2016. július 4., hétfő

Egy naplógyilkosság naplója II.

Ez a napló kezd egyre inkább hozzám nőni. Talán nem is csoda, hiszen a fő szabályok egyike, hogy mindenhová vigyem magammal. Jelentem is, hogy eddig a napló jött velem munkába, moziba és majdnem egy randira is. Utaztam vele villamoson, buszon és vonaton. Utóbbin mondjuk kissé furcsán nézett rám a mellettem ülő srác, mikor felcsaptam a könyvet és rongálni kezdtem...

Szóval a napló lassan jön velem mindenhová. Például, ahogy a mellékelt képen is látszik, a fürdőkádba is.
A fürdőszoba azon kevés helyszínek egyike, ahol sosem olvasok. Hogy miért? Természetesen, mert félek, hogy vizes lesz a könyv. Most nem féltem. Nyugodt szívvel merültem bele a habfürdőmbe egy köteg papírral a kezemben, sőt egy kis habot is fröcsköltem rá, hogy érezze, a forró fürdő jó móka.
Azonban, mivel a feladatban nem szerepelt, hogy merüljön is el a kádban, viszonylag szárazon megúszta a kalandot.
No, de nem mindegyik feladat ilyen habkönnyű, van ahol jobban sérülnek a lapok, mint azt a következő merényleteknél be is mutatom.

Miután a könyv is elég tisztának érezte magát, eljött az ideje egy kis szépítkezésnek. Fogtam egy csomag színes ceruzát és kiszíneztem az egyik lapját. Kicsit talán hippis lett, de legalább vidám.

Színezz, ne háborúzz!

A kreatívan színes feladat után azonban valami ellentétesre vetemedtem. Elmeséltem aprólékosan egy unalmas és érdektelen eseményt.
A jövőre nézve is elnézést kérek a borzalmasan csúnya írásképemért minden kíváncsi olvasótól. A naplótól azonban nem fogok bocsánatot kérni, mert a ronda kézírásom egyéni speciális merényletem része. Reszkess, napló, lassan de biztosan kinyírlak!

uncsiiii

Következő merényletem bőven a vandalizmus keretein belül mozog. Ezzel pedig, ahogy már említettem, vonaton utazva meglehetősen helytelenítő pillantást kaptam a mellettem ülő rocker sráctól. Metált bömböltetett a fülében, bakancsban volt és fekete pólóban, mint maga a lázadás példaképe, mégis felhúzta a szemöldökét és valószínűleg azt gondolta: "Ez a lány hibbant.", mikor elkezdtem csíkokra tépni a naplóm egyik oldalát.

Tépd, ne sajnáld!

Ha pedig már megtépkedtem, össze is nyálazhattam. A gusztustalan részletektől azonban a későbbiek során is megkímélem érzékenyebb lelkű olvasóimat, tehát csak annyit mondok, hogy a DNS-emmel maszatoltam el a vonalakat. Vagyis csak próbáltam...


Ahogy az oldalszámozásból látszik, összevissza haladok a módszerekben. Egyrészt, hogy a napló ne is sejtse, mit fogok legközelebb elkövetni ellene, másrészt pedig, mert így tartja a kedvem.
Egy ilyen kemény feladat azonban, mint egy naplógyilkosság, bizonyos helyzetekben társat is követel. Szerencsére van egy gyönyörű cicám, aki mindig kész belevetni magát valamibe, ha épp nem azt teszi, amit minden macska: alszik. Úgyhogy, mikor dobolni kezdtem a könyvön, beszállt a mókába, amit a nap utolsó merényletét dokumentáló videó is mutatja:

video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése