok a hűtőszekrényben, esetleg ha találnak egy fura lapot a fagyasztóban. Tehát elmagyaráztam kis családomnak, hogy nem ment el az eszem teljesen.
Így történt, hogy nagymamám, aki sokáig azt ismételte: "Micsoda pihent ember talál ki ilyesmit!" megszólított:

- Döglött bogarakat is gyűjtesz?
- Tudom, mama, szerinted hülyeség, nem kell százszor elmondani.
- De tényleg gyűjtöd? Mert találtam egy szép nagyot...

Hát így találtam meg a képen is látható Ödönkét, aki sajnálatos módon belefulladt az esővízbe, szemfüles nagymamám pedig kihorgászta nekem.
Azt hiszem, ez jó példája annak, hogy a családom engem mindenben támogat, még döglött bogarak gyűjtésében is.

No, de nem csak ilyen morbid feladatokat hagytam a végére. Kapcsolatunk megkoronázásaként viseltem picit ezt a naplót:

Az olvasás öltöztet!

Aztán, mivel nem találtam elég divatosnak, kitöltöttem rajta a dühömet. Nem, nem dohányzom, ezért sem bírok rendesen meggyújtani egy gyufát...

video

A teljes kihasználtság érdekében összefirkáltam a könyv éleit is. Igen, szerelmes vagyok a macskámba...

Minden könyvrajongó tudja, hogy behajtani a könyvlapok sarkát megbocsáthatatlan bűn. Aki ilyet tesz, az barbár és egy barlangban szocializálódott.
A felbujtó szamár!


A napló kedvéért mégis megszegtem ezt az íratlan tabut. Átlapoztam a könyvet és ahogy az utasítás mondja, összefirkáltam az oldalakat. (Mondjuk az utasítások összefirkálása már kezdetben megtörtént...) Közben pedig itt is és amott is behajtogattam néhány sarkot. Tudom, tudom, törjön le a kezem érte, ám a cél érdekében szükséges volt. 
Különben meg a szamár mondta, az ő hibája!
Dokumentálásul hoztam hozzá egy képet, a többi firka és szamárfül, majd a záróvideóban lesz látható.

Firkáljunk!

Utolsó merényletemként elgondolkodtam kicsit azon, hogyan lehetne még meggyilkolni ezt a naplót. Írtam is hozzá egy szép hosszú listát. Ki tudja, lehet, hogy később némelyiket még elkövetem ellene...

No, és hogyan néz ki most a naplóm? Vagy kérdezhetném azt is: Mi maradt belőle?
Ehhez készítettem egy összegző videót, hogy jól látszódjon, mennyire került megviselt állapotba, mennyi színes dolog került bele, a lapjaira akár kenve, akár maszatolva, akár festve és hogy milyen sok kaland nyomát viseli.
Tehát én így nyírtam ki ezt a naplót:

video

Nálad mi a helyzet, kedves olvasóm? Felcsapnál naplógyilkosnak? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése