Szerencsecsillag

Technikai közlemény:

A blog főleg önkifejezés céljából jött létre és most is elsősorban a saját véleményem szócsövét jelenti. Ugyanakkor lassan három éve csinálom, így talán már akad annyi rendszeres olvasóm, vagy időnként visszatérő látogatom, hogy őket is bevonhassam kicsit a blog életébe.

Ehhez azonban idő kell, na meg a másik fél beleegyezése.

- Első kezdeményezésem a különböző rovatok, amikből egyelőre kettő van (Könyves kívánságlista, Könyves várólista). Ezekhez akad még néhány ötletem, de te is segíthetsz. 

Ha tudsz egy témát, amiről érdekelne rendszeres véleményem, oszd meg velem bátran. 

- Második lépés egy kis közvélemény-kutatás, amivel felmérhetem, miről is olvas szívesen az erre kószáló. A szavazás egy hónapig tart és az első két hely győztesével garantáltan többet fogok foglalkozni. 

- Harmadik pedig egy felhívás:

Kedves olvasóm, 

 Ha szeretnéd megosztani velem véleményedet, kérlek, ne habozz. Kíváncsi vagyok, milyen témában írt bejegyzéseimet olvasod szívesen, mi az, ami szerinted hiányzik, amiből nincs elég, vagy amit rosszul csinálok. Ígérem, minden észrevételt megfontolok. :)  Szavazz, írj a chat mezőbe, vagy szólj hozzá megjegyzésben!

Szellem

- Negyedik (bónusz) lépés egy kérdés-felek játék: 

Ahogy engem érdekel olvasóim véleménye a bloggal kapcsolatban, úgy titeket is érdekelhet az enyém bármilyen témáról. Így egy lehetőséget ajánlok, vagyis havonta egy bejegyzést, amiben csak olvasói kérdésekre felelek. Kérdezhetsz, amiről csak szeretnél, nem marad őszinte válasz nélkül. 

(Ez azonban csak akkor fog működni, ha összejön legalább 10 kérdés a hónap végére, mivel így tudok megtölteni vele egy teljes bejegyzést.) 

A kérdéseket ennek a bejegyzésnek megjegyzés fülébe várom. Csupán egy kérésem van: NE névtelenül. (Nekem mindegy, hogy a valódi nevedet, a szomszéd kismacskáét, vagy néhány kusza betűt használsz, csak legyen valaki a kérdés mögött, akire hivatkozhatok válaszadáskor.)

Hogy látszódjon, nem a levegőbe beszéltem az imént, el is kezdem a reagálást olvasóim megjegyzéseire. Ezúttal Zsancy volt a kezdeményező fél, így az ő ötletére felelek.

Felvetette, hogy legyen filmkritika rovat heti vagy havi rendszerességgel. 

Válaszom: Ötletnek kiváló. Valóban megcsappant kicsit a filmes bejegyzéseim száma, mivel elsősorban a rám nagy hatást kifejtő filmekről szoktam írni, vagy arról, amit épp megnéztem a moziban. Ezekből azonban kevés van, így nem tudnám garantálni, hogy akár havonta belefutok hasonlóba. 

Filmkritika rovat tehát nem lesz, inkább egy másik opciót ajánlok: 

Megpróbálok egy filmes rovatot összehozni, amiben összefoglalom azokat a filmeket, amiket megnéztem, de nem szánnék nekik egy teljes bejegyzést, illetve megemlítem, milyen, szerintem érdekes, újdonságok várhatóak a közeljövőben széles vásznon, vagy DVD-n. 

(Hónap végén várható belőle a próba, addig gyűjtögetem az anyagot hozzá.)

Nos, valahogy így képzeltem el az olvasók bevonását. Talán kicsit nagy falat lesz. Talán nem tudok megfelelni minden igénynek, talán nincs is kedve az olvasóimnak ilyen butaságokhoz. Amíg azonban nem próbáltam, nem tudhatom biztosan...

Ennyit a technikai dolgokról, most bele is vágok bejegyzésem fő témájába.

A Szerencsecsillag meglehetősen új alkotás, hiszen tavasszal került a nézők kíváncsi tekintete elé. 

Nicholas Sparks regényei népszerűek nem csupán a romantikus könyvrajongók, hanem a filmes rendezők körében is. Ha a Szerelmünk lapjaira gondolunk, mondhatjuk, joggal. Sparks már bebizonyította, tud szép szerelmes történetet írni (Igaz, még nem volt szerencsém olvasni a tollából, de ezt majd pótolni fogom.), ami a vásznon is megállja helyét. Így jött létre a fent említett kultuszfilmen kívül a Kedves John, illetve Az utolsó dal filmadaptációja. 

Mindhármat láttam és bár az elsőt nagyon szeretem, a másik kettő nem nyűgözött le. (Ha rangsorolnom kellene: Szerelmünk lapjai kapná a dobogó csúcsát, Az utolsó dal az ezüstöt, míg Kedves John a bronzot.)

Tehát nem meglepő, hogy egy újabb regényét vették elő, ezúttal a Szerencsecsillagot. 

Ismertető:

"Logan Thibault (Zac Efron) miután leszerel a tengerészgyalogságtól elindul megkeresni azt az ismeretlen lányt, akinek fényképét a háború során találta: azóta hisz benne, hogy ez a kép védte meg őt Irakban a rá leselkedő haláltól. Mikor rátalál a gyerekét egyedül nevelő fiatal nőre (Taylor Schilling), képtelen elárulni, hogy miért is érkezett. Munkát vállal a családnál, és a kezdeti bizalmatlanság ellenére egyre közelebb kerül Beth-hez. De az egykori katonát nyomasztja a titok, amit magával hozott, és ami talán közéjük állhat."

Mikor először hallottam erről a filmről, a következő gondolat szaladt át agyamon: "Akarok én Zac Efron filmet nézni?" A mai napig nem akartam.

Lehet megkövezni, de néha engem is elérnek az előítéletek. Esendő ember vagyok. Zac neve pedig gyakorlatilag egybeolvadt a High School Musical nevű förtelemmel.

Mielőtt jogtalan vádaskodáson és még több előítéleteken kapnának kedves olvasóim, be kell vallanom, láttam. Volt szerencsétlenségem megnézni az első részt. 

Még gimibe jártam és már nagyon nagy felhajtás volt körülötte, mikor egy buliba készültem a barátaimmal és váratlanul elkapott valami vírus. Teljesen kiütött, így az utolsó pillanatban visszamondtam és otthon maradtam. Bevackoltam magam a tévé elé és épp a szerelmesen dalolászó hangjegyekre bukkantam. Lázas, fejfájós hangulatomhoz meg is felelt, de csak rosszabbul lettem az önkéntes agysejtrombolástól.

Szóval joggal kritizálhatom, bár tudom jól, ez a gyerekeknek tetszik és valóban inkább dalolászó tiniket nézzenek vérengző zombihadsereg helyett, így inkább nem teszem.

Zac tehát nem lett a szívem csücske.

Aztán olvastam jó néhány pozitív értékelést és elkezdte piszkálni a fantáziámat. Ma pedig összeszedtem magam és túllépve Zac éneklős, nyálas múltján, meg a sablonosnak tűnő ismertetőn, és megnéztem.

Bár a sztori elsőre valóban ismerősnek és már lerágott csontnak tűnik, nem az. Sparksnak van fantáziája átírni a közhelyes dolgokat.

A veterán katonát üldöző emlékek és a nagy titok, ami a szerelmesek közé állhat, így lett puszta kiegészítés.

Volt benn ugyanis jó néhány új és érdekes mozzanat. 

Tetszett, hogy a katona mérsékelten emlékszik a frontra. Tudom, nem könnyű visszailleszkedni a társadalomba a halállal töltött napok után, mégis erős túlzásnak érzem a teljesen zakkant vagy épp totálisan érzéketlen veteránokat. 

Tetszett a szoros állat-ember kötelék (Zeusz egy tündér.) és a gyaloglás, ami sokat nyomott számomra Logan jellemének megítélésekor. 

Tetszett Beth családi háttere. Imádtam a nagyit és bírtam a kiskölyköt. A hegedűért pedig piros pont jár. Tetszett a seriff karaktere és a csattanó a végén. 

Nem tetszett azonban a történet lassúsága. Iszonyatosan vontatottan bontakoztak ki az események, amiknek az alakulását már az első képkocka után tudtam. 

Zavart, hogy a feszültség végig ott bujkált a jelentekben és mégis ennyire fura lett, mikor robbant. Jó húzás volt meglepetés szempontjából, valami azonban nekem mégis hiányzott.

A karakterekre nem lehet panaszom, szépen felépítettek. Beth reagálása néha idegesítő volt, de csupán azért mert nő és a nők hajlamosak bolhából elefántot csinálni. Logan nyugodtsága viszont elfelejtette velem.

A színészek jól játszottak és kellemesen csalódtam Zac képességeiben. 

Határozottan levetkőzte a nyálas tinisztár szerepet. Megemberesedett kicsit, ami kegyetlen jól áll neki. (Mellékelt képen erről mindenki meggyőződhet.) Éljen a rövid haj, meg a borosta! Így még a valóban nagyon szép szemét is értékelni tudtam. Mégis a legjobban a tartásával győzött meg. Nem hittem volna, hogy aki táncolgatva énekel, az tud ennyire katona lenni. Tökéletes volt a tartása. Egyenes, határozott, mégsem merev, pont mint egy igazi katonának. Jó színész lett belőle és kíváncsian várom, mit hozhat még a jövőben.

A két főszereplő kapcsolatát is sikerült visszaadniuk szépen kivitelezett, romantikusan erotikus ágyjelenetekkel megkomponálva. A visszafogottság ugyanis néha célravezetőbb és sokkal többet nyújt, mintha mindent a nézők arcába vágnának.

Ha a cselekmény nem lett volna vontatott, egy rossz szavam sem lehetne.

Összegezve tehát ez egy lassú, romantikus dráma. Sparks kedvelőknek kötelező darab, de meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kis romantikára vágyik emberi és mély szereplőkkel és egy csipetnyi szomorúsággal. Aki azonban nem szereti a lassan mozgó történeteket és hamar elunja magát, ha csak a partvonalon bizsereg egy kis feszültség, az keressen inkább egy másik filmet.

Ami a Sparks filmadaptációk besorolását illeti, Szerelmünk lapjai fényévekkel vezet, míg a Szerencsecsillag bekúszott Az utolsó dal mellé. Karakterekben előbbi, drámában inkább utóbbi jeleskedik.

Kíváncsian várom, melyik Sparks regény lesz a következő és nagyon remélem, hogy a tinisztár tendencia nem folytatódik. Lehet pesszimistának nevezni, de szerintem Zac este egy ritka, pozitív csoda.