2015. december 1., kedd

Luca Di Fulvio dedikálás

Luca Di Fulvio
Lelkes könyvmolynak egy könyv dedikáltatása olyan, mint egy apró, megelőlegezett karácsony. Az a néhány odafirkantott betű ugyanis nagyon sokat számít. Egy plusz köteléket a könyvvel és a személyes találkozás által a szerzőjével is. Ráadásul, ha ez a szerző meglehetősen messze él, fokozódik a dolog varázsa.
Szóval, mikor megtudtam, hogy Luca Di Fulvio Budapestre látogat, (köszönet érte ColourfulFantasynak) nagyon fellelkesültem, még úgy is, hogy eddig nem volt lehetőségem beleolvasni a munkáiba. 
A lány, aki megérintette az eget hónapok óta a polcomon pihent, de a könyvtári könyvek mindig sürgetőbbnek bizonyultak nála. A dedikáltatás lehetősége azonban rögtön a listám élére ugrasztotta és ha nem kellett volna rohamtempóban átrágnom magam Radnótiné naplójának első kötetén, a hétvégén be is faltam volna, hogy kellőképpen felkészülten mehessek erre a találkozóra. 
No, de így is kellően "felszerelt" voltam. Egyrészt lelkesedéssel, másrészt könyvekkel - Ribizly barátom megkért, hogy neki is dedikáltassak (mert a könyvmolyok kontinensnyi távolságokon át is összetartanak) - harmadrészt Róma iránti szerelmemmel. Reggel pedig gyorsan bele is olvastam a könyvbe, nehogy teljesen tudatlan legyek.

Hatalmas piros pont a Maxim Kiadónak, hogy már a második remek és kedves írót hozta el olvasóinak. Tavaly áprilisban volt szerencsém ugyanígy egy másik író megismeréséhez (részletek ITT). A helyszín és a forgatókönyv tehát ismerős volt, bár a népsűrűség növekedett és így a háttérzaj is, mégis minden zökkenőmentesen zajlott. A kezdés pontos volt, az író mosolygós, a beszélgetés pörgött és a tolmács is úrrá lett a bábeli zűrzavaron.
Jöhetnek a részletek:

Luca Di Fulvio olasz szerző, akinek most jelent meg harmadik regénye, A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Első pillantásra két dolgot állapítottam meg a szerzőről: rettentő magas és kusza hajával picit őrült tudósra emlékeztet. Aztán elkezdődött a beszélgetés, kezdetben irányított kérdésekről, és kiderült, bár ülve is nagyon magas, cseppet sem őrült. Elég hamar feloldódott és viccelődve, készségesen mesélt.

Néhány az elhangzott információk közül:
- gyerekkorában egyszer már járt Magyarországon, de nem sokra emlékszik belőle
- színészként kezdte pályafutását, mert nem szeretett tanulni
- mindig átköltötte a szövegét, ezért a rendező azt tanácsolta neki, írja meg maga, így kezdett a betűk világába kalandozni
- szeret hegyet mászni és fával dolgozni (az nem derült ki, szobrokat farag vagy bútorokat)
- van két kutyája
- nem szeret turistáskodni, de szívesen találkozik olvasóival
- nem jó a címadásban, ezért ezt mindig a kiadóra bízza

Nagyon tetszett, hogy a beszélgetés nagyobb része a közönség kérdéseiből állt, így egyszerre vált kötetlenné és jóval személyesebbé ez a találkozó. Luca szívesen válaszolgatott, kíváncsian hallgatta a magyar szavakat és rettentően megörült, mikor egy-egy olvasója olaszul szólította meg.
dedikált könyvecském
Számomra akkor vált igazán szimpatikussá, mikor a munkastílusáról mesélt. Viccelődve jegyezte meg, hogy milyen jó munkát végeztek a fordítói, mert olaszul sokkal rosszabbak a könyvek. Többször kifejtette, hogy a kiadója szervezte neki ezt a turnét és ő nem szívesen utazgat, ez neki csak üzlet, mégis nosztalgiával emlegette németországi élményeit. Ott ugyanis egy kisebb könyvesbolt tulajdonosa megkérdezte tőle, ugyan mennyiért jönne el vidékre. Luca pedig rávágta, ingyen és örömmel, így bejárt néhány kisebb német várost és ezekre emlékezett vissza a legszívesebben. Ebből pedig azt szűrtem le, nem tagadja, hogy a könyvkiadás üzlet, hiszen ebből él meg, mégis tudja mit jelent egy-egy találkozó az olvasóknak, így az ő szeretetükkel nem akar visszaélni.
Azt is megsúgta, a könyvei önálló életet élnek, sosem úgy haladnak, ahogy az elején eltervezte őket és mindig a legutolsó befejezett munkáját tartja a kedvencének.
Jelenleg egyébként negyedik könyvén dolgozik, amely a 19. század elején játszódik Buenos Airesben és olasz telepesekről szól két prostituálttal a főszerepben. 
Mikor elfogytak a kérdések, azonnal felsorakoztak az emberek a kis pódium előtt, hogy aláírathassák a könyveket. Luca kedvesen mosolyogva fogadta a lelkes tömeget és az sem zavarta, mikor a két irányból kígyózó sor elején kisebb vita alakult ki, melyik sor volt előbb. Diplomatikusan hol egyikből, hol a másikból választotta a következő aláírandó könyvet.
Mindenkivel elcsevegett kicsit (angolul vagy a tolmács segítségével) és nem győzött bocsánatot kérni, amiért ilyen lassan halad. Szerintem azonban ezt senki sem bánta, én legalábbis türelmesen vártam ki soromat.
Ribizly dedikált könyvecskéje
Mindenkinek mást írt a könyvébe és kijelentve, hogy ő bizony igazi olasz, még puszikat is osztogatott és a fényképekhez is lelkesen mosolygott. Mikor rám került a sor, megilletődött voltam, mint mindig és bár készültem névcetlivel, nem is lett volna rá szükség, mert közölte velem, hogy a nevem Olaszországban is népszerű.
Ribizly nevével főleg nem volt problémája és szépen beleírt engem is az ajánlásba.
Habár a tolmács gyorsan elhadarta, mit írt nekem, csak a lényeg maradt meg. Azonban így is nagyon örülök, hogy olaszul írt, mert ettől még különlegesebbé vált a dolog.
Ha jól értettem a szavait, én jókívánságot kaptam, Ribizly pedig egy megjegyzést, hogy általam lett üdvözölve.
Tehát egy újabb pozitív élménnyel gazdagodtam és igazán egyedivé vált aktuális olvasmányom. Nagyon örülök, hogy elmentem és megismerhettem és remélem, hogy a kiadó folytatni fogja ezt a jó szokását és más írókat is meghív egy-egy hasonló alkalommal.
Minden könyvmolynak ajánlom, hogy legalább egyszer menjen el egy ilyen dedikálásra, akár külföldi, akár magyar a szerző, mert nagyszerű élmény, amit ki kell próbálni, nem csak magunk, hanem az írók miatt is. Egy ilyen találkozó mindkét félnek remek érzés, amiben öröm osztozni.

4 megjegyzés:

  1. Ó, ez nagyon jó lehetett, és hihetetlenül aranyos, szimpatikus az író! :) Sajnálom, hogy nem lehettem ott, viszont örülök, hogy Te egy ilyen jó élménnyel gazdagodtál! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök. :) Talán, ha legközelebb Magyarországon jár, neked is sikerül elcsípned egy aláírásra. :)

      Törlés
  2. juuujjjj...köszönöm!!!!!!!!! wááwáwáwáwááá

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs mit. :) Közhellyel élve: erre vannak a barátok. :)

      Törlés