2015. december 24., csütörtök

Rózsaszín pöttyök IX.

Itt a december, itt az ünnep, na de hol a hó?
Évek óta nem sikerül igazán karácsonyi hangulatba kerülnöm, mert nekem még mindig puha fehér takaró kell, hogy érezzem, december van és karácsony. Pedig mindent megtettem az ügy érdekében. Már a munkahelyemen karácsonyi zenét hallgattam (Outlander - Yule log), időben beszereztem a karácsonyi ajándékokat, sütöttem mézeskalácsot, ettem bejglit, feldíszítettem a karácsonyfákat (igen, minden évben két fa vár rám, de volt, amikor egy harmadikat is rám bíztak), becsomagoltam az ajándékokat és mindjárt jön a finálé, én mégsem érzem. Nem érzem a telet, az ünnepet, a hangulatot. Inkább csak azt érzem, hogy év vége van (már megint), repülnek a napok (már megint) és nincs az egész cécóhoz túl sok kedvem. Havat akarok!
No, de mielőtt teljesen anti-karácsonyi hangulatba menne el a bejegyzés, hoztam néhány képet decemberi napjaimból, hátha mégis megszáll az ünnepi érzés.

Mikulás járt az irodában
Valójában idén már egyszer elkapott a karácsonyi hangulat. December 7 hétfőre esett, így Mikulás járt a munkahelyemen. No, nem csak titokban ajándékot hagyva, hanem szó szerint is. Volt piros ruhája, csilingelő sapkája és ősz bajsza is a kedves kollégának, aki szaloncukrot osztogatva járt körbe elűzni a hétfő reggeli melankóliát. :)
Ráadásul nem csak ő volt ilyen figyelmes, hanem sokan mások is. Ezért ért váratlanul az a meglepetés édesség hegy, amely az asztalomon fogadott. Egész nap vigyorogtam tőle és az elfogyasztott cukormennyiségtől.
December hetedikén tehát teljes ünnepi hangulatban égtem, nevetgéltem és élveztem a kellemes légkört.
Aztán ahogy közeledett a karácsony, valahogy megkopott a dolog. Pedig az irodai angyalkák tovább tüsténkedtek. A mikulásos akció után viszont már nem értek váratlanul.
irodai angyalkák hozták
Utolsó munkanapomon volt minden: finom süti, jókedv, sok édesség, meglepés csomagocskák, sőt még picike karácsonyfa is.
Remek volt így zárni az évet és bár a mellékelt képek önmagukért beszélnek, megjegyzem, nekem vannak a legtündéribb kollégáim. Kicsit meg is lepődtem mennyire ismernek már, mert minden ajándék tökéletesen illett hozzám.
Néha tehát azért elkapott az ünnepi hangulat, lakótársaimmal elmentünk fánkozni, csudaszép képeslapokat hozott a postás, az érzés azonban nem bizonyult tartósnak. Fel-fellángolt az ünnep szikrája, de tartósan nem maradt meg.

A mézeskalácssütés már hagyománynak számít nálunk. Minden évben készítek egy hadseregnyi figurát és a tavalyi sikeren felbuzdulva, mikor mézeskalács házikót (akit érdekel olvashat róla ITT) "építettem", úgy gondoltam, növelem a tétet.
mézeskalácstemplom
Szóval ismét papírt és ceruzát ragadtam, hogy megtervezzem magamnak a saját mézeskalácstemplomomat.
Nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Egyrészt kicsi lett a torony teteje, másrészt csak sütés után jutott eszembe, hogy magokat is szerettem volna rá tenni és harmadrészt, nem sikerült  a karamell.
Tipp minden házikóépítőnek: csak Koronás cukorból főzd a karamellt, mert az köt, mint a beton, míg az olcsó import cukor szobahőmérsékleten is olvad...
A cukormáz azért segített valamennyit az összképen és még néhány fenyőfát is alkottam mellé. Íme a végeredmény:

Az ünnepi készülődésből nem maradhatott ki az alkalomhoz illő manikűr sem.
Habár csábított a gondolat, hogy megismételjem a tavalyi masnis körmöket (leírás ITT), végül mégis valami újat alkottam.
Kell hozzá:
Vörös, piros, zöld, aranyszínű és átlátszó lakk.
Lakkozás:
Mivel két mintát kombináltam, a fagyöngy (Vagy mi ez a mesebeli piros bogyó?) mintához három, míg a fenyőmintához két körmöt választottam. Ez persze ízlés szerint változhat.
Aranyszínű és vörös lett tehát az alapszín. A vörösre vékony ecsetű arany lakkal húztam fenyőfa kontúrokat, míg az arany alapjára zölddel ágacskát három piros bogyóval.
Az egészet száradás után átlátszó lakkal fixáltam.
Ez a színkombináció szerintem tökéletes az ünnepekre és viszonylag visszafogott is.
Talán ha rá-rápillantok, eszembe jut az ünnep és elkap végre az a vágyott hangulat is.

No, de addig is hangolódom az estére egy jó könyvvel Fairy Oak - A Fény Hatalma, amiben legalább esik a hó és Gineonnal, aki szokásához híven az ágyamon szunyókál.
Az ünnepekben tehát ezt fogom tenni és javaslom minden olvasómnak, cselekedjen hasonlóképpen:
Gideon szeret velem olvasni
Kellemes ünnepeket minden olvasómnak és az erre tévedőknek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése