2015. december 26., szombat

A fény hatalma

Nem tudom megmagyarázni, miért vártam ilyen sokáig a Fairy Oak trilógia befejezésével, de talán nem is kell. A második részt (A sötétség bűvölete) épp egy éve olvastam és címéhez passzolva el is bűvölt. Valahogyan azonban mégis el kellett telnie tizenkét hónapnak, hogy a következő részhez megfelelő hangulatba kerüljek.
Ez a mese még mindig zseniális és tökéletes volt az ünnephez. A borító szép, a lapokon fel-felbukkanó rajzok még szebbek, a történet pedig varázslatos. Nem lehet panaszom a kivitelezésre, csodálatos mesekönyv.
Fülszöveg:
"Háború emészti Zöldlapályvölgyet. Fairy Oak lakói megszervezik a védelmet, de lelküket megmérgezi a kétség: vajon az Ellenségnek sikerül az ikrek közé állnia? A Fény és a Sötétség közötti Ősi Szövetség talán megszakadt? Vanília szeretete ellenére Pervinka menekülésre kényszerül és az Ellenség ekkor indítja végső támadását. Úgy tűnik Fairy Oak falai ellenállnak, de a Sötétség Ura még tartogat egy meglepetést, amely összezavarja az ostromlottakat

De talán nem minden olyan, mint amilyennek tűnik.
Ezzel a harmadik izgalmas résszel fejeződik be Feli, az apró fénytündér hosszú története, aki Fairy Oak boszorkány ikrei felett őrködik."
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a második kötet elhagyta. A cselekményben szépen kicsúcsosodik a küzdelem az Ellenséggel és közben a kirakós darabkái is összeállnak.
Elisabetta Gnone remek mesét írt remekül. Pont annyira kalandos, amennyire kell, pont annyira rejtélyes, hogy izgalomba hozza az olvasókat és pont annyira szórakoztató, hogy kicsik és nagyok egyaránt élvezhessék. A sorok kellemes hangulatot teremtenek, könnyedén követik egymást és néhol sziporkáznak, mint egy tündértüsszentés.
Vanília és Pervinka
A karakterek továbbra is szeretni valók, még az undok Scarlet is a maga módján. A történet fő bája azonban a varázslatban rejlik. A boszorkák és mágusok apró-cseprő bűbájában és a tündérek pihekönnyű léptében. Oda és vissza voltam Feliért és a többi rettentően hosszú nevű tündérkéért. Közben pedig lányosan vigyorogtam Grisam akcióin és élveztem az otthonos közeget ebben a különleges faluban.
Szóval már megint elbűvölt ez a történet, bár a végső csata felnőtt fejjel nem volt olyan borzongatóan izgalmas, mint a kicsiknek és Vanília szerelmi szálát korainak éreztem. Mégis azt kell mondanom, csudaelbűvölőenremeknek találom ezt a mesét. Csak ajánlani tudom minden kislánynak, akár tündérrajongó, akár nem (ez esetben ettől a mesétől biztosan az lesz), minden anyukának, aki új esti mesét keres gyermekének és mindenkinek, aki egy kis tündérporos varázslatra vágyik.
"Egy tündér nem hal meg. Szíve egy másik tündérbe száll és én felismerem majd benne ugyanazt a tekintetet, ugyanazt a bátorságot és bölcsességet, amely fényünket táplálja.
Egy tündér nem hal meg…"

Kiegészítés:
Habár ezzel a könyvvel befejeződött a fény és a sötétség küzdelme, nagyon sok potenciál van még ebben a mesében. Az írónő pedig jól tudta ezt, így egyrészt a harmadik kötet végén elejtett néhány kedvcsináló szót további mesékről, másrészt írt még négy kiegészítő kötetet más-más kalandokkal, más-más szereplőre koncentrálva. 
Biztosan végigolvasom mindet, mert néha kifejezetten szükségem van egy kis tündérvarázslatra. No, meg ihletforrásra, mert ezek a könyvek mindig rajzolásra késztetnek, ahogy a mellékelt kép és az íróasztalomon heverő két vázlat és sok színes ceruza mutatja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése